Üvegtó

- Ritkán felejtem el azt, amit ígérek… pláne, ha még számomra is kellemes… *Vigyorodtam el, még ha a ruhám is csupa víz lett. *
- Hát… pancser vagyok vízbe fojtásban. Szóval sok veszteni valód nincs… *Feleltem a kérdésére egy könnyed vállvonással.*
- Ha bekötöm a szemed, akkor is? *Kérdeztem vigyorogva, de egyelőre még nem tettem semmit az ügy érdekében. Talán nem is gondoltam komolyan a kérdésem. Nem mondhatom, hogy nem lepet meg, hogy megtette, de mégis jól esett. Nem sok esélyt láttam erre. Gyengéden cirógattam a vízzel, miközben minden vért lemostam.
Mikor megfogta a kezem csak kíváncsiságtól csillogó szemeimmel néztem, hogy mit akar csinálni. Mikor megfordult oldalra billentett fejjel néztem végig rajta. S szabad kezemmel, elkezdtem lemosni a mellkasát és a vállait is.*
- Valóban. Talán gondot jelent? *Vontam fel a szemöldököm egy apró mosoly kíséretében, de a kezeim nem álltak meg, ha csak meg nem állította a mosdatását.*

- Még szerencse, meg az, hogy én már nem is fulladnék bele...
- Igen valószínűleg akkor is figyelnék, de nem hiszem, hogy egyáltalán hagynám neked, hogy bekösd a szemem.
- Nem. Nem gond... - majd egy kis idő várakozás után közelebb rántottam magamhoz, de azért próbáltam nem durva lenni vele. - Szóval élvezed a helyzetet? - tettem az arcára a kezemet. Az arcát fürkésztem egy kis ideig. Igazából, hogy ilyen közel volt hozzám... voltak kósza gondolataim... amiket megpróbáltam visszaszorítani, elfojtani egyenlőre. A kezem mégis lejjebb csúsztattam rajta. Mire észrevettem magam már a nyakán volt.

- Ó csak nem félsz Tőlem? *Kérdeztem játékosan. Még én sem hittem volna el, hogy Frank bárkitől fél. Amilyen öreg, bekötött szemmel is kihúzná a beleimet, mint ahogy legutóbb is tervezte. A rántására csak egy halvány mosoly jelent meg az ajkaimon miközben hallgattam a szavait. MA volt benne valami… valami más. Amit nem tudtam volna azonosítani.*
- Igen. Jobban örülnél neki, ha nem tenném? * Kérdeztem kihívóan miközben arcom a kezébe simítottam, ami már tova is repült a nyakamhoz. Fejem kicsit hátrabillentve tettem neki szabaddá, miközben igyekeztem a tekintetét nem ereszteni.*

- Kéne? - feleltem kérdéssel a kérdésére.
- Nem, azt hiszem így pont megfelel... - azon hogy félre fordította a fejét kissé meglepődtem. Bár ehhez már hozzá szokhattam volna. Mindig azt hiszem hogy már nem lephet meg, de újból és újból sikerül neki.
Mellesleg igazából nem éppen erre gondoltam. De ha már itt tartottunk nem akartam ezt az orrára kötni. Közel hajoltam a nyakához és ráfogtam a tarkójára. De még vártam.
- Úgy érzem játszol velem - mondtam halkan, úgy hogy néha az orrom vagy az ajkaim hozzáértek a bőréhez. - És talán még nem is tudod... Ősi játék ez - elhallgattam és a maradék levegőt kifújtam egészen közel a bőréhez. Majd az előbújtatott szemfogaimmal hozzáértem a bőréhez, de csak annyira, hogy érezze, vagy éppen csak karcolást ejtsek rajta, ami azonban egyből begyógyult.

- Nem. Nem hiszem. *Válaszoltam kissé elgondolkozva. Hisz még ha ártani is akarnék neki, akkor sem sok sikerrel járnék és ezt, Ő is ugyan olyan jól látja, mint én. Legalábbis kéne. Mikor ujjai a tarkómra csúsztak, egy fajta édes várakozás kerített hatalmába. No de nem a beszédre, de mégis a szavait hallottam, miközben lehelete szinte perzselte a bőröm. Szavaira kevésbé tudtam figyelni, de akárhogy is akartam elrejteni, hogy mennyire élveztem a tettét nem sikerült.*
- Miféle Ősi játékra gondolszhhh... * Kérdeztem kissé elhaló hangon. De a kérdésem vége, már csak egy apró nyögés volt, ahogy megéreztem a fogát a nyakamon. Nem hatolt mélyre és csak egy karcolás volt az egész. De már ez elég volt ahhoz, hogy barna szemeimbe vágyakozás éledjen. Kezem pedig ösztönösen túrt a hajába, hogy ne hagyja abba.*

Akkor jó - gondoltam magamban, de már mással voltam elfoglalva ahhoz, hogy válaszoljak is.
- Mégis mit gondolsz? - adtam egy csókot a nyakára. - A nők a férfiakkal játsszák, a férfiak pedig a nőkkel. Amíg az egyiküknél el nem pattan a húr - fogtam át a derekát szorosan, helyet cseréltem vele, és a partnak nyomtam. Aztán végül eleget tettem a ki nem mondott kérésének, és rendesen is a nyakába haraptam.
Tényleg, nem akartam így neki esni hirtelen. Mondhatni úriember akartam lenni, vagy mi aki nem teperi le egyből ahogy találkozik vele. De sikerült elég gyorsan összedöntenie ezt az elképzelésemet.
Miután elengedtem a fogaimmal, újból megcsókoltam a nyakát és úgy láttam egy kis időre ideje elhagynunk a tavat. Kitettem a szárazra és követtem. Fölékerekedtem és egy pillanatra a szemeibe néztem.

- És mi van, ha a húr elpattan? * Kérdeztem némi kíváncsisággal, miközben helyet cseréltünk és a szorítását élveztem. Nem gondoltam volna, hogy így értelmezi a felkínált nyakam így meghökkentem mikor megéreztem a mélyen szúró fájdalmat a nyakamon. Az ujjaim összeszorultak a hajába, de a fejem az csak még jobban oldalra billent, hogy jobban hozzá férjen. A meglepettségem csak egy pillanatig tartott, hisz utána már csak átadtam magam az élvezetnek, miközben csípőm kissé megmozgattam neki nyomodva. A partra térve csak néztem a szemeit és kiélveztem a pillanatot, amíg nem csapott le. Egyik kezem a hátára siklott, még a másik finoman az arcára.*
- Tudtad, hogy mikor így csillog a szemed az valami eszméletlenül beindít? * Tettem fel halkan a kérdést, mintha az egyik legféltettebb titkom árulnám el épp.*

- Ezt jó tudni... Legalább nem vagyok ezzel egyedül. Bár én még nem tudom, pontosan mi is az benned... - itt elmosolyodtam picit - persze a nyilván valón kívül.
Közelebb hajoltam hozzá és végig simítottam rajta. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy a vizes ruha javít vagy ront egy kicsit az összképen. Bár annyira biztos nem tudta elrontani... A legjobb mégis meztelenül lett volna. Feltűrtem a felsőjét és megcsókoltam.
Teljesen magamhoz akartam szorítani, és ezt észre sem vettem igazán. Persze ebből inkább az lett, hogy én simultam még jobban hozzá a helyzetből adódóan. A kezem pedig csak kúszott és kúszott volna felfelé.

*Hüvelykujjam finoman simogatta az álkapcsának vonalát, miközben beszélt. De csak egy mosollyal feleltem első körben.*
- Nem válaszoltál, hogy mi van akkor, ha elpattan valakinél a húr… *Emlékeztettem egy kicsivel korábbi kérdésemre. Kíváncsian néztem, hogy vajon mikor jön rá, hogy ez így nem fog menni. Ez nem az a felső, amit csak úgy fel tud tűrni az ember. Ezt vagy kiköti, vagy leszakítja. Az utóbbit jelen nem, de később bizonyára bántam volna. Arról már nem is beszélve, hogy érdekesen jutottam volna haza félmeztelen. *
- Frank… ezt hátul tudod kikötni. *S bizony, ha megpróbálkozott vele, akkor semmi más nem fogta a ruhát csak két masnira kötött pánt, és az a rész, ami a nyakamba volt akasztva. Ezen kívül pedig a hátam szabadon volt, hisz nem volt a felsőnek egyáltalán háta. Lábaim az övé köré fontam miközben vártam, hogy most végül mi mellett dönt. *

- Azt hittem a tetteim elegek voltak válasznak... - csókoltam meg ismét.
A következő felvetésére viszont kissé elnevettem magam. Kicsit ki kellett tisztítanom a fejem és feltámaszkodtam. Hátra tűrtem a hajamat, egy részét pedig a fülem mögé reménykedve benne, hogy egy kicsit ott marad. Majd neki álltam kibontani a fölsőjét. Majd mikor kis üggyel-bajjal sikerült két kézzel végig simítottam a nyakán, azzal az alattomos szándékkal, hogy levegyem róla az egészet.
Egy pillanatra megálltam megcsodálni, majd végig simítottam mellén és megcsókoltam. Teljesen beindított. Akartam őt. Arról pedig közben teljesen el is felejtkeztem hogy ő bizony nem a mondjuk úgy ,,konzervatív" együtt létet részesíti előnyben. Bármikor akaratlanul is jobban is megsebesíthet a kelleténél darabokra törve az egész idillt.

*Nevetésére csak elmosolyodtam és néztem, ahogy igyekszik összeszedni magát. Pedig Én pont ennek az ellenkezőjét akartam. Mikor a kezei a nyakamra siklottak készségesen döntöttem hátra a fejem, hogy rendesen hozzá férjen. Imádtam az érintését és a sürgető vágyat is, amit kelltettek bennem. A csodálat a szemeiben, a vizslató tekintete ó és az érintése mely végig szaladt a kebleimen. Egyszerre volt izgató és hittem azt, hogy elveszítem a fejem. Kezeim magam mellé tettem és ökölbe szorított kézzel kényszerítettem magam arra, hogy ne teperjem le és vegyem el úgy, ahogy arra szükségem van. De éreztem, hogy idő kérdése az, hogy kirobbanjak és ne tudjam kontrolálni magam.*

Azt hiszem megint kezdtem elég hamar elveszíteni a fejem ezután a kis szünet után is. Hozzásimultam először teljesen, majd a nyakára is adtam pár csókot, és a kebleire is. De végül elég hamar rátértem a lényegre, és megszabadítottam a többi ruhájától. Nekem meg már nem volt túl sok, amitől meg kellett volna szabadulnom.
Végig simítottam az egyik karján és a kezére fogtam miközben ismét hozzásimultam, hogy ne tartsa olyan görcsösen. Azt szerettem volna, hogy ellazuljon.

...Később...

Nem mondanám hogy nem csináltam volna ennyi idő alatt amit leéltem hasonlót... Meg aztán ez egy szabad város ugyebár... De csak miután kitisztul a fejem, csak az után fogtam fel ismét, hogy tulajdonképpen hol is vagyunk.
Talán azt is mondhattam volna, hogy vigyáznunk kéne, mielőtt még az ilyesfajta találkozásaink szokássá válnak. De inkább nem mondtam ki... Még a végén félre értette volna a viccet, és zokon vette volna.

*Kezeim vándorútra indultak aprókat karmolva a másik testén, miközben igyekeztem a lehető legegyszerűbbé tenni neki a vetkőztetésem. De mikor rá fogott a kezemre, egy pillanatra a kétségbe esés tükröződött a tekintetemben. Vagy ez és visszafogom magam, vagy ellazulok, ahogy szeretné és követem az ösztöneimet. Amik épp nem a megadásra sarkaltak… De ha ezt szeretné…

… Később…

Csak feküdtem Frank vállán, de nem mertem kinyitni a szemem és megnézni, hogy mi lett ebből. Valahol elvesztettem a kontrolt és most nem emlékszem, hogy mit csináltam. Végül sóhajtottam egyet, és abba hagyva a hasa cirógatását felkönyököltem. Engem továbbra sem érdekelt, hogy hol vagyunk. Tenyeremen megtámasztottam a fejem és úgy mértem végig. Arca egyben, a testén sincs semmi vagy már begyógyult, ami csak ezt jelenti, hogy nem lehetett vészes. Kivéve egy apró harapást a vállán. Ez sem lehetett mély, hisz már csak a piros csíkok látszódtak csak. De szerencsére nem vettem észre a szemfogaim nyomát rajta sehol. De nem hittem, hogy nem okoztam semmit neki. Összevont szemöldökkel tekintettem a szemeibe.*
- Nem bántottalak? * Kérdeztem meghökkenve.*

Na igen, ahogy a fejem tisztulni kezdett, úgy felfogtam még pár dolgot is. Hogy például egyszer igen is a földhöz kellett szorítanom az egyik kezét mielőtt teljesen belevájta volna az ujjait a karomba. De akkor valahogy ösztönös volt, és kevésbé akadtam fenn ezen.
- Hááát... azt nem mondanám. - Bár az első alkalomhoz képest azért ez is haladás volt mi tagadás... de ezt nem mondtam ki. - Ha rossz akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ezt még gyakorolni kell... - vontam fel a szemöldököm és egy félmosoly jelent meg a szám szélén.
Egy darabig elidőzött rajta a tekintetem, és a mellettem támaszkodó kezéhez értem. Rövid ideig cirógatni kezdtem a karját elmélázva.
A f#nébe is asszony! Hát pont téged kellett kifognom! Nagyot sóhajtottam, majd megpróbáltam összeszedni magam, de a gondolat nem hagyott nyugodni. Nem foghattam volna ki egy egyszerűbb nőt? Na nem mintha egyből tévképzeteim lennének amiatt, hogy többször is együtt voltunk, de azért mégsem voltam semleges a témában. És legyen ez akár milyen kicsi, vagy akár az esélye bármi ilyesminek, ezt most sikerült felismernem...

*Már kezdtem reménykedni, hogy akaratom ellenére is sikerült rátalálnom arra, amit Frank akart Tőlem. De a válasza ennek tökéletesen az ellentétjéről árulkodott. A meghökkenésem legbelül szomorúságba ment át, miközben végig húztam ajkaim egy ujjamat, ahogy elmosolyodott. Csendesen vártam, hogy majd folytatja, hogy mit csináltam. De ebből nem lett semmi, így hát kaptam a korábban elhangzott mondatán és hirtelen felé kerekedtem. Két kezem a kezeire tettem és így fogtam le. De csak képletesen, hisz csak rajta volt a kezem a kezén. Könnyedén kihúzhatta volna, ha akarja. Lehajoltam és az ajkain végig simítva az ajkammal haladtam a füléhez.*
- Akkor gyakoroljunk… *Suttogtam halkan és nyelvem a fülcimpája alatti vékony bőrrétegen kezdet el játszadozni.*

Azt hiszem különösen sikerült mélyen elfilozofálnom pár pillanat alatt. Ami egy meztelen nő mellett elég nagy teljesítmény. Valahol ott jártam, hogy rosszabb is van a földön... mikor sikerült is letámadnia. Ahogy a nyelve a bőrömhöz ért összeszorultak pár pillanatra a fogaim, és talán vicsorogtam is kicsit amíg nem láthatta.
Magamhoz szorítottam mindkét kézzel, és visszatepertem a földre. Szinte odaszegeztem a kezeit az enyémekkel. Igazából bosszantott, és nem is akartam több fájdalmat elviselni tőle, még ha éreztem is már rosszabbat. De nem csak ez volt az ok. Ezúttal én hajoltam közel hozzá.
- Mondd csak... az jobb, ha egy kicsit fájdalmat okozok neked? - emlékeztem vissza ezúttal arra hogy mi is a tényállás. És tudom a múltkor ezt már mondta és kiderült, de ismét bizonyosságot akartam. Kieresztettem a fogaimat és ismét végig karcoltam a nyakát, úgy ahogy az elején. Majd én is a fülével játszottam, de még akkor sem húztam vissza őket. A vállához terveztem tovább menni, bármilyen igeneleges válasz esetén. Ennek ellenére természetesen nem akartam benne lényegi kárt tenni benne. Viszont felkelni sem engedtem.

*Nem tartott sokáig a pillanatnyi győzelmem, és még pislogni is alig volt időm már alul találtam magam. Mikor köré akartam fonni a kezem és ezzel kihúzni az övé alól nem tudtam és ez tetszett. Szemeimbe furcsa csillogás költözött és ajkaimra egy halvány mosoly bujkált. Nem próbálkoztam azzal, hogy szabaduljak felesleges lett volna. A kérdése egy pillanatra meglepett, de már éreztem is fogai karcolását. Fejem hátra vetettem és a földtől kissé elemelkedett a mellkasom miközben felkínáltam neki újra. Lábaim a csípője köré fontam és úgy szorítottam magamhoz a meztelenségét.*
- Igen… azt hiszem… * Nyögtem halkan, miközben a füleimhez ért a hegyes fogaival. Ahogy a vállaimhoz közeledett testem megfeszült és kezeim is emelkedni akartak, de nem tudtak. Fejem oldalra biccentve engedtem utat, miközben a határozottsága pillanatok alatt ismét beindított… *

Igazából... nem tudom mennyire volt meglepő az, hogy pár mozdulattal, és néhány apró csókkal így beindított. Végül is ha azt nézzük milyen jó nő... talán semennyire. Bár igazából voltak fenntartásaim vele ugyebár.
Maga a tény hogy milyen módszerrel értem el nála a jelenlegi állapotot nem érdekelt, amíg vissza nem kaptam. De ebben közrejátszott nagy részben az is, hogy tényleg igazi kárt nem akartam tenni benne.
Óvatosan húztam végig a fogaim a vállán, és a nyelvem is követte őket végig. Ejtettem egy egyáltalán nem mély sebet a vállától lefelé, de ahogy közeledtem a dekoltázsához ismét óvatosabb és gyengédebb lettem.
Felpillantottam rá végül, majd ismét hozzásimultam. Addig az egyik kezét elengedtem hogy megtámaszkodjak mellette, miközben megcsókoltam. Itt már egyáltalán nem voltam vele durva. A fogaimat is visszahúztam, és próbáltam vele szenvedélyes lenni. Reménykedtem benne, hogy nem kell majd elrántanom a fejem mert beleharapott a számba.
Aztán újra ráfogtam a kezére...

...Később...

Igazából a furcsa helyzet ellenére, próbáltam gyengéd maradni vele...
Végül elfeküdtem mellette, ismét és magamhoz akartam húzni, és átkarolni. Kettős érzések kavarogtak bennem. Volt egy kis bűntudatom. Viszont jól esett hozzá érnem, és nem mondanám hogy az előbbi sem tetszett volna...

*Pislogtam párat, mikor vártam a fájdalmat, de helyette csak a gyengédség jött mikor lejjebbért a mellemhez. Miután felocsúdtam a megdöbbenésemből csak mosolyogva figyeltem, hogy mit is tesz. Mikor elengedte a kezem, nem foglalkoztam vele és meg sem próbáltam megérinteni csak bele burkolóztam a csókjába. Nem haraptam, de nyelvem csapásainak hevességével próbáltam Frankot arra ösztökélni, hogy Ő viszont tegye… Mikor újra ráfogott a kezemre, már tudtam, hogy mi következik…

…Később…

*Még mindig az utórezgések hatása alatt voltam, mikor akár csak egy macska bújtam közelebb Frankhoz. A csuklómon biztos keletkeztek zúzódások és a csípőm is sajgott. De már múlóban voltak és más nem fájt, tehát komoly bajom nem volt. Ennyi meg kellett ahhoz, hogy ne éledjen újra ötpercenként az étvágyam. Ernyed kezeimmel igyekeztem simogatni az oldalát, miközben a felsőtestén szétterült a hajam, ahogy ott pihentettem a fejem.*
- Köszönöm… *Suttogtam a bőrébe, miközben egy apró puszit leheltem a hajam fátyolán keresztül rá. Hangomon hallatszott Frank végső győzelmének bágyadt lágysága. Nem akartam még felkelni így a gondolatot is elhessegettem és csak némán feküdtem tovább.*

Megnyugtatott, hogy odabújt hozzám, és átkarolhattam. Végig simítottam a haján, és a köszönömjére azzal feleltem, hogy adtam egy csókot a fejére. Még jobban magamhoz öleltem, és egyenlőre nem érdekelt semmi. A kérdések sem amik esetleg utána következnek majd, sem pedig az hogy tulajdonképpen... bárki erre járhat.
- Mondj meg valamit Jessyca... - szólaltam meg végül viszonylag halkan, mivel csak mi voltunk, és hát elég közel is voltunk egymáshoz... - Hogy van az hogy ha mi találkozunk, midig ez lesz a vége? - fejeztem be kissé vidoran. Nos jelenleg természetesen egyáltalán nem sajnáltam a helyzetet, vagy hasonló. Még komolyabb sérülések nélkül is megúsztam, úgyhogy...

*A puszijába szívem szerint belesimultam volna, de a kobakom nem akart mozdulni. Csak pihent, még akkor is mikor feltett Frank egy kérdést. Tekintetem egyből kinyílt és a sötétséget pásztázta kutakodón, ami körül vett minket. Persze semmit nem kerestem, vagyis de. A válaszokat. Azt pedig nem találhattam meg itt. Csendben elgondolkoztam, de végül csak a fejem ingattam meg… már amennyire tudtam, így fekve. *
- Ez egy beugratós kérdés? De most találkoztunk harmadjára. Ebből csak kétszer jutottunk ki ide. Ha pedig van kivétel, nem lehet állandóvá tenni a kijelentést. Mindenesetre nem tudom… nem tudok neked ellenállni, és tényleg hiányoztál. Szerinted miért? *Dobtam vissza a kérdését*

- Csak kétszer? - gondolkoztam el a dolgon. Aztán végül beugrott. - Ja igen, amikor először találkoztunk nem tepertelek le... Na sebaj, talán majd azt is bepótoljuk...
- Hmmm... - simogattam meg önkénytelenül is a vállát. - Nem tudom... talán azért mert baromi jó nő vagy, és hagyod magad, sőt...
- Szóval még hiányoztam is neked - adtam egy újabb puszit a fejére. - Nos, hogy őszinte legyek egy jó ideje már nem hiányoztam senkinek.
Na szépen vagyunk. Ms. Szado-mazónak kedves gondolatai vannak velem kapcsolatban, én meg még szívesen is vagyok a közelében minden ellenére, és nem csak azért mert egy nő a sok közül. Most a jelenlegi helyzetet viszont már csak azért sem tettem volna tönkre.

- Igen-igen. Aztán meg nem mentél el, így az nem nevezhető találkozásnak. *Ám a következő szavaira összevontam a szemöldököm, amit nem láthatott. S jelenleg hálát adtam, hogy az agyam nem tud kombinálni, mert már így is a „hagyod magad” résznél furcsa gondolataim támadtak. De csak csendben hallgattam tovább.*
- Vagy csak nem mondták. Sosem tudhatod, hogy mi játszódik le az emberekben. Vámpíroknál meg mégúgy sem. Szó… *Kezdtem volna le vonni a következtetést mikor lépteket hallottam és arra kaptam a fejem amerről jöttünk. Nem tartottam lényegesnek szólni, hisz Frank is ugyan olyan jól hall mint én.*

- Khm... - egy kicsit kikerekedtek a szemeim a szavaira. - Nem mentem el... - ismételtem félhangosan a szavait. De nem akartam fennakadni ezen a kelleténél tovább.
- Úgy gondolod? Hát ezt nem tartom valami túl okos dolognak. Tudom, hogy a mi életünk elég hosszú ahhoz, hogy ilyesmiket játszunk... mégis, én jobban örülök, ha mondják. Nem vagyok gondolat olvasó.
Elhallgatott, és én is.
- Mit szólnál egy könnyű esti vacsorához kettesben? - suttogtam neki, miközben óvatosan felkeltem, hogy zajt ne csapjak. - Úgy látszik házhoz jött... - viszont arrébb kell mennünk hamar, nehogy meglásson ha valamit szeretnénk is.

*Miközben figyeltem a léptek zaját a hátérben volt még valami, ami mosolyra késztetett. De Frank megelőzött, úgy látszik neki hamarabb sikerült felfogni, hogy bizony egy szív dobogása is hallatszik. Ami számomra egész nyugodtnak tűnt. A vacsora meghívásra elmosolyodtam és csak bólintva keltem fel a földről. Nem kellett nagyon körbe nézni, hogy tudjam a ruháink még mindig szanaszét. De ha más nem is, de a kíváncsisága majd a szobába is elvezeti, nem csak a házig. Így mosolyogva indultam meg az egyik közeli fa takarásába. Ez tűnt a legjobb ötletnek és onnan igyekeztem felmérni, hogy miért is ilyen fene mód nyugodt az aki épp az erdőből mászik kifelé.*