by Demetrius Aegi Pént. Aug. 23, 2013 3:08 am
Elmosolyodtam, bár kicsit furcsán ért... kissé ijesztő lenne ha tényleg lelke lenne...
- Rendben - mondtam jó kedélyűen majd elvettem tőle a követ ha megengedte. Elővettem a zsebemből egy másik követ amit még az elején találtam. Ez keményebb volt, és hegyesebb.
- Most egy rúnát fogunk belőle csinálni, rendben? - néztem a lányra, és ha nem ütköztem tiltakozásba elkezdtem karcolni a szürke követ a hegyesebbikkel. A művelet mondjuk elég sokáig tartott, de nem akartam, hogy csak egy karcolás legyen rajta, mely könnyen elmosódik. Nem lett a legszebb rúna, de legalább valamennyire benne ragadt a jel...
- Látod? - mutattam a lány felé, és közben valami eszembe jutott... - Ez a védelem jele... az egyik. Ha most megengeded megfogom a kezed... és együtt fogjuk befejezni.
Ha egyedül csinálom nem túl sok mindenre lett volna jó, valószínűleg így is csak egy hajszálnyival lesz jobb, de mind önmagamban, mind ezzel a kis segítséggel reménykedtem benne hogy számítani fog. Letettem a karcoló követ magam mellé, majd a másik kezembe áttettem Roxána kövét, majd koncentrálni kezdtem. Furcsa volt elsőre... az eredeti falkám óta nem volt falkám, és akkor is nagyjából csak apámékkal és a legközelebbi barátokkal gyakoroltam. Így kissé ismeretlen élmény volt, de nem volt szabad elkalandoznom.
Nem tudom mennyi idő telhetett el... Úgy éreztem, a levegő már hűlni kezdett. A kezembe zártam a követ pár pillanatra, aztán megszólaltam, ismét felmutatva a követ Roxánának.
- Ezt vidd haza, és ásd el a bejárati ajtótok előtt jó mélyen - mondtam nyomatékkal a szavakat. - Amennyire csak tudod. És nagyon fontos, hogy ne szólj erről senkinek, rendben? - néztem komolyan a lányra. - Senkinek - ismételtem halkan, de hangsúlyosan. Amíg nem kaptam tőle megfelelő választ nem adtam neki oda a követ, csak utána.