A kocsma

A patáim alatt csak úgy döngött a talaj. Kecses voltam mint egy rétisas százméteres gyorsúszáson, azt hiszem. Talán nem meglepő, ha az erdőben szinte minden állat menekült a környékről. Talán a szarvast is ezért nem értem utol? Vagy őz volt? Ó a fxne tudja. Bár ha bele gondolok, talán ez megszégyenítő volt számomra.
Ahogy viszont kiértem az erdőből jobbnak láttam ezúttal visszaváltani az emberi alakomba. Bár igazából nem tudom miért. Úgy sem volt ember a környéken. És amúgy is mi a feltűnőbb? Egy nagy piros patás csinos szörnyeteg, ahogy végig trappol a városon egy másik négylábú patást üldözve? Vagy ha ugyan ezt egy mezítlábas nő teszi ágyékkötőben, és egy kicsit hiányos, de még éppen takaró felső bőrszerkóban? Ja igen a botot a hátamról ne felejtsük ki.
Lefékeztem. A talpam alól csak úgy kavargott a por. Valószínűleg az illat tette. Egyszerű főtt étel, illata. És valószínűleg nem ingyen adják. Erre elfintorodtam De hát akkor már bent volt a fejem az ajtón. És hát nem az fogadott amire számítottam.

A következő események már túl gyorsak voltak nekem. Elkerekedett szemekkel figyeltem ahogy az idegen férfi felemeli a székét, majd előveszi a kardját. Ijedtem álltam fel a székemről. Nem tudom továbbra sem, hogy mi folyik itt. Morla háta mögé sétálok. Nem tudnám megvédeni magam egyedül és úgy tűnt az ő szava sokat ér. Talán mellette biztonságban vagyok.
-Mi...Mi folyik itt?-Kérdezem tőle remegő hangon. Ez sem vall rám. Nem szoktam ilyen nyuszi lenni, de azt hiszem az én helyzetemben mindenki küszködne azzal, hogy ki ne engedje a hólyagja tartalmát.

Jack látványos bemutatója egy pillanatra mindenkit lebénított. Én csak csodáltam, miközben Oliv a hátam mögé állt.
Dace szinte már most vadállatként fújtatott a férfi felé. Odalépett hozzá nagy hévvel, de végül megfékezte magát, bármi is volt a szándéka.
- Ne ártsd magad az ügyeimbe, ha élni akarsz. Korcs. - ezt talán sértésnek szánta. - Egyszer elhagy a szerencséd, és én akkor ott leszek. - fenyegetőzött gyilkos dühvel.
- Ivars! Hozd a lányt! - és ezzel elindult kifele a kocsmából. Az ajtóban megállt, végignézett a nőalakon, vicsorgott rá egyet, majd enyhén meglökve a vállával távozott mellette. Közben Ivars felkapta Oliviát, engem könnyedén félrelökött, és követte a vezérét. Amire nem számítottam, az Govrik reakciója volt. Erősen lefogott, hogy ne mehessek utánuk.
- Kimaradsz ebből Morla. - suttogta és nem tudtam elszabadulni. Aztán éreztem egy nyomást a nyakamnál, vagy tarkómnál és minden elsötétült előttem.

- Nincs szükségem szerencsére.
Egy cifrát szitkozódtam, és kirántottam a kardomat a földből. Nem teleportáltam. Govrik "régi" ismerős volt, és egyszer segített rajtam, félig-meddig legalábbis. De Morla egy öreg nő volt. És egy bérgyilkosnak is vannak bizonyos elvei...
Govrik orra émelyítő reccsenéssel tört be. A nyitott ajtón átpillantva teleportáltam ki az utcára. megkerülve az ismerősnek tűnő, alul öltözött nőt, és a többiek elé vágva. A kardomat magam elé emeltem.
- A lány a kocsma vendége. A védelmem alatt áll.
Miért csinálom ezt? Rövid időn belül a második tök ismeretlen lány, akinek a védelmére kelek. Pedig nem is fizet érte senki.

- Hé, azt hiszed, hogy engem csak úgy taszigálhatsz? Kinek képzeled magad kis porszem? Mellesleg a helyedben megnézetném egy fogásszal. - Szúrós tekintettel néztem utána. Tényleg úgy gondoltam, ahogy mondtam. Egy kis senki állt előttem, aki túl sokat képzelt magáról. Nagyobb volt az egója mit ő maga. Igen...
- Biztos vagyok benne, hogy épp úgy visonganál, mint egy kis malac, ha megégetnéd a s#gget - kiabáltam utána. Tudtam, hogy valami drasztikusabbat kellett volna szavaknál.
Aztán, egy valahogy ismerős jelenet tárult elém.
- Tudjátok ti aztán elgondolkoztattok. Mért kell egy ilyen jó, csendes kis helyen, olyan s3ggfejeknek lennie, mint ti vagytok? - fordultam ki az ajtón a csürhe után. - Olyan... - gondolkoztam el. - Tenyérbemászóak vagytok. Igen azt hiszem ezt a szót kerestem. Kíváncsi vagyok melyikőtöknek törtem el valamijét a legutóbb...

Mi? Nem...nem én nem akarok menni. Én itt maradok nem megyek azzal a nővel. Ahogy a házban is most is megpróbáltam megállítani a gorillát, de mind hiába. Olyan lehetett az ütésem a számára, mintha egy katicabogár menne neki egy elefántnak. Miután feladtam a küzdelmet Morlát figyeltem, akit az elvileg barátja leállította őt. Ezt a hátbatámadást!
-Azonnal tegyél le te ostoba majom! Nem vagyok bábú akit ide-oda cipelhetsz!-Ismét ütni-verni kezdtem teljes erőmből a boxerrel együtt, még ha tudtam is, hogy semmit nem ér. A másik kettőre nem is nagyon figyeltem. Annyit felfogtam, hogy az a fickó próbál rajtam segíteni, de valahogy nem tudtam bízni abban, hogy neki menne. A nőt meg nem értettem, de hát ha szeret üvöltözni akkor miért ne?

Nági alakomban siklottam végig sercegve sebesen a kisutcákon. Felfedeztem a helyet. A korábbi kocsma mellett jártam, mikor figyelmes lettem egy kis konfliktusra. A levegőbe szimatoltam és lehunyt szemekkel figyeltem, mielőtt újra megmozdultam volna.
- Szánalmas vagy, inkább fogd be azt a nagy szádat! - üvöltötte egy agresszív női hang. - Te is csak most érkeztél, fogalmad sincs arról, hogy megy itt az élet, ne merészelj nekem okoskodni! Én! Én védtem meg eddig Aronát! Te eddig semmit sem tettél értünk! Bizonyíts valamit, mielőtt valakinek képzeled magad!
Vérfarkas volt. És még sokan mások is, akik kitódultak a kocsmából a térre, bár sok faj képviseltette magát. Volt itt két ember és egy tűzlelkű is. A feszültség pedig még így, ilyen távolból is sütött belőlük.
- Már nem a kocsma vendége, mint láthatod. Kotródj innen, amíg megteheted! A szavazás megtörtént, a lány sorsa eldőlt. Megvárjuk a vámpírokat és utána eljön a végrehajtás. Ebbe még az olyan buzgómócsingok sem köthetnek bele, mint ti ketten. Szóval húzzatok bőrt a fogatokra és tűnjetek az utamból! Ivars, nehogy el merészeld engedni a lányt!
Nem értettem a szituációt, egyelőre kivártam. Közben átvedlettem emberi alakomra. Szerencse, hogy bő, ezüstös fölső volt rajtam, ez emberként elment egy miniruhának. Csak valami cipő kellett volna hozzá, így mezítláb olyan snassz volt az egész.

Elvigyorodtam. A vadász vigyora volt ez, vagy még inkább a farkasé.
- A védelmem alatt áll - ismételtem - Jack Salazar vagyok. Szilfidként születtem újjá, és egyedül vagyok a városban a fajomból. A szilfidek képviseletében nyilvánítom most ki a véleményemet: a lánynak sértetlennek kell maradnia!
Szavaimnak nyomatékot adhattam volna a kardommal, de az nem segítette volna elő a diplomáciai lépéseket. A hüvelyébe löktem a pengét, és karba fontam a kezem.
- A szilfidek tehát a lány bántatlanságát kérik. A farkasok véleményét ismerjük. A vámpírokra várni kell. Többi faj képviselője! Nyilatkozzatok! Ontsuk ki a lány vérét, és vonjuk magunkra az emberek rendőrségének figyelmét?
Többet beszéltem, mint talán az ideérkezésem óta összesen. A fekete nőre néztem, és már tudtam, honnan volt ismerős. Reméltem, hogy ő támogatni fog.

- Áá.. szóval te voltál az? Az egyik - találgattam. Azt viszont egy jó széles vigyorral. - Amilyen nagy a fejed, olyan kicsi az agyad, de talán még megismered ezt - fogtam rá a vállam felett még láthatóan átlógó bot végére. A nyelvemmel csettegve ráztam meg a fejem. - Engem nem kérdeztettek, pedig én eléggé meggyőző tudok lenni. Mellesleg arról mikor tartunk szavazást, hogy titeket a balta arcotokkal mikor rakunk hűvösre? Ismerek egy jó börtön, némelyik ismerősöm ott dolgozik, már ha értitek. Mért is értenétek... - sóhajtottam. - Ennyi aggyal...
Szilfidek? Felvontam a szemöldököm. Ez egy pillanatra tényleg meglepett. Bár ez tényleg... igazán okos volt mindegyikőjüktől. Itt egy ember és ez az első?
- Barmok - ráztam meg a fejem, majd mély levegőt vettem. - Az én véleményemet már ismeritek. De ha nem lettem volna elég érthető a legutóbb - nyomtam meg a hangom. - Nincs jogotok más sorsáról dönteni, arról csak neki van, és ezt mit a tűzlelkű családfő mondom.
Na jó... igazából még családom sem volt... de ez egy másik kérdés. És nem rájuk tartozik.

Miközben nem adom fel a küzdelmet a beszélgetésre is próbálok figyelni. A jelek szerint még van esélyem túlélni legalább ezt a napod. De örülnék neki, ha már letennének, mert ez így borzalmas. Még az is jobb lenne, ha a karomat szorongatná
-TEGYÉL LE!-Ordítom a majom fülébe, majd ismét ütni kezdem.
-Van lábam és tudom is használni! Nem fogok elfutni ígérem, csak tegyél már LE!-A többiek beszélgetésébe nem tudtam mit hozzáfűzni. Azt hiszem itt az én szavam nem ér semmit, így felesleges is lenne próbálkoznom vele.

- Szánalmas vagy fogd fel! - kiabálta valaki a tömegből, és úgy vettem ki, nem az agresszív hangú nőnek, hanem a másiknak címezték. - Beöltözik Xénának és máris mennyit képzel magáról! - a farkasok gyülekezete úgy tűnt meglehetősen összetartó bajkeverők voltak. Komoly fenyegetést rejtett magában a forrongásuk. Az elhangzottak után a korábbi agresszív női hang gazdája most fanyar kacajban tört ki.
- Nem érdekel mi az istenátka vagy te! És milyen szilfidekről beszélsz? He?! Te mondod, hogy egyedül vagy itt! Ha érdekelne is a szavazatod, egyedül vagy #&@#>! Itt vagyunk ellened húszan! Igazam van? - erre többen is felkiáltottak a tömegből. Gondolod, hogy bárkit megijesztesz, ha többesszámban beszélsz?! - röhögött és csatlakoztak hozzá páran.
- Ejj, milyen nagy szavakkal dobálóznak itt egyesek! Egyik önkényes vezető, másik családfő! Ivars, k#ssoltasd el azt a nőt! Hol voltatok, amikor Govrik lányát megverték? Azok is emberek voltak! Ki védte őt meg? Mi! És igenis van jogunk dönteni! A közösség érdeke megkívánja! Igazam van?! - újra üvöltések hada és ez már komolyan vészesen hangzott. Lincselés előszelét éreztem ki belőle, aminek egyre bővült áldozatainak listája. Ideje volt a kis dráma közepébe vetnem magam. És igazából máris élveztem.
- Szavaztunk, egyöntetű döntés volt az itt állók között, hogy a lánynak mennie kell! Ti itt a vámpírokkal együtt lennétek összesen hatan. Kész, a demokrácia szabályai szerint az aprócska kisebbség befogja, ha nem akar bajt! Ivars, hozd ide a lányt, felesleges húzni az időt!
Ekkor már feléjük lépdeltem mezítláb a macskaköves úton. A tömeg lassan körbefogott egy óriást, akinek a hátán egy nő harcolt a szabadságáért.
- Héjhéjhéj! Emberek, hát van itt még valaki, aki nem szavazott! - szólaltam meg hangosan. Aminek köszönhetően azonnal rám szegeződött az összes tekintet. Pont erre számítottam, le is csaptam arra, akire szükségem volt, és kihasználtam a pillanatnyi nyugalmat.
- Idehozod a lányt és leteszed mellettem. - mondtam halál nyugodt hangon. A melák félre is tolta maga elől az emberhadat és elindult felém.
- Ivars! Mi az istent csinálsz! - kiáltott is fel az agresszív nőszemély, de kizártam a tudatomból. Közben ez az Ivarsnak nevezett fazon talpra állította mellettem a bajba jutott hölgyeményt.
- Köszönöm Ivars, séta vissza a helyedre. Szebb napot! - nyújtottam kezem a lánynak, amíg mindenkit lebénított a meglepetés. - Natalia Seda vagyok, az aronai Kígyókirálynő. - közben vetettem pár pillantást oldalra, hátha felismerhetem valamiből a másik két vezető egyéniséget. A vérfarkasnőstényt azt hiszem sikerült beazonosítanom.
- Nem értek egyet az élet elvételével, - kezdtem a beszédem - viszont szavazatom mellé javaslok egy működőképesebb megoldást a problémátokra, ami eltompítja ezt a veszett nagy félelmeteket ezzel a lánnyal szemben. Hát igen, félnek tőled. Nem vicces? - kérdeztem csevegve a lánytól, miközben inkább siralmasnak találtam a helyzetet.
- Egy nagafér3g nekem csak ne javasoljon semmit! - üvöltött a nőszemély. Most mondjam azt, hogy számítottam rá? Azért kicsit a lányka elé léptem.

Nem jól alakultak események. Már úgy értem, nem jól olyasvalaki számára, aki nem tudott teleportálni, nem uralta a levegő részecskéit és nem volt egy nagy, éles kardja.
- Egy a húsz ellen - mondtam - Igen, tudom, az esélyek rosszak, de ígérem, hogy kíméletes leszek.
De persze nem maradtam egyedül. Előbb a tűzlelkű csatlakozott a beszélgetéshez, aztán pedig egy figyelemre méltó nő jelent meg. És csodák csodája, a farkas szót fogadott neki.
Nem mozdultam. Vártam a fejleményeket.

A fogaimat csikorgattam.
- Ez egy hagyományos tűzlelkű ágyékkötő! - Aztán összeszűkültek a szemeim. - Kettő ellenetek. Ez nagyon rossz arány. Semmi esélyetek. Egyedül is hamuvá porlaszthatnálak mindannyiótokat. És még ha drága barátunk még használni is tudja a kardját... - tártam szét a kezeimet. Ostoba népség. Ahhoz méltóan is viselkedik... A dolgok nem ilyen egyszerűek. Ha területi ösztön a tudatlansággal párosul, milyen veszélyes elegyet tud alkotni.
A hangra a tulajdonosa felé néztem. Hiába minden, tetszett amit csinált. A hangja felsőbbrendűséget sugárzott, ami amúgy nem tetszett volna, de a többivel együtt más volt a helyzet.
Összeszorultak a fogaim, mikor bemutatkozott. Naga... mi más lenne? Élt bennem egy szikrányi ellenszenv. Mélyről gyújtott apró fényt, és kellemetlen volt. Évszázados előítélet, még ha én magam nem is akartam engedni neki, azért ott volt.
- Hát persze, mindenki aki nem ért egyet veletek az nem mondhat senkit. Mellesleg ketten a vámpírokkal együtt az hét. A királynővel - vontam fel a szemöldököm - azt még meglátjuk. Azt egy pillanatra mellőzve, hogy csökevény kis agyatok nem tud át látni a számokon... ha egyáltalán számolni tud, nem látom akadályát, mért ne lehetne egy javaslatot meghallgatni. Esetleg átgondolni, ha ésszerű.

Abban reménykedtem, hogy legalább az ordításomtól megrezzen ez a nagy benga állat, de nem. Semmi jelét nem mutatja annak, hogy rossz lenne neki. Mi a baja ennek? Talán robot vagy mi?
Ahogy a többieket figyeltem egyre jobban kezdtem félni attól, hogy itt most tényleg véget vetnek az életemnek. Ám hála az égnek van aki tud gondolkozni és megpróbál megvédeni engem. Remélem sok sikerrel. Az biztos, hogy nagy hálával fogok nekik tartozni, ha ezt megteszik értem.
Meglepődöm mikor a parancsra a gorilla elindul, majd letesz. Nagyokat pislogok rá, majd a nőre és hebegni kezdek.
-Ezt meg...Ezt hogy?....Ez...-Nem is értettem, hogy hogy sikerült neki, de végül is nem izgatott a hogyan, csak az, hogy ismét szabad vagyok.
-Köszönöm! Én Olivia!-Kígyókirálynő? Egyre viccesebbek ezek a nevek. No de végül is neki köszönhetem, hogy érezhetem a lábaimat. Természetesen a kezét elfogadtam és határozottan meg is ráztam, de hamar visszatért belém a félelem.

- Szép neved van. - említettem meg a nőnek, miközben elgondolkodtam mit is kéne tennem. Jól jött volna most mellém Kevin.
- Rendben, úgy látom nincs mit tenni, akkor megölöm a lányt. - fordultam a nő felé, és fogtam meg felkarját, közben úgy, hogy más ne vehesse észre rá kacsintottam. - Vagy ez valaki más privilégiuma? - fordultam hátra és jól sejtettem, találkozott a tekintetem a farkasnővel. Gyorsan kellett cselekednem, amíg volt rá lehetőségem.
- Félrelöksz mindenkit, és idelépsz elém. - mondtam jól érthetően, és erőszakosan teljesítette a kérésem a vad asszonyság. Hála a hipnózisnak.
- Csak az én hangomat hallod. Semmi más nem létezik a számodra. - úgy vettem észre, hogy talán döbbent csönd borulhatott a társaságra, de nem igazán volt lehetőségem megfigyelni. - Van egy szó, mellyel ha találkozol, legyen az kiejtett, vagy írott formában, a lényed legmélye kezd el kavarogni, gyomrod megtekeredik, öklendezni kezdesz és hányni fogsz. A legémelyítőbb rosszullét tör rád. És ez a szó nem más, mint hogy naga. - gondolnom kellett így előre az enyéimre, ne nagyon kössön beléjük ez a némber. - És most sétálj el a kocsma faláig, és állj meg.
Ezzel véget ért a misztikus kapcsolatunk.
- Nos, ki akarja kipróbálni? Olivia, te se hagyd ki. - kacsintottam rá újra.

Továbbra is csak vártam. Úgy láttam, nem én vagyok az egyedüli, aki különleges hatalmaknak parancsol. A farkasnő megalázását azonban nem tartottam kifejezetten jó ötletnek. Talán ő volt a hangadó a lincselők között, de biztosan akadt más is, aki szívesen átveszi ezt a szerepet.
Az erőviszonyokat tekintve nem voltak rosszak az esélyeink. Én hatot vagy hetet biztos el tudok kapni, és a tűzlelkűt sem kell félteni... A kérdés csak az, hogy a következő heteket, hónapokat valóban úgy akarjuk-e eltölteni, hogy folyton a hátunk mögé nézünk? Talán okosabb lenne nem ellenségeket szerezni, de a naga nő ezt aligha gondolta át.
Mindenesetre ismét megmarkoltam a kardom markolatát, és kiválasztottam a helyet, ahová először fogok teleportáli, biztos, ami biztos. Ha kitör a balhé, én akarok a második lenni, aki mozdul és cselekszik, közvetlenül az után, aki belekezd a verekedésbe.

- Hé! - hördültem fel mikor azt említette, hogy megöli a nőt. Aztán pedig hol kételkedve, hol elkerekedett szemekkel figyeltem a többit.
Mikor a naga befejezte a mondókáját egy valami járt a fejemben. Tényleg képes lenne ilyesmire? Tudtam valamennyit a nagák képességeiről... hallomásból. De volt ami csak badarságnak tűnt, puszta túlcifrázott legendának, mendemondának.
Az ilyesmi viszont nem az én stílusom. Talán aki nyers erővel nem tudja, az másképp csinálja. Viszont, hogy mi lesz ebből, az engem is érdekelt. Az ember nőre néztem várakozóan. Ha nem jön be még mindig megtapodhatom őket, csárdást járva a csontjaikon. Bár az az igazság, egy ember előtt átváltozni? Mindent kibeszéltünk a füle hallatára, mégis feszélyezve éreztem magam ilyesmihez.

Mi!? Most meg akar ölni?...Ez most kacsintás volt? Én ezt már nem értem. Engedjenek el és hadd menjek az utamra. Elfáradtam és kezdek hisztis lenni, pedig nem szokásom csapongani.
Ahogy hallgatom őt a szemeim ismét kikerekednek. Ez most megátkozta ezt a nőt? Ezt nem mondod komolyan? Ez egy igazi boszorkány? Vagy csak annak hiszi magát...Bár aki ilyen nevet talál ki magának.
Kipróbálni? Jah persze. Mintha eddig se utálnának engem eléggé.
-Ezt talán most kihagynám. Nem áll túl rózsásan a helyzetem és inkább nem húznám ki jobban azt a bizonyos gyufát. Ha lehetne inkább elmennék. Nekem ez már túl sok és nem is értem miért akar engem mindenki megölni...Vagyis persze nem mindenki, de a legtöbben.-

Elnyerte a tetszésem Olivia válasza. Mondhatnánk, hogy átment a teszten, és én ennek örültem. Így is úgy is mellette álltam volna, de most ezzel úgy éreztem, hogy jót is teszek vele. A lányra mosolyogtam, és közben jutott eszembe az a vélemény, miszerint nem áll ez jól nekem, inkább hátborzongató a vékony ajkak efféle látványa, minthogy megnyugtató lenne.
- Ne aggódj, elintézem neked kisember, hogy egy karcolás nélkül távozhass - mondtam neki halkan.
- Mi a fészkes fen3't csináltál velem?! - szólalt meg a vérfarkasnő, mikor eszéhez kapott. Mindenre emlékezett, és talán belegondolva egész érdekes élmény lehetett így az, hogy elirányítgatták. Nem tudom, még nem tapasztaltam. - Ne merészelj velem játszadozni! Inkább húzz vissza oda, ahonnan jöttél! - vezetőjük ingerültsége lassan áttapadt a tömegre. Nem jelentett túl jót, de még nem aggódtam. Bár előkerült pár fegyver, ahogy észrevettem.
- Amint meghallgatod a javaslatom, már itt sem vagyok, és tied a lány. Vagy inkább újra szereznél pár hólyagot? No meg úgy vettem észre, hogy a másik két vezetővel sincsenek szép emlékeid. - Pillantottam a tűzlelkű és szilfid felé, bármit is jelentsen az. Röppnyi gondolkodás után szólalt meg.
- Nyögjed, aztán r0h@dj meg!
- Szükségtelen megölnötök egy ártatlant, egy ártalmatlan embert. Itt ez a hipnózis, melyet bemutattam rajtatok. Pár szavamba kerül, és a lány soha, semmilyen körülmények között, semmilyen formában nem fog tudni nyilatkozni Aronáról a külvilágnak. - Ezzel elveszti szabadsága egy töredékét, amit bántam, és nehezemre esett megtenni, de legalább a élete és a maradék szabadsága megmarad. És talán egyszer visszaadhatom neki azt is, amit most el fogok tőle venni.
- Rizsáztál, elkotródhatsz! Baroms@'g az egész! Csak nem hitted, hogy bedőlünk a naga hókuszpókuszok...nak... - hirtelen elfehéredett a farkasnő és hasához kapott. Majd napvilágot látott a fal mellett a kiadós reggelije. Bevallom, erre nem számítottam.

Megelégeltem a semmittevést. Miután a naga nő elmondta, amit akar, és a farkas kiadta a reggelijét, ezerszínű tűzözönnel jelentem meg a lány és a naga mellett.
- Jó javaslat. Gondoskodni fogok róla, hogy a naga... Hopp, ne haragudj - vigyorogtam - Szóval, hogy a nő betartsa az ígéretét.
Nem tudom, milyennek láthattak a kis téren gyülekezők. Egy fura hajú nő, a tűzlelkű kicsit távolabb, aki látszatra inkább volt szexi, mint ijesztő, meg a magas fickó a karddal... És mind egy embert véd, aki, ha eljár a szája, akár halált is hozhat rájuk. Rendőrség, katonaság, ijedt emberek nagy kaliberű gépágyúkkal... Nem. Valóban csak akkor lehet elengedni a nőt, ha biztonságos. De azt nem veszi be a gyomrom, hogy megöljük. Inkább maradjon itt, élje le itt az életét, és akkor ő is túléli, meg mi is.

Ahogy a csapat kezdett bicskát nyitogatni, én is lekaptam a botom a hátamról, közben lazán megforgatva azt. Kicsit a naga nő felé léptem, de hátat nem fordítottam neki. Mondhatni mellette álltam, de őt is, ahogy a csőcseléket is szemmel akartam tartani. Ami azt illeti belőlük viszont kezdett elegem lenni. Nem ők voltak többségben... csak relatívan. Túl sokat képzeltek magukról, és pár pofon múlva sem hagyták abba. Legalábbis múltkor nem tették, még ha állatok is voltak akkor. Végül a botom egyik végét erélyesen tettem a földre Tompán puffant és kicsit porzott a talaj tőle de még nem tettem semmi mást. A naga nő higgadtsága viszont még mindig meglepett. Valahogy úgy... csak őszintén meglepett ismét.
Amikor a megint ellenszenvvel találta magát szemben... értelmetlen ellenszenvvel, és ostoba agresszióval a javaslat, összeszorultak a fogaim. Készen álltam, hogy közbeszóljak így vagy úgy. Aztán viszont elégtétellel vettem a történteket. Nem tudtam végig nézni az egészet, egy kicsi elfordultam. Viszont egy halovány mosoly ült az arcomon. Majd egy újabb mikor a férfi is megszólalt.
- Mindent egybevetve... ez az egyetlen valamit is mondó ötlet, amivel eddig találkoztam - mondtam becsmérlő undorral. Ám ez nem annak szólt, aki az ötletet javasolta, hanem a csürhének.

Végighallgatom a nő ötletét, amitől az állam jó nagyot koppanna földön, ha ez lehetséges lenne.
-Miii? Hé és én beleszólhatok? Milyen manipuláció? Mégis mit képzelnek magukról? Csak úgy irányítják egy ember életét? Miért hiszik azt, hogy vészmadár vagyok. Továbbra sem tudom, hogy miről van szó! És nem is izgat ez a város. Nem fogok rendőröket, vagy katonákat idehívni. Sőt egyenlőre el sem tudok menni mert a kocsim nem működik és gyalog hülye lennék nekivágni a nagyvilágnak. Azt sem tudom mi jár errefelé. Ha már itt tartanak engem, akkor ne másszanak bele az elmémbe. Amúgy is, ha nem jelentkezem a rokonaimnál akkor elkezdenek aggódni, ami azzal jár, hogy szólnak a rendőrségnek és akkor lehet, hogy ide fognak jönni. Talán ezt is érdemes lenne végiggondolni.-Most már én is nagyra nyitom a számat. Nem hagyom,hogy bármit is műveljenek velem.

A férfiszilfid bemutatta fajának egy különlegességét, ami igazán meglepett, rajta is felejtettem egy pillanatra a tekintetem. Rögtön az ugrott be, hogy igazán érdekes lenne csatát vívni vele. Ha nem lettem volna az, aki, akkor akár rosszul is eshetett volna a megjegyzése, mely épp olyan bizalmatlanságot tükrözött, mint a tűzlelkű testtartása. Valójában viszont az volt a meglepő, hogy hajlandóságot mutattak átmeneti szövetségkötésre a cél érdekében. Nem is vártam volna el többet, ezzel már hajlandó voltam elismerni őket. Az se kerülte el a figyelmem, hogy a tűzlelkű botjának egyetlen tompa koppanásában mennyi méltóság és erő rejlett, az egyszerű bandatagokra is hatást gyakorolt.
Olivia jogosan felháborodott, de szegény lányt egyelőre nem nyugtathattam meg. Minden pillanat számított most az ő érdekében. Főleg, hogy zúgolódni kezdett a csőcselék.
- Egy nagában nem lehet megbízni! - kiabálta valaki. - Ilyen nincs!
- Biztosan a vesztünket akarja!
- Összeállt vele! - azt hiszem a józan ítélőképesség kimúlóban volt, már csak az indokokat keresték az agresszióra.
- Öljük meg a nagát és a másik kettőt is!
- Miért tűrtük meg eddig?! Le a naga fejével!
Mélyről feltörő, zengő, fenyegető hangon szólaltam meg, mely bejárták a teret. Le kellett ezt állítani mielőtt túlságosan belelovalják magukat.
- Elég legyen! - az erő, mely a szavakban zubogott egy pillanatra hatásosnak bizonyult, nyugodt hangon folytattam hát. - Meg fogjátok ölni. - kecses, körkörös csuklómozdulattal mutattam flegmán a szerencsétlen farkasnőre. - Adjon neki inni valaki. - Amíg észbe kaptak én kihasználtam az alkalmat.
- Olivia. - szólítottam meg a lányt, miközben megfogtam finoman az állát és felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen. - Ettől kezdve amint átléped Arona határvonalát, nem leszel képes sem a városról, sem a lakóiról beszélni semmilyen formában, utalást sem tehetsz rájuk, leírni sem leszel képes. Ha itt tartózkodásod során bármilyen bizonyítékot szereznél, legyen szó fényképről, videofelvételről, bármiről, amint elhagyod a várost, megsemmisíted. Semmilyen formában nem fogod tudni senki tudtára sem adni az itt tapasztalt élményeidet. - megtehettem volna, hogy azt mondom, attól kezdve nem fogsz semmire sem emlékezni, de ily mértékben nem korlátozhattam a szabadságát. Ebben a kérdésben a bizalmatlanság és félelem miatt szükséges volt. És ezzel megfosztottam attól, hogy felelősséget vállaljon a tetteiért, hogy megmutassa nekünk, jó, vagy rossz ember, bízhatunk benne, vagy sem. De talán egyszer ennek is eljön az ideje. Egyelőre az az első lépés, hogy életben marad hozzá.
- Öljük meg! - jött egy kósza kiáltás.
- Ha még egyszer valaki megszólal, esküszöm, hogy kih3rélem! - recsegte szörnyű hangon a falfehér bandavezér. Nagyon elgyötörten nézett ki bandája támogató gyűrűjében. Rám pillantott, de valahova a hasam tájékára, majd hátat fordított, és remegő tagokkal átvágott a tömegen. A korábbi óriás hűséges kiskutyaként követte, elkapta mikor megszédült és eltűntek a sarkon túl. A többi viszont hirtelenjében nem tudta, hogy akkor most mi tévő is legyen. Élje ki az agressziót, vagy a főnök távozás azt jeleni, hogy a bulinak vége?
A két átmeneti társamra pillantottam, üzenve nekik, hogy számítok rájuk, ha nem szívódnának fel. Közben viszont kicsit hátrébb vontam a lányt, egy annyira, hogy múljon egy keveset a fenyegetettség érzése, viszont ne távolodjunk el a szövetségeseinktől. Úgy gondoltam, hogy a védelmen túl nem árt, ha ők is hallják a beszélgetést, sőt, csatlakozhatnak hozzá, ha kívánnak.
- Ezek itt nem bíznak benned, olyannyira nem, hogy félnek tőled, és ezért képesek lennének elvenni az életed. - mondtam nyugodt, türelmes hangon. - Ne aggódj, nem tettem benned kárt, de bocsánatot kérek érte. Őszintén remélem, hogy egyszer feloldhatom azt, amit tettem. - felemeltem a kezem, hogy türelemre intsem, ne szakítson félbe. - De ezzel még mindig szabad vagy, és a városlakók is nyugalomra lelhetnek majd. Senki sem dönthet helyetted, szabadon választhatsz, hogy maradsz, vagy távozol, te felelsz az életedért. Ha szeretnél elmenni, immár itt a lehetőség, ha gondolod megkeressük a csomagjaid és elviszlek kocsival ahova csak akarod. Viszont... - kis szünetet tartottam, közben a csőcselék felé pillantottam, ami lassan oszlani kezdett, bár még mindig voltak akik farkasszemet néztek velünk. - Most, hogy itt vagy, és biztosítjuk a biztonságodat, akár maradhatnál is egy kicsit. Hogy rájöjj miért is volt ez az egész, ne törődj bele a fejetlenségbe és menekülj el, hogy kísértsen a kérdés, mi is történt itt akkor? El sem hiszed micsoda lehetőségek, milyen világ kapui nyíltak meg előtted. - közben rájöttem miért is mondok ilyeneket. Egyszerű önzőségből. Normális társaságot jelentett a lány. Ő nem volt tele előítéletekkel a gonosz nagákkal szemben, tiszta lap volt. És én emiatt szerettem az embereket. Itt akartam tartani.

A tömeg oszlani kezdfett. Fejcsóválva néztem, és amikor már csak kevesen voltak, eltettem a kardomat. Azt hiszem, ma sem szereztem barátokat.
- Mindenki vendégem egy italra. - mondtam a nőknek, és minden további szófecsérlés nélkül bementem az épületbe.
A pult mögé álltam és kitöltöttem magamnak egy nagy adag kávét. Nem igazán volt rá szükségem, de szerettem az ízét. Vártam, hogy vajon a többiek élnek-e az ajánlatommal, de a félig nyitott ajtón át azért a teret is szemmel tartottam. Bár, akik o még ott voltak, azokkal a tűzlelkű fél kézzel is elbánik, de fő a biztonság... Biztonság? És kié? Mert ma a sajátom kockáztattam, ráadásul egy idegenért. Ami nem újdonság, na de ingyen?

Valahol egyet értettem az emberkével, de szegény amiken keresztül ment, mi mást tehetnénk? Azok az ostoba farkasok egyből neki ugrottak. Lehet különben elment volna minden nélkül, és többször nem is gondol arra, hogy itt járt.
Mindent próbáltam figyelemmel kísérni. A naga bűbáját is. Ha tényleg működik az amit mond, akkor igazán megfontoltan csinálta az amit csinált. Úgy láttam, minden eshetőséget kizárt. Ez jó. Közben viszont minden tagom feszült volt, és nem is, egyszerűen mozdulatra kész, ha valamelyikük átlépné egy határt.
Felvontam szemöldököm. Igazából nem utasítottam volna vissza az ajánlatát. A nagát és az embert tartottam szemmel, ők vajon hogy döntenek. A naga nő bizonyította megfontoltságát, és megvédte az embert. Akkor mért érzem még mindig úgy, hogy nem szabad őket egyedül hagynom? Valahol azt reméltem, hogy ők is amellett döntenek, hogy beülnek egy körre.