by Josh Bonham Szer. Feb. 08, 2012 7:48 pm
- Otthon, édes otthon - motyogtam, aztán átkecmeregtem a rozsdaette teherautó-motoron, hogy valahogyan az ajtó közelébe keveredhessek. Bent Jeromos már kis híján lebontotta karmaival a deszkákat, de nem haragudhattam rá azért, mert így örül nekem. Na meg annak a tekintélyes mennyiségű kajának, amit még kipakoltam a ZIL-ből.
- Gyere öreg, bekapcsolom a tűzhelyet. Kondérost vagy rostont szeretnél? -kérdeztem. Szavak nélkül is megértettem a válaszát, ő is nyársast akart, ahogyan jómagam is. Nem is sütöttem neki sokáig azt a fél nyulat, ő még véresebben szereti, mint én. Na jó, meg kevésbé fűszeresen is.
A rozmaring és a fokhagyma sülthússal keveredő illata körbelengte a környéket, de még kicsit hagytam, hadd érjenek össze az ízek. Az erdei bogyókkal voltam elfoglalva, válogattam az érettebb kökényszemeket, a néhány savanyúvá fagyott medvehagymalevelet, és megpróbáltam hozzájutni a szorosan zárt tobozokban rejtező kövér fenyőmagvakhoz. Ez volt minden köret, amit a nyulacskához fogyasztottam, de ezt is csak azért tettem, mert az imént említett példány egy kissé hájas volt. Persze, hiszen tél van. Én se fáznék úgy, ha zsírosabb lennék. E gondolatot követően közelebb is kucorodtam az ülőkéül szolgáló rönkkel a tűzhöz, s a kutyát is közelebb vontam magamhoz. Most, hogy nem ugatott, hangosan szuszogott, majdhogynem horkolt. Az ég áldja meg, ez sose tud csöndbe lenni. Elővettem a mai viccújságot, és a hátára terítve olvasni kezdtem a tűz fényénél. Halkan nevetgéltem a sorokon, aztán nekiláttam a vacsorának. Egy tökéletes nap tökéletes befejezése volt ez, olyannyira, hogy nekem nem akaródzott eltenni magam holnapra. Kiolvastam az újságot, meg a nyulat is, aztán beszaladtam egy könyvvért, s utána azt olvasgattam, míg csak el nem szenderedtem odakint, a fagyosan pislákoló csillagok alatt, a vörösen izzó parázs mellett.