by Név: Jessyca Camilo
Felvett név, becenév: Jess
Faj: Vámpír
Születési adatok: 1972. Július, 4.(40); Magyarország, Budapest
Rokonok:
Édesanyja, Sara Camilo egy vidéki kisvárosban él, öregek otthonában. Kit nem látogat. 72 éves.
Öcse, Mario Camilo 37 éves és ugyan abban a városban él, ahol az anyja. Saját családja van akikkel szintén nem tartja a kapcsolatot. De öccse, teljes tudatában van annak, hogy mi lett belőle.
Lánya, Anastazia már 19 éves. Nem tud róla semmit, csak annyit, hogy jó helyen van.
Foglalkozás: Szabadúszó
Anyagi javak: Fizetése változó, attól függően, hogy mit dolgozik, és épp mennyihez van kedve. Ezen felül a teremtője gondoskodott róla. Mikor magára hagyta, egy vaskosabb bankszámlát hagyott rá. Melyen még 7000 lat található. Tulajdonában mindössze egy piros Audi A4-evan. Ingatlanokat nem tart, mert feleslegesnek találja. Ezen felül csak pár pengét tart magánál, amit mindig magával költöztet az útjai során.
Emberi kinézet: Magas, úgy 175 centi körül mozog. Vékony testalkatú, de ott gömbölyödik ahol kell. Hosszú, barna haja a háta közepéig ér melyet többnyire kiengedve hordja. Barna szemei többnyire füstösek és hangulatától függően árnyalati különbségek fedezhetőek fel. Ránézésre maximálisan 25 évesnek mondható.
Öltözködés: Megjelenése mindig helyénvaló. Ha kell laza és sportos, azonban ha olyan helyre megy, akkor elegáns és takaros. De minden napjaiban a kényelmes és szexi stílust részesíti előnyben.
Átváltozott forma: -
Képességek: -
Egészségi állapot: Egészséges, ha az aberrált szokásait nem tekintjük betegségnek.
Jellem: Élvezi az élet adta örömöket mindig és mindenkörülmények között. Ennek köszönhetően bármiben képes meglátni a jót vagy épp a számára hasznosat. Ritkán csinál olyat, ami csak a másik örömeit szolgálja, így elég sokan érdekembernek tartják. Tisztában van vele, hogy a külseje sok mindenkire hatással van és ezt ki is használja. DE alapjáraton egy kedves, aranyos leányzó, aki állandóan mosolyog. Szexuális aberrációja, mely a fájdalom okozásában és fogadásában merül ki gyermekkorára nyúlik vissza. Átváltozása óta, azonnal a vér is jelentős szerepet játszik ezen alkalmakkor. Eléggé kiismerhetetlen személyiség, de aki egyszer átlát rajta, annak könnyű a vaslakat alá zárt szívéhez férkőznie. Melyről határozottan vallja, hogy nincs is. Nagyszája van és nem fél kimondani azt, amit gondol. Ez olykor hátrány, de az esetek nagy részében tudja, hogy kinek mit mondhat. Eléggé barátkozó, ám életstílusa sok embernek riasztó és taszító. Előítéletes és szörnyen lenézi mind a két nemet és nem tartja sokra egyiket sem.
Vonzódás: heteroszexuális, de nem veti meg a játékokat.
Szeret: Szeret szórakozni, olvasni és táncolni. Utóbbi tulajdonságát táncosként is kamatoztatja. Szereti a fiatalságát és azt amivé lett. A természet egyenesen felüdíti, ahogy a pengéivel való játszadozás is. A határozott férfiakért– természetesen a saját értelmében vett férfi – egyenesen rajong.
Nem szeret: Nem szereti, ha valaki túl gyengéd és/vagy esetlen. Ez egyenesen visszataszítást vált ki belőle. Átváltozása óta az ételektől undorodik. A túlzott sminket és a korlátoktól egyenesen frászt kap. Ha valaki irányítani akarja. (Ez utóbbi ütközésbe kerül korábbi szavaimmal, de majd idővel kiderül, hogy mért került mindkét helyre.)
Félelmei: Fél attól, hogy valaha megölik. Fél érzelmileg elköteleződni és, hogy a lánya valaha is tudomást szerez arról, hogy Ő micsoda valójában. A bezártság és a szűk helyektől pánik tölti el és ezt nem képes irányítani.
Történet:
1972-ben egy esős napon születtem egy távoli városban. Anyám egyenesen falta a férjeket és a férjjelölteket. Gyerekként ez nem érdekelt, bár sosem tudtam, hogy épp kinek mondjam azt, hogy apa. Hisz nem volt ritka dolog, ha egy-egy exférj miattam vissza jött látogatóba, de ezt még akkor fel sem fogtam. Egészen a 8. születésnapomig. Előtte való évben házasodott meg anyám az épp aktuálissal. Ezt Jeff-nek hívták. Egy alkoholista, semmire kellő alak volt. Fogalmam sincs, hogy az anyám mit látott benne, de szerencsére nem várta el, hogy én is szeressem. Sokkal jobban kedveltem Rayt, az előtte valót. Mindig is Ő volt a minta apa, de anyám ezt túl unalmasnak találta. No de ez egy másik történet. Jeff úgy gondolta, hogy már elég nagylány vagyok, hogy átvegyem az asszony szerepét mikor anyám épp azért gürcölt, hogy neki legyen söre a hűtőben és nekem is enni tudjon adni. Az asszony szerepét egy kis idő után kiterjesztette mindenre, és bár nem néztem végig egyszer sem, hogy anyámmal mit művelnek, de azt hiszem velem alkalmazta azokat a módokat melyet anyámmal nem tudott. Hiába mondtam anyunak, Ő csak elengedte a füle mellett és egyszer meg vert, mert úgy gondolta, hogy túl élénk a fantáziám. Ezután senkinek nem beszéltem róla… Magamba zárkózott és visszafogott gyerek lettem. Ez egészen 12 éves koromig tartott, míg egyszer Ray el nem vitt magával mikor meglátta, hogy kék-zöld vagyok. Innentől kezdve Ő nevelt fel és anyám csak akkor láthatott, ha épp egyedül jött. Anyám később még megházasodott, de nem akartam visszamenni hozzá. Tini éveim csendben és nyugodtan teltek. Kitűnővel végeztem el az iskolát és alig jártam bulizni. Egészen a szalagavatómig… persze előtte is voltak udvarlóim, de semmi komoly. A szalagavatóm után azonban már nem akartam tanulni és egészen kicsapongtam. Belevetettem magam az éjszakai élet nyüzsgésébe minek köszönhetően alig 21 évesen teherbe estem. Eszem ágába sem jutott, hogy elvetessem bármennyire is erősködött az apja családja. DE azt is tudtam, hogy nem tudnék gondoskodni róla így Rayel, az apámmal úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb, hogy ha örökbe adom. Vigyáztam magamra és visszavettem a bulizásból. Mikor megszületett Ana, már tudtam kik lesznek a szülei. Aláírtam egy papírt, hogy nem fogom keresni a lányom cserébe egyetlen kikötésem volt. Azt a nevet viselje melyet én adtam neki, mely az Anastazia volt. Mikor visszavonhatatlanul is elveszítettem már semmi sem állíthatott meg a bulizásban. Hogy mit akartam ezzel kifejezni? Nem is érdekelt, és még most sem. Egy éjszaka azonban életem legsármosabb és legellenállhatatlanabb férfiével találkoztam. Pedig ritka, ha én azt mondom valakire, hogy férfi. Többször találkoztunk Marco-val és elég sok közös volt bennünk, de ez volt minden. Nem vágytam komoly és tartós kapcsolatra, ahogy Ő sem. Szimplán csak arra korlátoztuk a találkozásainkat amikben jók voltunk. Imádta a fájdalmat és imádta azt is, hogyha adhatta. Egy éjszaka azonban én voltam a keresztvason kikötözve, mikor úgy tűnt, hogy elvesztette az eszét. Nem értettem, hogy mi lehet vele és mért okoz mélyebb sebeket, mint szokott. Az utolsó emlékem az volt, hogy egy pillanatra éles fájdalom hasít a nyakamba és a csúcsra juttat ezzel.
Másnap mikor magamhoz tértem minden zavaros volt. Marco bűnbánó képpel ül az ágy szélén, valaki pedig a vasra feszítve. Kellett nekem és ezt Marco is láthatta, hisz csak intett a kezével, hogy menjek. A férfiből nem sok minden maradt mire végeztem vele. Minden olyan törékenynek tűnt a kezem alatt, még a kilincs is. Az éhség… az volt az, amit nehezen tudtam legyűrni. Marco mindent elmesélt és hónapokig tanított, hogy kordában tartsam magam. Ezekben a hónapokban viszont már eljártunk enni, bulizni és egyre többet beszélgettünk. Ekkor változott meg valami köztünk. Valami mélyebbé és erősebbé vált. Elmesélte, hogy csak a játékának akart, hogy ha már megtalálta azt, aki olyan mint Ő, nem akarta, hogy az idő eljárjon felette és elveszítse. Elmesélte, hogy mi járt volna azzal, hogyha még az átváltozásom előtt el kezd érzelmeket táplálni irántam. De nem így volt. Mindössze csak szórakozni akart. Egy éjjel azonban mikor haza értem, csak egy cetli várt az ágyon. „ Drága Jessyca, Én kicsi Jessycam! Lelkiismeretem nem hagy nyugodni, amint látom, hogy mivé tettelek. Nem ezt érdemelted az élettől. Ne haragudj Rám és kérlek ne keress. Ezt a kártyát tekintsd bocsánatom jeléül. Örökké és minduntalan rajongód; Marco” Egy világ omlott össze bennem. De naná, hogy nem fogadtam szót annak amit írt. Azóta is szüntelen próbálok a nyomára jutni, de semmi sikerrel. De járom az országot, a világot hátha egyszer felbukkan és megmagyarázza, hogy mi történt valójában. Nem tartottam valószínűnek, hogy azt ami a teremtésen után alakult ki köztünk csak így eldobta volna. Ha mégis akkor magyarázattal kell szolgálnia… De mint mindig most is csak vezetek és gondolkodok, hogy hol legyen a következő állomás. Nem akartam már a múltamra gondolni… ennyi bőven elegendő volt.*
Karakterképek:
Felvett név, becenév: Jess
Faj: Vámpír
Születési adatok: 1972. Július, 4.(40); Magyarország, Budapest
Rokonok:
Édesanyja, Sara Camilo egy vidéki kisvárosban él, öregek otthonában. Kit nem látogat. 72 éves.
Öcse, Mario Camilo 37 éves és ugyan abban a városban él, ahol az anyja. Saját családja van akikkel szintén nem tartja a kapcsolatot. De öccse, teljes tudatában van annak, hogy mi lett belőle.
Lánya, Anastazia már 19 éves. Nem tud róla semmit, csak annyit, hogy jó helyen van.
Foglalkozás: Szabadúszó
Anyagi javak: Fizetése változó, attól függően, hogy mit dolgozik, és épp mennyihez van kedve. Ezen felül a teremtője gondoskodott róla. Mikor magára hagyta, egy vaskosabb bankszámlát hagyott rá. Melyen még 7000 lat található. Tulajdonában mindössze egy piros Audi A4-evan. Ingatlanokat nem tart, mert feleslegesnek találja. Ezen felül csak pár pengét tart magánál, amit mindig magával költöztet az útjai során.
Emberi kinézet: Magas, úgy 175 centi körül mozog. Vékony testalkatú, de ott gömbölyödik ahol kell. Hosszú, barna haja a háta közepéig ér melyet többnyire kiengedve hordja. Barna szemei többnyire füstösek és hangulatától függően árnyalati különbségek fedezhetőek fel. Ránézésre maximálisan 25 évesnek mondható.
Öltözködés: Megjelenése mindig helyénvaló. Ha kell laza és sportos, azonban ha olyan helyre megy, akkor elegáns és takaros. De minden napjaiban a kényelmes és szexi stílust részesíti előnyben.
Átváltozott forma: -
Képességek: -
Egészségi állapot: Egészséges, ha az aberrált szokásait nem tekintjük betegségnek.
Jellem: Élvezi az élet adta örömöket mindig és mindenkörülmények között. Ennek köszönhetően bármiben képes meglátni a jót vagy épp a számára hasznosat. Ritkán csinál olyat, ami csak a másik örömeit szolgálja, így elég sokan érdekembernek tartják. Tisztában van vele, hogy a külseje sok mindenkire hatással van és ezt ki is használja. DE alapjáraton egy kedves, aranyos leányzó, aki állandóan mosolyog. Szexuális aberrációja, mely a fájdalom okozásában és fogadásában merül ki gyermekkorára nyúlik vissza. Átváltozása óta, azonnal a vér is jelentős szerepet játszik ezen alkalmakkor. Eléggé kiismerhetetlen személyiség, de aki egyszer átlát rajta, annak könnyű a vaslakat alá zárt szívéhez férkőznie. Melyről határozottan vallja, hogy nincs is. Nagyszája van és nem fél kimondani azt, amit gondol. Ez olykor hátrány, de az esetek nagy részében tudja, hogy kinek mit mondhat. Eléggé barátkozó, ám életstílusa sok embernek riasztó és taszító. Előítéletes és szörnyen lenézi mind a két nemet és nem tartja sokra egyiket sem.
Vonzódás: heteroszexuális, de nem veti meg a játékokat.
Szeret: Szeret szórakozni, olvasni és táncolni. Utóbbi tulajdonságát táncosként is kamatoztatja. Szereti a fiatalságát és azt amivé lett. A természet egyenesen felüdíti, ahogy a pengéivel való játszadozás is. A határozott férfiakért– természetesen a saját értelmében vett férfi – egyenesen rajong.
Nem szeret: Nem szereti, ha valaki túl gyengéd és/vagy esetlen. Ez egyenesen visszataszítást vált ki belőle. Átváltozása óta az ételektől undorodik. A túlzott sminket és a korlátoktól egyenesen frászt kap. Ha valaki irányítani akarja. (Ez utóbbi ütközésbe kerül korábbi szavaimmal, de majd idővel kiderül, hogy mért került mindkét helyre.)
Félelmei: Fél attól, hogy valaha megölik. Fél érzelmileg elköteleződni és, hogy a lánya valaha is tudomást szerez arról, hogy Ő micsoda valójában. A bezártság és a szűk helyektől pánik tölti el és ezt nem képes irányítani.
Történet:
1972-ben egy esős napon születtem egy távoli városban. Anyám egyenesen falta a férjeket és a férjjelölteket. Gyerekként ez nem érdekelt, bár sosem tudtam, hogy épp kinek mondjam azt, hogy apa. Hisz nem volt ritka dolog, ha egy-egy exférj miattam vissza jött látogatóba, de ezt még akkor fel sem fogtam. Egészen a 8. születésnapomig. Előtte való évben házasodott meg anyám az épp aktuálissal. Ezt Jeff-nek hívták. Egy alkoholista, semmire kellő alak volt. Fogalmam sincs, hogy az anyám mit látott benne, de szerencsére nem várta el, hogy én is szeressem. Sokkal jobban kedveltem Rayt, az előtte valót. Mindig is Ő volt a minta apa, de anyám ezt túl unalmasnak találta. No de ez egy másik történet. Jeff úgy gondolta, hogy már elég nagylány vagyok, hogy átvegyem az asszony szerepét mikor anyám épp azért gürcölt, hogy neki legyen söre a hűtőben és nekem is enni tudjon adni. Az asszony szerepét egy kis idő után kiterjesztette mindenre, és bár nem néztem végig egyszer sem, hogy anyámmal mit művelnek, de azt hiszem velem alkalmazta azokat a módokat melyet anyámmal nem tudott. Hiába mondtam anyunak, Ő csak elengedte a füle mellett és egyszer meg vert, mert úgy gondolta, hogy túl élénk a fantáziám. Ezután senkinek nem beszéltem róla… Magamba zárkózott és visszafogott gyerek lettem. Ez egészen 12 éves koromig tartott, míg egyszer Ray el nem vitt magával mikor meglátta, hogy kék-zöld vagyok. Innentől kezdve Ő nevelt fel és anyám csak akkor láthatott, ha épp egyedül jött. Anyám később még megházasodott, de nem akartam visszamenni hozzá. Tini éveim csendben és nyugodtan teltek. Kitűnővel végeztem el az iskolát és alig jártam bulizni. Egészen a szalagavatómig… persze előtte is voltak udvarlóim, de semmi komoly. A szalagavatóm után azonban már nem akartam tanulni és egészen kicsapongtam. Belevetettem magam az éjszakai élet nyüzsgésébe minek köszönhetően alig 21 évesen teherbe estem. Eszem ágába sem jutott, hogy elvetessem bármennyire is erősködött az apja családja. DE azt is tudtam, hogy nem tudnék gondoskodni róla így Rayel, az apámmal úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb, hogy ha örökbe adom. Vigyáztam magamra és visszavettem a bulizásból. Mikor megszületett Ana, már tudtam kik lesznek a szülei. Aláírtam egy papírt, hogy nem fogom keresni a lányom cserébe egyetlen kikötésem volt. Azt a nevet viselje melyet én adtam neki, mely az Anastazia volt. Mikor visszavonhatatlanul is elveszítettem már semmi sem állíthatott meg a bulizásban. Hogy mit akartam ezzel kifejezni? Nem is érdekelt, és még most sem. Egy éjszaka azonban életem legsármosabb és legellenállhatatlanabb férfiével találkoztam. Pedig ritka, ha én azt mondom valakire, hogy férfi. Többször találkoztunk Marco-val és elég sok közös volt bennünk, de ez volt minden. Nem vágytam komoly és tartós kapcsolatra, ahogy Ő sem. Szimplán csak arra korlátoztuk a találkozásainkat amikben jók voltunk. Imádta a fájdalmat és imádta azt is, hogyha adhatta. Egy éjszaka azonban én voltam a keresztvason kikötözve, mikor úgy tűnt, hogy elvesztette az eszét. Nem értettem, hogy mi lehet vele és mért okoz mélyebb sebeket, mint szokott. Az utolsó emlékem az volt, hogy egy pillanatra éles fájdalom hasít a nyakamba és a csúcsra juttat ezzel.
Másnap mikor magamhoz tértem minden zavaros volt. Marco bűnbánó képpel ül az ágy szélén, valaki pedig a vasra feszítve. Kellett nekem és ezt Marco is láthatta, hisz csak intett a kezével, hogy menjek. A férfiből nem sok minden maradt mire végeztem vele. Minden olyan törékenynek tűnt a kezem alatt, még a kilincs is. Az éhség… az volt az, amit nehezen tudtam legyűrni. Marco mindent elmesélt és hónapokig tanított, hogy kordában tartsam magam. Ezekben a hónapokban viszont már eljártunk enni, bulizni és egyre többet beszélgettünk. Ekkor változott meg valami köztünk. Valami mélyebbé és erősebbé vált. Elmesélte, hogy csak a játékának akart, hogy ha már megtalálta azt, aki olyan mint Ő, nem akarta, hogy az idő eljárjon felette és elveszítse. Elmesélte, hogy mi járt volna azzal, hogyha még az átváltozásom előtt el kezd érzelmeket táplálni irántam. De nem így volt. Mindössze csak szórakozni akart. Egy éjjel azonban mikor haza értem, csak egy cetli várt az ágyon. „ Drága Jessyca, Én kicsi Jessycam! Lelkiismeretem nem hagy nyugodni, amint látom, hogy mivé tettelek. Nem ezt érdemelted az élettől. Ne haragudj Rám és kérlek ne keress. Ezt a kártyát tekintsd bocsánatom jeléül. Örökké és minduntalan rajongód; Marco” Egy világ omlott össze bennem. De naná, hogy nem fogadtam szót annak amit írt. Azóta is szüntelen próbálok a nyomára jutni, de semmi sikerrel. De járom az országot, a világot hátha egyszer felbukkan és megmagyarázza, hogy mi történt valójában. Nem tartottam valószínűnek, hogy azt ami a teremtésen után alakult ki köztünk csak így eldobta volna. Ha mégis akkor magyarázattal kell szolgálnia… De mint mindig most is csak vezetek és gondolkodok, hogy hol legyen a következő állomás. Nem akartam már a múltamra gondolni… ennyi bőven elegendő volt.*
Karakterképek:
