Túlvilág útja 4. - Ameli Tarotte

Nagyon tetszett, ahogy átkarolt, ahogy ragaszkodott hozzám. Valamilyen szinten magabiztossággal is eltöltött, bár megmagyarázni nem tudtam volna. Levittem a biztonságot nyújtó pincébe és ott óvatosan leraktam a korábban már ágyként bemutatott rongyokra. Helyet foglaltam mellette és határozottan magamhoz húztam.
- Gondolom nem baj, ha mára is itt maradok, hiába találtam már házat - jegyeztem meg. - De azt hiszem holnap a vadászatunk után illő lenne, ha egy kicsit lakhatóbbá tenném - gondolkodtam hangosan. Legalább egy annyira össze kéne szednem a helyet, mint ahogy Ameli is tette. Annyira épp elég. Csak ha úgy adódik tudjam majd vendégül látni. De végül is a hely mindegy, csak maradjon mellettem.

Felnéztem rá miután lerakott, és már alig vártam, hogy csatlakozzon hozzám. Egyből közelebb is bújtam hozzá, nem törődve semmi etikettel, vagy akárminek is hívják az ilyesmit, azzal, sem, hogy így ezzel túl gyorsan kiadom magam. Ennél jobban már hogy is tudtam volna ezt meg tenni, nem igaz?
- Nem baj - mosolyogtam az orrom alatt. Nem hittem volna, hogy Sylas látja, hogy így közel bújtam hozzá, de mindegy volt. Így is, úgy is jó volt. - Jó hogy maradsz - tettem egy kicsivel később a karjára a kezem. Nem tudom miért ragaszkodtam hirtelen a mai este nagy részében ahhoz, hogy ha lehet megérintsem. Mármint az okát tudtam...
Aztán eszembe jutottak a mellettünk lévő ruhák. A mámoros félálomszerű állapotból kipattantak a szemeim, én meg felpattantam ülésbe, azért próbáltam úgy hogy legalább Sylast ne fejeljem le. Elvettem Sylas kabátját és magunkra terítettem, aztán rámosolyogtam.

//Erdős területek - Üvegtó//