by Név: Liana Kerran
Felvett név, becenév: Lia, Ani(csak közeli ismerősök becézik)
Faj: Vámpír
Születési adatok: 1971. szeptember 06.(40); Litvánia, Utena
Rokonok: Theodor Kerran; a bátyja(46): egyszerű bolti eladó. Nagyon jóban voltak, míg Lia el nem tűnt Lettországban.
Philippe Dortal(27): Lia személyi testőre, aki vele lakik. Lia változtatta át pár évvel ezelőtt.
Foglalkozás: Túrázáshoz adott el felszereléseket, mielőtt átváltozott volna. Most viszont egy madonai éjszakai szórakozóhely tulajdonosa.
Anyagi javak: 1000 lat/hó a bevétele, van egy Volkswagen Bogara hobbiból és egy piros Ferrarija(általában ez utóbbival szokott közlekedni). Eddig egy nagy házban lakott Madonában, melyet otthonosan rendezett be. Ehhez tartozik egy nagy garázs, melyben az autóit, és Philippe motorját tárolták, azonban nemrégiben talált Aronában egy szintén nem túl kicsi, de eléggé romos házat, mely felújításra szorul. Még így is megtetszett neki és úgy döntött, beköltözik.
Emberi kinézet: Fehér bőre és hosszú, egyenes, sötétbarna haja van, valamint szürkéskék szemei. 175 cm magas, vékony, de sportos alkat, mivel már átváltozása előtt is szeretett túrázni és egyéb sportokat végezni.
Öltözködés: Régen világosabb színű ruhákat hordott, átváltozása óta azonban megváltozott az ízlése, általában fekete topot, farmernadrágot és egy hosszú, fekete kabátot hord, meg persze fekete magassarkút, esetleg hosszú szárú csizmát.
Átváltozott forma: -
Képességek: -
Egészségi állapot: Néha rémképek gyötrik arról, hogy teljesen magára marad, de ezt leszámítva egészséges.
Jellem: Higgadt személyiség, nem könnyen kapja fel a vizet, azonban, ha ez mégis megtörténne, rettegjenek haragjától! Jó humora van, de nem viszi túlzásba a poénkodást és elvárja másoktól is ugyanezt. Az átváltozása óta nehezen enged bárkit is a közelébe, ki kell érdemelni a kegyeit. Amint azonban ez megtörtént, onnantól az illető biztos lehet benne, hogy kitart mellette(mindaddig, míg ezt megérdemli). Nem egy hisztérikus alkat és a Thensunt is nagyon jól vezeti.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret: Szeret olvasni, hintázni, túrázni és egyéb sportokat végezni, szereti a sebességet és szereti a festményeket(van is belőle néhány a madonai házában).
Nem szeret: A répának még a szagától is elkapja a rosszullét, nem szereti továbbá az izomagyú férfiakat, a cuki dolgok nagy részét, a hűtlenséget és az árulást(ez utóbbi kettő ugyanaz a szemében).
Félelmei: Fél attól, hogy teljesen magára marad és mindenki eltávolodik tőle, valamint a halál gondolatától sem öntik el boldog érzések, fél, hogy viszonylag boldog életének hamar véget vet a halál. Ezeken kívül csak a nyulaktól retteg, már egész kicsi kora óta.
Történet:
Hogy hogyan történt? Hogy hogyan váltam a Thensun tulajává? Elmesélhetem, ha annyira tudni szeretnéd.
Egy átlagosnak mondható litván család második gyermekeként születtem. Mivel a testvérem fiú volt, én lettem a család féltve őrzött kis virágszála. Már kiskoromban is szerettem szaladgálni és hintázni. Egyszer elvittek a szüleim túrázni is, amit nagyon megszerettem. A gyermekkorom gyorsan és boldogan telt el, csak a bátyámmal téptük néha egymás haját, de azt is pusztán testvéri szeretetből. Viszont még így is akadtak olyan dolgok, amikre nem szeretek visszaemlékezni és amik mély nyomot hagytak bennem. Ilyen volt az, amikor egyszer beteg voltam és nélkülem ment el a családom túrázni. Senki sem maradt otthon, egyedül voltam a nagy házban és féltem, hogy egyedül is maradok. Mikor végre hazaértek, sírva szaladtam oda szüleimhez és bátyámhoz. Később kiderült, hogy a szomszédra bíztak, csak az elfelejtett átmenni hozzánk, de innentől kezdve rettegtem attól, hogy újra egyedül maradok és akkor talán örökre. Egy másik nagy eset az volt, mikor egyszer nyulat etettünk Theoval. Bedugtam a kezem a rácson, hogy megsimogassam az egyiket, de az megharapott. Innentől kezdve féltem a nyulaktól. Nem érdekelt, ha mások kinevettek, és még ma sem érdekel, ha kinevetnek, akkor sem merészkedem közelebb soha többé azokhoz a dögökhöz! Mivel a nyulak répát is esznek, azt is megutáltam. Rá se bírok nézni a zöldségre, még a szagától is rosszul vagyok. Na de térjünk vissza a túrázásra! Annyira szerettem túrázni emberként, hogy később egy boltban kezdtem árulni a túrafelszereléseket. Természetesen én is rengeteget jártam az erdőket, hegyeket. Persze most sem vetem meg eme sportot, csak már kevés olyan alkalom adódik, hogy nyugodtan elmehetek az erdőbe vagy valahova a hegyekbe.
Az átváltozásom is egy ilyen túrázás alkalmával történt. 1993-ban úgy döntöttem, hogy bejárom Lettországot. Aronába érve egyik este, sötétedés után nem sokkal egy pataknál mostam meg az arcom, mikor megjelent mellettem valaki. A sötét alak nem szólt hozzám egy szót sem, csak egyre közelebb jött hozzám. Még a sötétben is világított a fehér bőre. Akkor még nem tudtam, mivel állok szemben. Megkérdeztem tőle, hogy mit akar tőlem, mire azt válaszolta, hogy a véremet. Értetlenül és némiképp ijedten pislogtam, azonban egy másodperc múlva megragadott és a nyakamba harapott. Nem tudtam, mi történik velem, csupán erőtlenül kapálóztam. Lassan elvesztettem az eszméletem, de még így is éreztem a fémes ízt a számban. A vérét. Felkelve értetlenül nézelődtem. Furcsa volt, hogy a sötétség ellenére láttam mindent, ami körülöttem volt. Bementem a legközelebbi nagyobb városba, Madonába, ami szintén különös volt, mert hamar odaértem, holott gyalog voltam. Eredetileg napok kellettek volna ahhoz, hogy Aronából Madonába eljussak gyalog. A napfelkelte ott köszöntött. A napfénytől rosszul éreztem magam, így behúzódtam egy kissé lepukkant épületbe, melyben nem ért a nap. Nem sokkal később rájöttem, hogy vámpír vagyok.
Hogy mégis hogyan jöttem rá?
Egy hajléktalan is pont abban az épületben húzódott meg, mint amelyik nekem szolgált védelmül a nap elől. Hirtelen éhség támadt bennem és odamentem hozzá, hogy csillapítsam vérszomjam. Mikor már ott feküdt a lábaimnál, akkor tudatosult bennem, hogy már nem vagyok ugyanaz. Vámpír lettem.
Hogy ennek mi köze a Thensun-hoz?
Bizony sok köze van hozzá, hiszen ezután gondoltam egyet és azt a helyet, mely első vámpírként töltött napom alatt védelmemül szolgált, felújítottam. Ebből lett a Thensun nevű éjszakai szórakozóhely, melyet 1998-ban nyitottam meg és ami azóta is remekül üzemel. Sok vendégünk van, melyek között akadnak vámpírok, emberek és más egyéb lények is. Igaz, nem Aronában van, mégis sokan idelátogatnak. Törzsvendégeinknek saját szobáik is vannak, ahol kedvükre szórakozhatnak, még esetleg ételt is felszolgálunk nekik, vagy más egyebet, ha arra van kedvük.
Hogy hogyan került a képbe Phil? Nos Philippe Dortallal 2005-ben találkoztam.
Kíváncsi voltam az Eiffel toronyra, így elutaztam Franciaországba. Ott aztán egy kis vendéglő előtt elsétálva megpillantottam őt, ahogy épp egyedül üldögélt az egyik asztalnál. Furcsának tűnt, ezért odamentem hozzá és megkérdeztem, nem bánja-e, ha leülök hozzá. Nem bánta. Beszélgetni is kezdtünk, közben pedig megfigyeltem rajta mindent. Félhosszú, barna haja, barna szemei, sőt, arcvonásai is igazán vonzóak voltak, nem is értettem, miért nincs senkije sem. Hangja is lágy volt és selymes. Mivel kedvesnek tűnt, úgy döntöttem átváltoztatom. Mikor otthagytuk az éttermet, egy félreeső hely után néztem, ahol nem fognak észrevenni. Ott aztán megharaptam őt és kiszívtam a vérét, majd utána adtam neki a sajátomból. Ezután kerítettem tiszta ruhákat és egy szállodában vettem ki szobát kettőnknek. A nappalt ott töltöttem Phil mozdulatlan testét nézve. Látszott rajta, ahogy átváltozott. A bőre kifehéredett, a nyakán lévő seb pedig begyógyult. Mikor újra leszállt az éj, felébredt. Hirtelen nem tudta, hol van és mi történt vele, de én elmagyaráztam neki, mire felsóhajtott és fejet hajtott előttem. Hiába bizonygattam neki, hogy rangban egyáltalán nem állok felette, akkor is 'Úrnőm'-nek szólított. Sokszor kellett leintenem és mondanom neki, hogy nyugodtan becézzen és hagyja el az úrnői megnevezést, néha még most is kicsúszik a száján ez a szó. Azonban kaptam tőle egy másik nevet is. Ő 'Ani'-nak becéz, nem tudni miért, mivel nem hajlandó elmondani. De ezt már megszoktam. Átváltozása és Lettországba érkezése óta nálam lakik és segít nekem mindenben, amiben kell. Azonkívül megnyugtat, mikor a rémképek előjönnek bennem. Ez ritkán fordul elő, de olyankor jólesik, ha valaki ott van mellettem.
Felvett név, becenév: Lia, Ani(csak közeli ismerősök becézik)
Faj: Vámpír
Születési adatok: 1971. szeptember 06.(40); Litvánia, Utena
Rokonok: Theodor Kerran; a bátyja(46): egyszerű bolti eladó. Nagyon jóban voltak, míg Lia el nem tűnt Lettországban.
Philippe Dortal(27): Lia személyi testőre, aki vele lakik. Lia változtatta át pár évvel ezelőtt.
Foglalkozás: Túrázáshoz adott el felszereléseket, mielőtt átváltozott volna. Most viszont egy madonai éjszakai szórakozóhely tulajdonosa.
Anyagi javak: 1000 lat/hó a bevétele, van egy Volkswagen Bogara hobbiból és egy piros Ferrarija(általában ez utóbbival szokott közlekedni). Eddig egy nagy házban lakott Madonában, melyet otthonosan rendezett be. Ehhez tartozik egy nagy garázs, melyben az autóit, és Philippe motorját tárolták, azonban nemrégiben talált Aronában egy szintén nem túl kicsi, de eléggé romos házat, mely felújításra szorul. Még így is megtetszett neki és úgy döntött, beköltözik.
Emberi kinézet: Fehér bőre és hosszú, egyenes, sötétbarna haja van, valamint szürkéskék szemei. 175 cm magas, vékony, de sportos alkat, mivel már átváltozása előtt is szeretett túrázni és egyéb sportokat végezni.
Öltözködés: Régen világosabb színű ruhákat hordott, átváltozása óta azonban megváltozott az ízlése, általában fekete topot, farmernadrágot és egy hosszú, fekete kabátot hord, meg persze fekete magassarkút, esetleg hosszú szárú csizmát.
Átváltozott forma: -
Képességek: -
Egészségi állapot: Néha rémképek gyötrik arról, hogy teljesen magára marad, de ezt leszámítva egészséges.
Jellem: Higgadt személyiség, nem könnyen kapja fel a vizet, azonban, ha ez mégis megtörténne, rettegjenek haragjától! Jó humora van, de nem viszi túlzásba a poénkodást és elvárja másoktól is ugyanezt. Az átváltozása óta nehezen enged bárkit is a közelébe, ki kell érdemelni a kegyeit. Amint azonban ez megtörtént, onnantól az illető biztos lehet benne, hogy kitart mellette(mindaddig, míg ezt megérdemli). Nem egy hisztérikus alkat és a Thensunt is nagyon jól vezeti.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret: Szeret olvasni, hintázni, túrázni és egyéb sportokat végezni, szereti a sebességet és szereti a festményeket(van is belőle néhány a madonai házában).
Nem szeret: A répának még a szagától is elkapja a rosszullét, nem szereti továbbá az izomagyú férfiakat, a cuki dolgok nagy részét, a hűtlenséget és az árulást(ez utóbbi kettő ugyanaz a szemében).
Félelmei: Fél attól, hogy teljesen magára marad és mindenki eltávolodik tőle, valamint a halál gondolatától sem öntik el boldog érzések, fél, hogy viszonylag boldog életének hamar véget vet a halál. Ezeken kívül csak a nyulaktól retteg, már egész kicsi kora óta.
Történet:
Hogy hogyan történt? Hogy hogyan váltam a Thensun tulajává? Elmesélhetem, ha annyira tudni szeretnéd.
Egy átlagosnak mondható litván család második gyermekeként születtem. Mivel a testvérem fiú volt, én lettem a család féltve őrzött kis virágszála. Már kiskoromban is szerettem szaladgálni és hintázni. Egyszer elvittek a szüleim túrázni is, amit nagyon megszerettem. A gyermekkorom gyorsan és boldogan telt el, csak a bátyámmal téptük néha egymás haját, de azt is pusztán testvéri szeretetből. Viszont még így is akadtak olyan dolgok, amikre nem szeretek visszaemlékezni és amik mély nyomot hagytak bennem. Ilyen volt az, amikor egyszer beteg voltam és nélkülem ment el a családom túrázni. Senki sem maradt otthon, egyedül voltam a nagy házban és féltem, hogy egyedül is maradok. Mikor végre hazaértek, sírva szaladtam oda szüleimhez és bátyámhoz. Később kiderült, hogy a szomszédra bíztak, csak az elfelejtett átmenni hozzánk, de innentől kezdve rettegtem attól, hogy újra egyedül maradok és akkor talán örökre. Egy másik nagy eset az volt, mikor egyszer nyulat etettünk Theoval. Bedugtam a kezem a rácson, hogy megsimogassam az egyiket, de az megharapott. Innentől kezdve féltem a nyulaktól. Nem érdekelt, ha mások kinevettek, és még ma sem érdekel, ha kinevetnek, akkor sem merészkedem közelebb soha többé azokhoz a dögökhöz! Mivel a nyulak répát is esznek, azt is megutáltam. Rá se bírok nézni a zöldségre, még a szagától is rosszul vagyok. Na de térjünk vissza a túrázásra! Annyira szerettem túrázni emberként, hogy később egy boltban kezdtem árulni a túrafelszereléseket. Természetesen én is rengeteget jártam az erdőket, hegyeket. Persze most sem vetem meg eme sportot, csak már kevés olyan alkalom adódik, hogy nyugodtan elmehetek az erdőbe vagy valahova a hegyekbe.
Az átváltozásom is egy ilyen túrázás alkalmával történt. 1993-ban úgy döntöttem, hogy bejárom Lettországot. Aronába érve egyik este, sötétedés után nem sokkal egy pataknál mostam meg az arcom, mikor megjelent mellettem valaki. A sötét alak nem szólt hozzám egy szót sem, csak egyre közelebb jött hozzám. Még a sötétben is világított a fehér bőre. Akkor még nem tudtam, mivel állok szemben. Megkérdeztem tőle, hogy mit akar tőlem, mire azt válaszolta, hogy a véremet. Értetlenül és némiképp ijedten pislogtam, azonban egy másodperc múlva megragadott és a nyakamba harapott. Nem tudtam, mi történik velem, csupán erőtlenül kapálóztam. Lassan elvesztettem az eszméletem, de még így is éreztem a fémes ízt a számban. A vérét. Felkelve értetlenül nézelődtem. Furcsa volt, hogy a sötétség ellenére láttam mindent, ami körülöttem volt. Bementem a legközelebbi nagyobb városba, Madonába, ami szintén különös volt, mert hamar odaértem, holott gyalog voltam. Eredetileg napok kellettek volna ahhoz, hogy Aronából Madonába eljussak gyalog. A napfelkelte ott köszöntött. A napfénytől rosszul éreztem magam, így behúzódtam egy kissé lepukkant épületbe, melyben nem ért a nap. Nem sokkal később rájöttem, hogy vámpír vagyok.
Hogy mégis hogyan jöttem rá?
Egy hajléktalan is pont abban az épületben húzódott meg, mint amelyik nekem szolgált védelmül a nap elől. Hirtelen éhség támadt bennem és odamentem hozzá, hogy csillapítsam vérszomjam. Mikor már ott feküdt a lábaimnál, akkor tudatosult bennem, hogy már nem vagyok ugyanaz. Vámpír lettem.
Hogy ennek mi köze a Thensun-hoz?
Bizony sok köze van hozzá, hiszen ezután gondoltam egyet és azt a helyet, mely első vámpírként töltött napom alatt védelmemül szolgált, felújítottam. Ebből lett a Thensun nevű éjszakai szórakozóhely, melyet 1998-ban nyitottam meg és ami azóta is remekül üzemel. Sok vendégünk van, melyek között akadnak vámpírok, emberek és más egyéb lények is. Igaz, nem Aronában van, mégis sokan idelátogatnak. Törzsvendégeinknek saját szobáik is vannak, ahol kedvükre szórakozhatnak, még esetleg ételt is felszolgálunk nekik, vagy más egyebet, ha arra van kedvük.
Hogy hogyan került a képbe Phil? Nos Philippe Dortallal 2005-ben találkoztam.
Kíváncsi voltam az Eiffel toronyra, így elutaztam Franciaországba. Ott aztán egy kis vendéglő előtt elsétálva megpillantottam őt, ahogy épp egyedül üldögélt az egyik asztalnál. Furcsának tűnt, ezért odamentem hozzá és megkérdeztem, nem bánja-e, ha leülök hozzá. Nem bánta. Beszélgetni is kezdtünk, közben pedig megfigyeltem rajta mindent. Félhosszú, barna haja, barna szemei, sőt, arcvonásai is igazán vonzóak voltak, nem is értettem, miért nincs senkije sem. Hangja is lágy volt és selymes. Mivel kedvesnek tűnt, úgy döntöttem átváltoztatom. Mikor otthagytuk az éttermet, egy félreeső hely után néztem, ahol nem fognak észrevenni. Ott aztán megharaptam őt és kiszívtam a vérét, majd utána adtam neki a sajátomból. Ezután kerítettem tiszta ruhákat és egy szállodában vettem ki szobát kettőnknek. A nappalt ott töltöttem Phil mozdulatlan testét nézve. Látszott rajta, ahogy átváltozott. A bőre kifehéredett, a nyakán lévő seb pedig begyógyult. Mikor újra leszállt az éj, felébredt. Hirtelen nem tudta, hol van és mi történt vele, de én elmagyaráztam neki, mire felsóhajtott és fejet hajtott előttem. Hiába bizonygattam neki, hogy rangban egyáltalán nem állok felette, akkor is 'Úrnőm'-nek szólított. Sokszor kellett leintenem és mondanom neki, hogy nyugodtan becézzen és hagyja el az úrnői megnevezést, néha még most is kicsúszik a száján ez a szó. Azonban kaptam tőle egy másik nevet is. Ő 'Ani'-nak becéz, nem tudni miért, mivel nem hajlandó elmondani. De ezt már megszoktam. Átváltozása és Lettországba érkezése óta nálam lakik és segít nekem mindenben, amiben kell. Azonkívül megnyugtat, mikor a rémképek előjönnek bennem. Ez ritkán fordul elő, de olyankor jólesik, ha valaki ott van mellettem.
A hozzászólást Liana Kerran összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Márc. 13, 2012 1:34 am-kor.
