by Általános jellemzők:
A vámpírok éjszakai lények, akik nem képesek természetes halállal elpusztulni. Sokak leginkább az élőhalott kifejezést használják rájuk. Pulzusuk, szívverésük nincs, testhőmérsékletüket a környezet határozza meg, a légzés nem életfeltételük, egy idősebb vámpír például többnyire csak beszédhez vesz levegőt. A bőrük fakó, de első ránézésre máson nem igazán látszik rajtuk, hogy micsodák. A szemfogaik nem mindig látszanak, hosszúak, de vissza tudják húzni őket.
Naponta vérre van szükségük, különben legyengülnek, akár mozgásképtelenné is válhatnak, és végül elpusztulhatnak, ha senki nem talál rájuk. Ez nagyjából hetek múlva következik be, míg a mozgásképtelenség a negyedik vagy ötödik napnál. Ennek elkerülése végett a lényük folyton ösztönzi őket a táplálkozásra, ha elmulasztották volna, és idővel az éhségük egyre erősödik. A harmadik napnál egy idősebb, tapasztaltabb egyednél is kicsúszhat önmaga irányítása a kezéből, és rátámadhat olyanra is, akire nem szeretne, bár az, hogy mennyire tudja kontrolálni magát ilyen helyzetben, valamennyire személyfüggő.
A vámpír harapása elkábítja az áldozatot, és nem érzi, hogy mi történik vele. Ezt az illúziót azonban szét lehet oszlatni, ha az áldozat figyelmét előre felhívták, hogy mi fog történni vele, és ez már többször is előfordult. Ez nem általános érvényű, csak akkor működik, ha az áldozatba elég rendesen bele van sulykolva, hogy mi történik vele, ilyenkor változó mértékben, többnyire tompa szúrófájdalmat érez.
A vámpírok nem esznek emberi ételt. Képesek lenyelni, de már a nyelésnél undort éreznek, és ha ezen túl is tennék magukat, rosszul lesznek tőle, kellemetlenül érzik magukat, amíg meg nem szabadulnak tőle. Egyéntől függ, mennyire tudnak ezen úrrá lenni, eltitkolni.
Képesek nappal is fenn maradni, de valamennyi pihenésre nekik is szükségük van. Ilyenkor mondhatni, hogy alszanak, de álmodni nem tudnak. A napfényt nem bírják, kikezdi a bőrüket, és idővel (5-10 perc alatt) teljesen elporladnak. Ösztönösen érzik a hajlnalt, és a korlátaik miatt, a többség nappalra időzíti a pihenőjét.
A vámpírok erősek, és gyorsak. Egy gyakorlottabb vámpír mozgását egy ember számára szinte lehetetlen követni. Az érzékszerveik jobbak, a látásuk tökéletes a sötétben, képesek hallani mások szívverését. A kereszt, az ezüst és a szentelt víz nincsen rájuk káros hatással. Sérüléseket ugyanúgy szerezhetnek, mint az emberek, de sebeik gyorsan begyógyulnak, egy kisebb vágás akár pár perc alatt, a gyógyításhoz viszont jól tápláltnak kell lenniük. Minél több vért veszítenek, annál inkább sebezhetőek, annál lassabban gyógyulnak. Karóval lebéníthatók, mozgásképtelenné tehetők, a fej eltávolításával megölhetők.
Minden vámpír eredetileg embernek, vagy farkasembernek született, csak később vált azzá. Bármely vámpír azzá tehet egy embert vagy farkasembert. Ha eléggé megcsapolja a vérét, mondhatni a halálhoz közeli állapotba juttatja, majd a saját vérével megitatja, akkor a következő naplemente után nagyjából egy-néhány órával az illető már vámpírként ébred. A vámpírok többnyire megválogatják viszont az utódaikat, bár ez is egyéni intelligencia kérdése.
A farkasembereknél ez a farkaslét elvesztésével jár. Az ösztöneik megváltoznak, és nem lesznek képesek többször átváltozni a farkasemberekre jellemző formába.
Nem emberi vér hatása a vámpírokra:
A beavatottak vére nem erősebb hatású az emberinél, főleg tekintve hogy testileg emberek. A vérük viszont először mondható kellemetlennek, a benne lévő energiától csípheti a bőrt, a nyelvet, nyelőcsövet stb. Ha valaki megszokja akkor inkább csak bizsergető. Egy beavatottat viszont nem lehet megölni úgy hogy kiszívják a vérét. Mielőtt ez megtörténne, a szimbionta tesz róla, hogy annyi energiát generáljon ami akkora fájdalmat okoz, hogy a vámpír kénytelen legyen elengedni a gazdatestet.
A lidérceket nem lehet megkülönböztetni ránézésre emberi formában. Nincsen különleges szaguk sem. A vérük íze viszont másmilyen, karcos. Egyéni ízlés kérdése, de a legtöbb vámpír általában nem kedveli.
A farkasemberek vérének nincs semmilyen különleges hatása a vámpírokra nézve, csak más az íze, a farkas állatéra hasonlít, de nem teljesen olyan.
Az átkozottak vérétől a vámpírok kicsivel gyorsabban gyógyulnak az emberinél, de nem sokkal. Viszont ideiglenesen a fizikai erejük megnő. Ezt nem lehet kiszámítani időre pontosan hogy meddig tart, a mennyiséggel sincs igazán kapcsolatban. Maximum viszont a hatás fél éjszakán át tarthat, de lehet fél óra is, ritka esetben percek, de ez tényleg statisztikailag nem gyakori.
A nagák vérétől, a vámpírok sebei kétszer olyan gyorsan gyógyulnak, mint az emberitől, kivéve akkor ha pont az a rész bénul le tőle. Ugyanis a nagák vére részleges bénulást, egy vagy több végtag bénulását okozza a mennyiségtől függően. Emellett még nagyjából ugyan annyi ideig amíg a bénulás tart, a vámpírok harapása mérgezővé válik. Könnyen megölhetnek valakit vele az akaratukon is kívül, tekintve ugyanis a többi faj nagákhoz való viszonyát, ez a tudás nem igazán elterjedt a vámpírok körében.
A tűzlelkűek vére nagyon erős, egy vámpír nagyon gyorsan felgyógyulhat a sebeiből, ha iszik belőle. Egy komolyabb sérülés is fél óra alatt begyógyulhat tőle, amihez esetleg egy nap, vagy napok kellenének. Ezzel egy időben viszont hallucinációkat idéz elő náluk akár órákig is.
A szilfidek vére semmilyen mértékben nem befolyásolja a regenerációt. Ha egy vámpír véletlenül inna belőle, az egyből kiütné. Éppen hogy tudna magáról, homályosan látna valamennyit magakörül, tompán érezné magát, és nem bírna mozdulni nagyjából fél óráig.
Ez természetesen nem a legkellemesebb emléket hagyja a vámpírban, és még az íze is pocsék számukra.
Ha egy vámpír egy másik véréből iszik nem lesz a szolgája. A sérülései, ha vannak, fele olyan gyorsan gyógyulnak tőle, mint az emberitől. Két vámpír között, ha az egyik megengedi a másiknak, általában a bizalom jele.
Szociális jellemzők:
A vámpírok a régebbi időkben, főleg a középkor tájékától kezdve többnyire csoportokban éltek. Ezeknek a csoportoknak általában szigorú szabályai és hierarchiája volt.
Mára viszont ez már egyáltalán nem általános. Lehetnek kisebb-nagyobb csoportosulások más-más szabályokkal, szigorúbbakkal vagy lazábbakkal. Vannak csoportok, akik a régi időktől kezdve külön nevet viselnek, és hagyományaik vannak. Mások pedig egyénként lófrálnak a nagyvilágban.
A legfontosabb szabály viszont mindenhol, minden egyén számára érvényben van, mégpedig az, hogy ne fedjék fel magukat a nagy nyilvánosság előtt. Ha valaki ez ellen vét, parádézik, azt nagyon nem nézik jó szemmel a fajtársai, és mellesleg a többi lény sem.
Ha egy vámpír átváltoztat valakit, akkor esély van rá, hogy kialakuljon köztük egy kapcsolat mely mindkét félre hatással van, és alapvető, erős érzelmeket, egyszerű üzeneteket képes továbbítani. Ez főleg akkor alakul ki, ha egy hullámhosszon vannak, vagy épp ellenkezőleg, mérhetetlenül gyűlölik egymást. A második esetbe természetesen általában mindketten szenvednek tőle, főleg ha közel vannak egymáshoz, vagy a másikra gondolnak, ilyenkor érzik egymás gyűlöletét és rosszindulatát.
Semleges viszony esetén ilyen kapcsolat nem alakul ki.
A vámpírok éjszakai lények, akik nem képesek természetes halállal elpusztulni. Sokak leginkább az élőhalott kifejezést használják rájuk. Pulzusuk, szívverésük nincs, testhőmérsékletüket a környezet határozza meg, a légzés nem életfeltételük, egy idősebb vámpír például többnyire csak beszédhez vesz levegőt. A bőrük fakó, de első ránézésre máson nem igazán látszik rajtuk, hogy micsodák. A szemfogaik nem mindig látszanak, hosszúak, de vissza tudják húzni őket.
Naponta vérre van szükségük, különben legyengülnek, akár mozgásképtelenné is válhatnak, és végül elpusztulhatnak, ha senki nem talál rájuk. Ez nagyjából hetek múlva következik be, míg a mozgásképtelenség a negyedik vagy ötödik napnál. Ennek elkerülése végett a lényük folyton ösztönzi őket a táplálkozásra, ha elmulasztották volna, és idővel az éhségük egyre erősödik. A harmadik napnál egy idősebb, tapasztaltabb egyednél is kicsúszhat önmaga irányítása a kezéből, és rátámadhat olyanra is, akire nem szeretne, bár az, hogy mennyire tudja kontrolálni magát ilyen helyzetben, valamennyire személyfüggő.
A vámpír harapása elkábítja az áldozatot, és nem érzi, hogy mi történik vele. Ezt az illúziót azonban szét lehet oszlatni, ha az áldozat figyelmét előre felhívták, hogy mi fog történni vele, és ez már többször is előfordult. Ez nem általános érvényű, csak akkor működik, ha az áldozatba elég rendesen bele van sulykolva, hogy mi történik vele, ilyenkor változó mértékben, többnyire tompa szúrófájdalmat érez.
A vámpírok nem esznek emberi ételt. Képesek lenyelni, de már a nyelésnél undort éreznek, és ha ezen túl is tennék magukat, rosszul lesznek tőle, kellemetlenül érzik magukat, amíg meg nem szabadulnak tőle. Egyéntől függ, mennyire tudnak ezen úrrá lenni, eltitkolni.
Képesek nappal is fenn maradni, de valamennyi pihenésre nekik is szükségük van. Ilyenkor mondhatni, hogy alszanak, de álmodni nem tudnak. A napfényt nem bírják, kikezdi a bőrüket, és idővel (5-10 perc alatt) teljesen elporladnak. Ösztönösen érzik a hajlnalt, és a korlátaik miatt, a többség nappalra időzíti a pihenőjét.
A vámpírok erősek, és gyorsak. Egy gyakorlottabb vámpír mozgását egy ember számára szinte lehetetlen követni. Az érzékszerveik jobbak, a látásuk tökéletes a sötétben, képesek hallani mások szívverését. A kereszt, az ezüst és a szentelt víz nincsen rájuk káros hatással. Sérüléseket ugyanúgy szerezhetnek, mint az emberek, de sebeik gyorsan begyógyulnak, egy kisebb vágás akár pár perc alatt, a gyógyításhoz viszont jól tápláltnak kell lenniük. Minél több vért veszítenek, annál inkább sebezhetőek, annál lassabban gyógyulnak. Karóval lebéníthatók, mozgásképtelenné tehetők, a fej eltávolításával megölhetők.
Minden vámpír eredetileg embernek, vagy farkasembernek született, csak később vált azzá. Bármely vámpír azzá tehet egy embert vagy farkasembert. Ha eléggé megcsapolja a vérét, mondhatni a halálhoz közeli állapotba juttatja, majd a saját vérével megitatja, akkor a következő naplemente után nagyjából egy-néhány órával az illető már vámpírként ébred. A vámpírok többnyire megválogatják viszont az utódaikat, bár ez is egyéni intelligencia kérdése.
A farkasembereknél ez a farkaslét elvesztésével jár. Az ösztöneik megváltoznak, és nem lesznek képesek többször átváltozni a farkasemberekre jellemző formába.
Nem emberi vér hatása a vámpírokra:
A beavatottak vére nem erősebb hatású az emberinél, főleg tekintve hogy testileg emberek. A vérük viszont először mondható kellemetlennek, a benne lévő energiától csípheti a bőrt, a nyelvet, nyelőcsövet stb. Ha valaki megszokja akkor inkább csak bizsergető. Egy beavatottat viszont nem lehet megölni úgy hogy kiszívják a vérét. Mielőtt ez megtörténne, a szimbionta tesz róla, hogy annyi energiát generáljon ami akkora fájdalmat okoz, hogy a vámpír kénytelen legyen elengedni a gazdatestet.
A lidérceket nem lehet megkülönböztetni ránézésre emberi formában. Nincsen különleges szaguk sem. A vérük íze viszont másmilyen, karcos. Egyéni ízlés kérdése, de a legtöbb vámpír általában nem kedveli.
A farkasemberek vérének nincs semmilyen különleges hatása a vámpírokra nézve, csak más az íze, a farkas állatéra hasonlít, de nem teljesen olyan.
Az átkozottak vérétől a vámpírok kicsivel gyorsabban gyógyulnak az emberinél, de nem sokkal. Viszont ideiglenesen a fizikai erejük megnő. Ezt nem lehet kiszámítani időre pontosan hogy meddig tart, a mennyiséggel sincs igazán kapcsolatban. Maximum viszont a hatás fél éjszakán át tarthat, de lehet fél óra is, ritka esetben percek, de ez tényleg statisztikailag nem gyakori.
A nagák vérétől, a vámpírok sebei kétszer olyan gyorsan gyógyulnak, mint az emberitől, kivéve akkor ha pont az a rész bénul le tőle. Ugyanis a nagák vére részleges bénulást, egy vagy több végtag bénulását okozza a mennyiségtől függően. Emellett még nagyjából ugyan annyi ideig amíg a bénulás tart, a vámpírok harapása mérgezővé válik. Könnyen megölhetnek valakit vele az akaratukon is kívül, tekintve ugyanis a többi faj nagákhoz való viszonyát, ez a tudás nem igazán elterjedt a vámpírok körében.
A tűzlelkűek vére nagyon erős, egy vámpír nagyon gyorsan felgyógyulhat a sebeiből, ha iszik belőle. Egy komolyabb sérülés is fél óra alatt begyógyulhat tőle, amihez esetleg egy nap, vagy napok kellenének. Ezzel egy időben viszont hallucinációkat idéz elő náluk akár órákig is.
A szilfidek vére semmilyen mértékben nem befolyásolja a regenerációt. Ha egy vámpír véletlenül inna belőle, az egyből kiütné. Éppen hogy tudna magáról, homályosan látna valamennyit magakörül, tompán érezné magát, és nem bírna mozdulni nagyjából fél óráig.
Ez természetesen nem a legkellemesebb emléket hagyja a vámpírban, és még az íze is pocsék számukra.
Ha egy vámpír egy másik véréből iszik nem lesz a szolgája. A sérülései, ha vannak, fele olyan gyorsan gyógyulnak tőle, mint az emberitől. Két vámpír között, ha az egyik megengedi a másiknak, általában a bizalom jele.
Szociális jellemzők:
A vámpírok a régebbi időkben, főleg a középkor tájékától kezdve többnyire csoportokban éltek. Ezeknek a csoportoknak általában szigorú szabályai és hierarchiája volt.
Mára viszont ez már egyáltalán nem általános. Lehetnek kisebb-nagyobb csoportosulások más-más szabályokkal, szigorúbbakkal vagy lazábbakkal. Vannak csoportok, akik a régi időktől kezdve külön nevet viselnek, és hagyományaik vannak. Mások pedig egyénként lófrálnak a nagyvilágban.
A legfontosabb szabály viszont mindenhol, minden egyén számára érvényben van, mégpedig az, hogy ne fedjék fel magukat a nagy nyilvánosság előtt. Ha valaki ez ellen vét, parádézik, azt nagyon nem nézik jó szemmel a fajtársai, és mellesleg a többi lény sem.
Ha egy vámpír átváltoztat valakit, akkor esély van rá, hogy kialakuljon köztük egy kapcsolat mely mindkét félre hatással van, és alapvető, erős érzelmeket, egyszerű üzeneteket képes továbbítani. Ez főleg akkor alakul ki, ha egy hullámhosszon vannak, vagy épp ellenkezőleg, mérhetetlenül gyűlölik egymást. A második esetbe természetesen általában mindketten szenvednek tőle, főleg ha közel vannak egymáshoz, vagy a másikra gondolnak, ilyenkor érzik egymás gyűlöletét és rosszindulatát.
Semleges viszony esetén ilyen kapcsolat nem alakul ki.
