Üvegtó

- A kérdés az, hogy akarom-e… * No igen… ezt magam sem tudtam. Ahogy az értelmét sem láttam az ellenkezőjének. De magamban kellett volna tisztáznom a viharom.*
- Nem hiszem, hogy nem vagy tisztában azzal, hogy mit csinálsz, hogy nem tapasztaltad ki, hogy mit miért váltasz ki emberekből… vagyis esetemben vámpíroktól.*Igyekeztem határozottnak meghagyni a tekintetem, de ez nem ment. Belül zakatoltam, és ha vert volna a szívem, bizonyára a szomszéd faluban is hallották volna. De most az érzéseim tették ugyan ezt és nem figyeltem. Óvatlan voltam, már ha ennél jobban lehetem. Félelem, kétségbeesés, ijedség, tartás, zavartság és várakozás. Ez mind-mind ott kavargott bennem, a tekintetemben, a hangsúlyomban mikor kiejtettem, hogy „kérlek”. De nem tette meg, azt amire kértem… most nem, és nem tudtam eldönteni, hogy ennek örültem vagy csalódott voltam tőle. De a határozottsága olyan volt, mintha haza érkeztem volna. Igen, az otthonomba. Pedig az kitudja, hogy merre járt… kit tartott épp láncon, kereszten vagy épp csak megbéklyózva az ágyon… A gondolat keserű ízt hagyott a számban. Kezem köré fontam és határozottan szorítottam magamhoz, mint egy menedéket. Fogaim olykor kínzón martak alsó ajkába melyet meghúzogatva eresztettem vissza, hogy újra elmerüljek benne és ismét megmarjam kissé. Nem engedtem ki fogaim bár fájón könyörögtek a szabadulásukért. Kezem hajába túrva húztam el az ajkát és döntöttem mellkasának a fejem.*
- Ennem kell… előbb… muszáj. *Nem akartam bajt abból, hogy felelőtlen vagyok. *
- Nem akarok bajt nektek. *Ingattam meg a fejem, miközben próbáltam visszafojtani a vágyam, mely éledni kezdett a csípőm tájékán.*
- Ha még több erőt használ el a testem a gyógyulásra… holnap estére állatként indulnék a faluba. * Magyaráztam meg hogy mért vontam el, annak ellenére, hogy ha csak ki nem bújt a szorításomból, akkor még mindig szorítottam, körmeimmel nyomást gyakorolva a hátára.*

Csak megvontam a vállam. Hogy nem akartam belegondolni, vagy csak neki nem akartam válaszolni, hogy mit miért teszek, és mit gondolok mért vagyok ilyen hatással rá, nem tudom.
Őszintén, amikor vége lett a csóknak zavart hogy megint összemarta a számat. De próbáltam nem mutatni. Óvatosan hozzáértem egyszer a fogaimmal, talán azért hogy biztos legyek benne mennyire rossz a helyzet.
- Helyes - néztem rá nyugodtan - Úgy látszik még sem vagy menthetetlen - tettem az arcára a kezem.
Végighúztam a kezeimet a vállaitól egészen a kézfejeiig, amik szinte apró tűkként meredeztek már a hátamnak. Tudtam, hogy ezzel nem csigázom fel jobban, vagy bármi hasonló. Inkább csak magam miatt tettem. Egy pillanatig még vártam, és megpróbáltam összeszedni magam. Aztán széthúztam a kezeit és kibújtam a karjai közül.
- Akkor menjünk - másztam ki a partra, és öltözni kezdtem.

//Vilks - Főutca//

Fogai érintésére halkan felnyögtem, s talán pont ez volt az a pillanat, hogy leálljak. Mert tudtam, hogy ha folytatjuk nem lesz megállás. Ahogy megszólalt mosolyogva tekintettem rá.*
- Menthetetlen? Lehet, hogy olykor hisztis vagyok és túlságosan is agresszív. De az étkezések elmulasztása nem játék. Otthon könnyebb volt, ez tény. De még ott sem sodortam volna veszélybe, az emberek életét. * Bár mosolyogtam, de ez így volt. Szimpla szórakozásból és az ostobaságomból fakadóan nem bántanék senkit. Mindig is tudtam, hogy mennyire van szükségem. S szexualitásomból fakadóan többre, mint alapjáraton másnak, hisz mindig meg kellett gyógyulnom. De inkább többször étkeztem… Bár tény, Marco leleményes volt és mindig volt valaki kéznél, ha tudta, hogy nem akar ereszteni az első kör után. Ahogy végig simított a karomon megmerevedtem a karjai között és csak felüdülés volt számomra, hogy kibújt. Megkönnyebbülten bólintottam és megmosakodtam gyorsan. Követtem a partra és a korábban kihalászott pólóban megtörölköztem. Magamra kaptam egy szoknyát, egy vastagabb harisnyát, egy toppot és egy pulcsit. No meg az elengedhetetlen magas sarkúm. Kissé összekócoltam a hajam a nagyja nedvességet kiszívva a pólóval. Minden felesleges cuccot visszadobáltam a táskámba és követtem.*

//Vilks - Főutca//

- Túlságosan is... nos, külvilágian gondolkozol. Vagy minek is nevezhetném ezt... Ha itt ilyenkor valaki kárt okoz, annak utána lehet járni, és neki nem éri meg. Természetesen, ha van annyi esze, hogy ezt felfogja. De nem akarok semmit rád erőltetni. Csak mondom.
- Ó, ha ezt nem tudod elképzelni, akkor még nem láttál eleget - nevettem. Még hogy nála nem lehet rosszabb ilyen téren! Vagy akármilyenen...
- Szolgálataim? - néztem rá kérdőn. Akármire is gondolt... - Semmit. Egyenlőre. Legalábbis olyasmit nem amit talán meg kéne említeni. Talán azt, hogy majd te is hasonlóképpen tégy.

Mikor odaértünk letérdeltem a tó szélére, és a kezemmel próbáltam megy mosni az arcom, úgy hogy a víz lehetőleg ne csöpögjön vissza a vízbe. Aztán viszont a ruhám ujja is vizes lett, úgyhogy egy vehemensebb mozdulattal levettem magamról.

- Hasonlóképp? Hát… ha ez minden vágyad. * Vigyorogtam, hisz válaszából látszott, hogy kicsit sem érti, hogy mire gondoltam. De hát istenem, semmi jónak nem vagyok az elrontója.*

A tóhoz érve, ahogy leguggolt azonnal megfordult a fejemben egy gondolat. Eszméletlen gyorsasággal leszedtem a nyakamból az mp4-em és ledobtam a fűbe. Lassan sétáltam felé, hogy ne vegyen észre semmit de kutakodva néztem minden mozdulatát. De mikor levette a felsőjét itt volt az idő… egy hirtelen mozdulattal belelöktem a vízbe. Legalábbis megpróbáltam…

Gondoltam majd szép lassan megmosakodok nagyjából aztán majd úszok kicsit... vagy ha Jess sem gondolta meg magát és bejön, akkor majd valami lesz. De erre nem számítottam. Így aztán nadrágostul lettem vizes egy nagy csobbanás után.
Miután feljöttem a víz alól, és elhúztam az arcomból a hajam, szúrós tekintettel néztem a nőre. Egy pillanatot még vártam...
Aztán Jess után vetettem magam. Elkaptam a derekánál, majd jól meglendítettem, hogy a vízbe dobjam.
Megálltam a parton csípőre tett kézzel. Nem sokkal később csatlakozni terveztem hozzá, csak a farmerom nélkül.

*Széles vigyor terült el az arcomon, amikor feljött a férfi a víz felszínére. De már tettem is egy lépést hátra, hisz tudtam mi jön. Nevetve szaladtam is nyomba, de nem jutottam messzire már a levegőben is voltam. Vidámságtól csillogtak a szemeim, mikor repülés közben elkaptam egy pillanatra Frankét. Nagy levegő és már össze is csaptak a fejem felett a hullámok. Hagytam, hogy teljesen elmerítsen és a víz alatt kezdtem Frank felé úszni. Remélve, hogy nem vesz észre… de ez ebben a vízben aligha volt kivitelezhető. Da ha elértem a parthoz, akkor kiugorva igyekeztem visszarántani magamhoz miközben nevettem. Először, önfeledten és boldogan.

Amikor Jess visszaért hozzám, már nem is kellett engem annyira rángatni, hogy csatlakozzak hozzá.
Miután már bent voltam a vízben, kikönyököltem a partra, és a karjánál fogva közelebb húztam Jessycát.
- És mondd csak, te szeszélyes nőszemély, innentől mégis mit terveztél? - kérdeztem egy félmosollyal. - Hisz ördögi terved kudarcba fulladt... elég jó úszó vagyok.
A helyzet az volt, hogyha igen is őszinte akartam lenni magamhoz örültem, hogy Jess itt maradt a városban.

*Engedtem a vonásnak és elég közel kerültem a másikhoz. Játékosan közelebb hajoltam hozzá, és szinte pár milliméterrel a szájától kezdtem el beszélni. *
- Nem volt tervem… de ígértem neked egy fürdetést. *Emlékeztettem és a szabad kezem végig szántott simogatóan a nyakától egészen a csípőéig. De megállítottam a kezem, még mielőtt kényes részekhez értem volna.*
- Fordulj meg… * Húzódtam hátra ezzel megszakítva a kis játékom. Játszani szerettem volna. De nem tudtam, hogy ez mennyire fog neki tetszeni. Frank olyan volt, mintha a sötétben tapogatóznák vakon. Sosem lehetett tudni, hogy mire, miként fog reagálni. De talán pont ez volt az, amiért még mindig érdekelt. Ha megfordult, akkor szépen, lassan elkezdtem megmosni a hátát, merő véletlenségből néha neki dörgölőzve. A vállánál a füléhez hajolva cirógattam a lélegzetemmel…*
- Tudod Frank… Hiányoztál az elmúlt éjszakáimból.

- Ó, szóval emlékszel? - a hangom szinte búgott kellemesen. Talán nem feltétlen akartam egyből letámadni... eddig. Na... végül is... most sem akartam letámadni, csak...
- Forduljak meg? Még ezek után bízzak benned? - vontam kérdőre, bár a hangomból érződött, hogy nem voltam teljesen komoly. Hiszen a hátbatámadása, nem volt igazán... hátbatámadás. Mégis...
- Na, jó, de figyelek ám! - figyelmeztettem, de a szememben mégis valami könnyedebb érzés táncolt. Talán huncutság.
Ahogy eltekintettem az arcáról, és az érintéseire figyeltem. Eszméletlenül jól esett. Talán még örültem is neki hogy nem látta az arcomat. Bár tudnám miért.
- Valóban? - nyúltam hátra és megfogtam az egyik kezét gyengéden. Hátra fordítottam a fejem, és rátekintettem rá. Kedvesen elmosolyodtam. És megfordultam. Reméltem hogy nem bánom meg.

- Ritkán felejtem el azt, amit ígérek… pláne, ha még számomra is kellemes… *Vigyorodtam el, még ha a ruhám is csupa víz lett. *
- Hát… pancser vagyok vízbe fojtásban. Szóval sok veszteni valód nincs… *Feleltem a kérdésére egy könnyed vállvonással.*
- Ha bekötöm a szemed, akkor is? *Kérdeztem vigyorogva, de egyelőre még nem tettem semmit az ügy érdekében. Talán nem is gondoltam komolyan a kérdésem. Nem mondhatom, hogy nem lepet meg, hogy megtette, de mégis jól esett. Nem sok esélyt láttam erre. Gyengéden cirógattam a vízzel, miközben minden vért lemostam.
Mikor megfogta a kezem csak kíváncsiságtól csillogó szemeimmel néztem, hogy mit akar csinálni. Mikor megfordult oldalra billentett fejjel néztem végig rajta. S szabad kezemmel, elkezdtem lemosni a mellkasát és a vállait is.*
- Valóban. Talán gondot jelent? *Vontam fel a szemöldököm egy apró mosoly kíséretében, de a kezeim nem álltak meg, ha csak meg nem állította a mosdatását.*

- Még szerencse, meg az, hogy én már nem is fulladnék bele...
- Igen valószínűleg akkor is figyelnék, de nem hiszem, hogy egyáltalán hagynám neked, hogy bekösd a szemem.
- Nem. Nem gond... - majd egy kis idő várakozás után közelebb rántottam magamhoz, de azért próbáltam nem durva lenni vele. - Szóval élvezed a helyzetet? - tettem az arcára a kezemet. Az arcát fürkésztem egy kis ideig. Igazából, hogy ilyen közel volt hozzám... voltak kósza gondolataim... amiket megpróbáltam visszaszorítani, elfojtani egyenlőre. A kezem mégis lejjebb csúsztattam rajta. Mire észrevettem magam már a nyakán volt.

- Ó csak nem félsz Tőlem? *Kérdeztem játékosan. Még én sem hittem volna el, hogy Frank bárkitől fél. Amilyen öreg, bekötött szemmel is kihúzná a beleimet, mint ahogy legutóbb is tervezte. A rántására csak egy halvány mosoly jelent meg az ajkaimon miközben hallgattam a szavait. MA volt benne valami… valami más. Amit nem tudtam volna azonosítani.*
- Igen. Jobban örülnél neki, ha nem tenném? * Kérdeztem kihívóan miközben arcom a kezébe simítottam, ami már tova is repült a nyakamhoz. Fejem kicsit hátrabillentve tettem neki szabaddá, miközben igyekeztem a tekintetét nem ereszteni.*

- Kéne? - feleltem kérdéssel a kérdésére.
- Nem, azt hiszem így pont megfelel... - azon hogy félre fordította a fejét kissé meglepődtem. Bár ehhez már hozzá szokhattam volna. Mindig azt hiszem hogy már nem lephet meg, de újból és újból sikerül neki.
Mellesleg igazából nem éppen erre gondoltam. De ha már itt tartottunk nem akartam ezt az orrára kötni. Közel hajoltam a nyakához és ráfogtam a tarkójára. De még vártam.
- Úgy érzem játszol velem - mondtam halkan, úgy hogy néha az orrom vagy az ajkaim hozzáértek a bőréhez. - És talán még nem is tudod... Ősi játék ez - elhallgattam és a maradék levegőt kifújtam egészen közel a bőréhez. Majd az előbújtatott szemfogaimmal hozzáértem a bőréhez, de csak annyira, hogy érezze, vagy éppen csak karcolást ejtsek rajta, ami azonban egyből begyógyult.

- Nem. Nem hiszem. *Válaszoltam kissé elgondolkozva. Hisz még ha ártani is akarnék neki, akkor sem sok sikerrel járnék és ezt, Ő is ugyan olyan jól látja, mint én. Legalábbis kéne. Mikor ujjai a tarkómra csúsztak, egy fajta édes várakozás kerített hatalmába. No de nem a beszédre, de mégis a szavait hallottam, miközben lehelete szinte perzselte a bőröm. Szavaira kevésbé tudtam figyelni, de akárhogy is akartam elrejteni, hogy mennyire élveztem a tettét nem sikerült.*
- Miféle Ősi játékra gondolszhhh... * Kérdeztem kissé elhaló hangon. De a kérdésem vége, már csak egy apró nyögés volt, ahogy megéreztem a fogát a nyakamon. Nem hatolt mélyre és csak egy karcolás volt az egész. De már ez elég volt ahhoz, hogy barna szemeimbe vágyakozás éledjen. Kezem pedig ösztönösen túrt a hajába, hogy ne hagyja abba.*

Akkor jó - gondoltam magamban, de már mással voltam elfoglalva ahhoz, hogy válaszoljak is.
- Mégis mit gondolsz? - adtam egy csókot a nyakára. - A nők a férfiakkal játsszák, a férfiak pedig a nőkkel. Amíg az egyiküknél el nem pattan a húr - fogtam át a derekát szorosan, helyet cseréltem vele, és a partnak nyomtam. Aztán végül eleget tettem a ki nem mondott kérésének, és rendesen is a nyakába haraptam.
Tényleg, nem akartam így neki esni hirtelen. Mondhatni úriember akartam lenni, vagy mi aki nem teperi le egyből ahogy találkozik vele. De sikerült elég gyorsan összedöntenie ezt az elképzelésemet.
Miután elengedtem a fogaimmal, újból megcsókoltam a nyakát és úgy láttam egy kis időre ideje elhagynunk a tavat. Kitettem a szárazra és követtem. Fölékerekedtem és egy pillanatra a szemeibe néztem.

- És mi van, ha a húr elpattan? * Kérdeztem némi kíváncsisággal, miközben helyet cseréltünk és a szorítását élveztem. Nem gondoltam volna, hogy így értelmezi a felkínált nyakam így meghökkentem mikor megéreztem a mélyen szúró fájdalmat a nyakamon. Az ujjaim összeszorultak a hajába, de a fejem az csak még jobban oldalra billent, hogy jobban hozzá férjen. A meglepettségem csak egy pillanatig tartott, hisz utána már csak átadtam magam az élvezetnek, miközben csípőm kissé megmozgattam neki nyomodva. A partra térve csak néztem a szemeit és kiélveztem a pillanatot, amíg nem csapott le. Egyik kezem a hátára siklott, még a másik finoman az arcára.*
- Tudtad, hogy mikor így csillog a szemed az valami eszméletlenül beindít? * Tettem fel halkan a kérdést, mintha az egyik legféltettebb titkom árulnám el épp.*

- Ezt jó tudni... Legalább nem vagyok ezzel egyedül. Bár én még nem tudom, pontosan mi is az benned... - itt elmosolyodtam picit - persze a nyilván valón kívül.
Közelebb hajoltam hozzá és végig simítottam rajta. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy a vizes ruha javít vagy ront egy kicsit az összképen. Bár annyira biztos nem tudta elrontani... A legjobb mégis meztelenül lett volna. Feltűrtem a felsőjét és megcsókoltam.
Teljesen magamhoz akartam szorítani, és ezt észre sem vettem igazán. Persze ebből inkább az lett, hogy én simultam még jobban hozzá a helyzetből adódóan. A kezem pedig csak kúszott és kúszott volna felfelé.

*Hüvelykujjam finoman simogatta az álkapcsának vonalát, miközben beszélt. De csak egy mosollyal feleltem első körben.*
- Nem válaszoltál, hogy mi van akkor, ha elpattan valakinél a húr… *Emlékeztettem egy kicsivel korábbi kérdésemre. Kíváncsian néztem, hogy vajon mikor jön rá, hogy ez így nem fog menni. Ez nem az a felső, amit csak úgy fel tud tűrni az ember. Ezt vagy kiköti, vagy leszakítja. Az utóbbit jelen nem, de később bizonyára bántam volna. Arról már nem is beszélve, hogy érdekesen jutottam volna haza félmeztelen. *
- Frank… ezt hátul tudod kikötni. *S bizony, ha megpróbálkozott vele, akkor semmi más nem fogta a ruhát csak két masnira kötött pánt, és az a rész, ami a nyakamba volt akasztva. Ezen kívül pedig a hátam szabadon volt, hisz nem volt a felsőnek egyáltalán háta. Lábaim az övé köré fontam miközben vártam, hogy most végül mi mellett dönt. *

- Azt hittem a tetteim elegek voltak válasznak... - csókoltam meg ismét.
A következő felvetésére viszont kissé elnevettem magam. Kicsit ki kellett tisztítanom a fejem és feltámaszkodtam. Hátra tűrtem a hajamat, egy részét pedig a fülem mögé reménykedve benne, hogy egy kicsit ott marad. Majd neki álltam kibontani a fölsőjét. Majd mikor kis üggyel-bajjal sikerült két kézzel végig simítottam a nyakán, azzal az alattomos szándékkal, hogy levegyem róla az egészet.
Egy pillanatra megálltam megcsodálni, majd végig simítottam mellén és megcsókoltam. Teljesen beindított. Akartam őt. Arról pedig közben teljesen el is felejtkeztem hogy ő bizony nem a mondjuk úgy ,,konzervatív" együtt létet részesíti előnyben. Bármikor akaratlanul is jobban is megsebesíthet a kelleténél darabokra törve az egész idillt.

*Nevetésére csak elmosolyodtam és néztem, ahogy igyekszik összeszedni magát. Pedig Én pont ennek az ellenkezőjét akartam. Mikor a kezei a nyakamra siklottak készségesen döntöttem hátra a fejem, hogy rendesen hozzá férjen. Imádtam az érintését és a sürgető vágyat is, amit kelltettek bennem. A csodálat a szemeiben, a vizslató tekintete ó és az érintése mely végig szaladt a kebleimen. Egyszerre volt izgató és hittem azt, hogy elveszítem a fejem. Kezeim magam mellé tettem és ökölbe szorított kézzel kényszerítettem magam arra, hogy ne teperjem le és vegyem el úgy, ahogy arra szükségem van. De éreztem, hogy idő kérdése az, hogy kirobbanjak és ne tudjam kontrolálni magam.*

Azt hiszem megint kezdtem elég hamar elveszíteni a fejem ezután a kis szünet után is. Hozzásimultam először teljesen, majd a nyakára is adtam pár csókot, és a kebleire is. De végül elég hamar rátértem a lényegre, és megszabadítottam a többi ruhájától. Nekem meg már nem volt túl sok, amitől meg kellett volna szabadulnom.
Végig simítottam az egyik karján és a kezére fogtam miközben ismét hozzásimultam, hogy ne tartsa olyan görcsösen. Azt szerettem volna, hogy ellazuljon.

...Később...

Nem mondanám hogy nem csináltam volna ennyi idő alatt amit leéltem hasonlót... Meg aztán ez egy szabad város ugyebár... De csak miután kitisztul a fejem, csak az után fogtam fel ismét, hogy tulajdonképpen hol is vagyunk.
Talán azt is mondhattam volna, hogy vigyáznunk kéne, mielőtt még az ilyesfajta találkozásaink szokássá válnak. De inkább nem mondtam ki... Még a végén félre értette volna a viccet, és zokon vette volna.

*Kezeim vándorútra indultak aprókat karmolva a másik testén, miközben igyekeztem a lehető legegyszerűbbé tenni neki a vetkőztetésem. De mikor rá fogott a kezemre, egy pillanatra a kétségbe esés tükröződött a tekintetemben. Vagy ez és visszafogom magam, vagy ellazulok, ahogy szeretné és követem az ösztöneimet. Amik épp nem a megadásra sarkaltak… De ha ezt szeretné…

… Később…

Csak feküdtem Frank vállán, de nem mertem kinyitni a szemem és megnézni, hogy mi lett ebből. Valahol elvesztettem a kontrolt és most nem emlékszem, hogy mit csináltam. Végül sóhajtottam egyet, és abba hagyva a hasa cirógatását felkönyököltem. Engem továbbra sem érdekelt, hogy hol vagyunk. Tenyeremen megtámasztottam a fejem és úgy mértem végig. Arca egyben, a testén sincs semmi vagy már begyógyult, ami csak ezt jelenti, hogy nem lehetett vészes. Kivéve egy apró harapást a vállán. Ez sem lehetett mély, hisz már csak a piros csíkok látszódtak csak. De szerencsére nem vettem észre a szemfogaim nyomát rajta sehol. De nem hittem, hogy nem okoztam semmit neki. Összevont szemöldökkel tekintettem a szemeibe.*
- Nem bántottalak? * Kérdeztem meghökkenve.*

Na igen, ahogy a fejem tisztulni kezdett, úgy felfogtam még pár dolgot is. Hogy például egyszer igen is a földhöz kellett szorítanom az egyik kezét mielőtt teljesen belevájta volna az ujjait a karomba. De akkor valahogy ösztönös volt, és kevésbé akadtam fenn ezen.
- Hááát... azt nem mondanám. - Bár az első alkalomhoz képest azért ez is haladás volt mi tagadás... de ezt nem mondtam ki. - Ha rossz akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ezt még gyakorolni kell... - vontam fel a szemöldököm és egy félmosoly jelent meg a szám szélén.
Egy darabig elidőzött rajta a tekintetem, és a mellettem támaszkodó kezéhez értem. Rövid ideig cirógatni kezdtem a karját elmélázva.
A f#nébe is asszony! Hát pont téged kellett kifognom! Nagyot sóhajtottam, majd megpróbáltam összeszedni magam, de a gondolat nem hagyott nyugodni. Nem foghattam volna ki egy egyszerűbb nőt? Na nem mintha egyből tévképzeteim lennének amiatt, hogy többször is együtt voltunk, de azért mégsem voltam semleges a témában. És legyen ez akár milyen kicsi, vagy akár az esélye bármi ilyesminek, ezt most sikerült felismernem...

*Már kezdtem reménykedni, hogy akaratom ellenére is sikerült rátalálnom arra, amit Frank akart Tőlem. De a válasza ennek tökéletesen az ellentétjéről árulkodott. A meghökkenésem legbelül szomorúságba ment át, miközben végig húztam ajkaim egy ujjamat, ahogy elmosolyodott. Csendesen vártam, hogy majd folytatja, hogy mit csináltam. De ebből nem lett semmi, így hát kaptam a korábban elhangzott mondatán és hirtelen felé kerekedtem. Két kezem a kezeire tettem és így fogtam le. De csak képletesen, hisz csak rajta volt a kezem a kezén. Könnyedén kihúzhatta volna, ha akarja. Lehajoltam és az ajkain végig simítva az ajkammal haladtam a füléhez.*
- Akkor gyakoroljunk… *Suttogtam halkan és nyelvem a fülcimpája alatti vékony bőrrétegen kezdet el játszadozni.*