by Maya Leantis Csüt. Márc. 15, 2012 2:39 amNév: Maya Leantis
Felvett név, becenév: Mimi(csak a nővére becézi így)
Faj: Griff
Születési adatok: 1969. december 3.(42), Lettország, Ramata
Rokonok: Roxanne Leantis(Roxi), a nővére(54): vándor lélek, nincs foglalkozása.
Aya-chan, a nyuszija: a nővérétől kapta a kis, fekete tapsifülest, mikor az Japánból hazatérve meglátogatta
Foglalkozás: jelenleg sehol sem dolgozik, nemrég rúgták ki titkárnői állásából, mert a főnöke zaklatta és nem hagyta magát. Emiatt volt kénytelen elköltözni. Amúgy titkárnői végzettsége van.
Anyagi javak: A régi háza, amit épp eladni készül, valamint körülbelül 700 lat, amit megtakarított az évek során. Ezek mellett van egy robogója is. Ha épp nem repül, akkor ezzel közlekedik.
Emberi kinézet: Rövid, szőke haja és zöldeskék szemei vannak. Átlagos magasságú nő, aki nem a "csontkollekciók" közé tartozik, van mit fogni rajta, viszont nincs elhízva sem. Mosolya kedves, szemei gyakran huncutul csillognak.
Öltözködés: Általában vagy virágmintás ruhát hord, vagy farmert egy blúzzal illetve pólóval. Ezekhez övet is felvesz, valamint magassarkút. Van még egy kabátja is, mely fekete színű, ezt is sokat hordja, ha hűvösebb az idő.
Átváltozott forma: Nem a jól ismert sas-oroszlán kombinációt képviseli, egyedi kinézete van. Félig brahmin kánya, félig fehér tigris. Ezáltal feje és nyaka világos, fekete mintázattal, mellső végtagjai és szárnyai pedig vörösesbarna színben pompáznak. Teste többi részén bundája krémesen fehér, amit csokoládészínű csíkok tarkítanak. Hosszú farkán itt-ott fellelhető néhány toll, de ez nem annyira feltűnő.
Képességek: -
Egészségi állapot: Egészséges
Jellem: Kedves, barátságos nő, aki kapható a tréfára is. Persze azért tudja, hol a határ és tud igazán komoly is lenni. Okos és furfangos, könnyen talál megoldást zűrös helyzetekre, így akár ügyvéd, vagy ügyész is lehetne, ha akarna. Ehhez azonban nem fűlik a foga. Ha már dolgozni kell, marad a titkárnői és ehhez hasonló állásoknál.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret: Szeret sétálni, repülni, olvasni, rejtvényeket kitalálni, szereti a virágokat, a zöld színt, a nővérét, Aya-chant és a madarakat.
Nem szeret: Nem szeret úszni és az esőben ácsorogni, nem szereti, ha valaki hazudik, igazságtalan, vagy kihasználja.
Félelmei: Retteg attól, hogy sosem talál párt magának, de attól is fél, hogy nem a megfelelő párt találja, és elhagyják. Ezek mellett fél a kutyáktól és a farkasoktól is.
Történet:
Hiába, no, egyszer mindennek vége szakad, mint ahogy életem ezen szakaszának is. Na de ne szaladjunk előre! Kezdem az elején.
Ramatában születtem, negyvenkét évvel ezelőtt. Én voltam a második lány a családban, így a szüleim már nagyjából tudták, mire számítsanak, habár a nővérem egy kicsit másabb volt nálam. Eléggé akaratos volt gyereknek, sok mindent túl hamar akart megtanulni. Én ehelyett a nyugisabb oldalt képviseltem, higgadtan, ráérősen tanulgattam meg az alapvető dolgokat. Néhány évvel később született még egy öcsénk is, azonban ő meghalt világra jötte után pár nappal. Anyánk a szülésbe halt bele, így apánk kénytelen volt egyedül nevelni tovább, illetve Roxira bízni néha. Ezáltal ő is kissé kevésbé volt akaratos, némiképp megváltozott.
Már kiskoromban sem szerettem úszni, noha megtanultam, hogyan kell. Egyszerűen nem szeretek vizes lenni és még mozogni is. A kettő együtt valahogy nem tűnik olyan kellemesnek. Mondjuk az is lehet, hogy csak azért, mert Roxi egyáltalán nem is tud úszni, mert annyira iszonyodik a mély víztől. De az esőben ácsorgást sem igazán csípem. Így aztán akár emberi, akár átalakult formában vagyok, csak akkor úszom, ha muszáj. Úszás helyett inkább sétálok. Azt viszont jó sokat. Na meg a repülést is nagyon élvezem. De hát milyen griff lennék, ha nem szeretnék repülni?
Az olvasást apánk révén szeretem meg annyira. Rengeteget olvasott nekem és az volt benne a legjobb, ahogy hangsúlyozott. Nagyon tetszett, így később, mikor már én is tudtam olvasni, én is megpróbáltam ugyanúgy hangsúlyozni, mint apa tette. Kiderült az is, hogy élénk fantáziám van, mivel nagyon jól el tudtam képzelni, amit hallottam vagy olvastam.
A rejtvények meg csak úgy jöttek. Viccesnek találtam, hogy mikor valaki kérdezett tőlem, én egy rejtvénnyel válaszoltam. Roxinak nem került semmibe kitalálni őket, hiszen nagyon is jól ismert. Apunak viszont olykor nagy fejtörést okoztam ezzel. Például egyszer, mikor megkérdezte, hogy hova megyek, azt mondtam, hogy:"Tehenek helyére, melyen eledelt lelnek és elhevernek. Nem egyen, nem ketten, rengetegen mennek, s egyszerre esznek.". Ez a legelőt jelentette, de pár másodpercig apa csak pislogott értetlenül. Majd sikerült felfognia a mondandóm és bólintott egyet, hogy nyugodtan mehetek.
A gyerekkorom jól telt és élveztem azokat a tréfákat, amiket Roxival együtt hajtottunk végre. Ezek leginkább csak apró csínyek voltak. És az is nagyon klassz volt, mikor együtt repültünk. Azt élveztem a legjobban.
Igaz, nem vetett fel minket a pénz, de nagyon is jól éreztük így magunkat. Nem is kellett a sok cicoma, így volt az igazi. Egyszerű élet, egy kicsiny helyen.
Mikor aztán nagy voltam már, akkor Roxi elköltözött tőlünk és azóta is a világot járja. Mellesleg az ő átalakult formája is nagyon szép. Ő félig brahmin kánya, félig fekete párduc. Fekete bundájában jobban meglátszanak a kósza tollak, mint az enyémben. Annyira örülök, mikor hazajön! Már csak azért is, mert mindig hoz valamit, mikor meglátogat! Hol egy ékszert, hol valami egyéb különlegességet. Emellett képeslapokat is szokott küldeni onnan, ahol éppen van.
Apa is mindig várta a lapjait és azt, hogy hazatérjen. Szeretett szülőnk azonban lassan két éve eltűnt, valószínűleg meg is halt, bár ebben nem lehetünk biztosak. Minden esetre már egyedül élek és igyekszek boldogulni, noha nem mindig sikerül, mint ahogy most sem.
A főnököm nagy szoknyapecér volt és nem sokkal ezelőtt úgy döntött, hogy én leszek a következő áldozata. Én azonban nem hagytam magam, hiszen én nem vagyok olyan fajta. Ezen kívül griff vagyok és ezután csak az örök magány maradt volna nekem, azt pedig egyáltalán nem akartam. Így hát kikosaraztam őt. Egy darabig még próbálkozott, majd megunta a dolgot és közölte, hogy vagy beadom a derekam, vagy elbúcsúzhatok az állásomtól. Én ez utóbbit választottam és úgy döntöttem, hogy el is költözök, mivel még látni sem akartam őt soha többé. Nem keresgéltem a térképen, csak elindultam valamerre. Hogy miért pont Aronába jöttem? Azt őszintén megvallva még én magam sem tudom, de valami vonzott engem ebbe a kisvárosba. Így hát most itt vagyok. Nem sok cuccot hoztam magammal, csak néhány ruhát, meg konyhai eszközt, amik még az én robogómon is elfértek egy táskában és a hátizsákomban. Meg persze a nyuszimat hoztam még.
Miért nézel ilyen értetlenül? Igen, nyuszit mondtam! Itt van, ni! Aranyos, ugye? Őt Aya-channak hívják. Igen, ez a tündéri kis nyuszika Japánból származik. Roxi hozta nekem ajándékba a legutóbbi születésnapomra. A kis tapsifüles még nem látott átalakulva és azt hiszem, nem is fogok előtte átalakulni. Biztos nagyon megijedne a kis drágám a hatalmas, félig madár, félig macska alakomtól. Így hát marad neki a boldog tudatlanság.
Felvett név, becenév: Mimi(csak a nővére becézi így)
Faj: Griff
Születési adatok: 1969. december 3.(42), Lettország, Ramata
Rokonok: Roxanne Leantis(Roxi), a nővére(54): vándor lélek, nincs foglalkozása.
Aya-chan, a nyuszija: a nővérétől kapta a kis, fekete tapsifülest, mikor az Japánból hazatérve meglátogatta
Foglalkozás: jelenleg sehol sem dolgozik, nemrég rúgták ki titkárnői állásából, mert a főnöke zaklatta és nem hagyta magát. Emiatt volt kénytelen elköltözni. Amúgy titkárnői végzettsége van.
Anyagi javak: A régi háza, amit épp eladni készül, valamint körülbelül 700 lat, amit megtakarított az évek során. Ezek mellett van egy robogója is. Ha épp nem repül, akkor ezzel közlekedik.
Emberi kinézet: Rövid, szőke haja és zöldeskék szemei vannak. Átlagos magasságú nő, aki nem a "csontkollekciók" közé tartozik, van mit fogni rajta, viszont nincs elhízva sem. Mosolya kedves, szemei gyakran huncutul csillognak.
Öltözködés: Általában vagy virágmintás ruhát hord, vagy farmert egy blúzzal illetve pólóval. Ezekhez övet is felvesz, valamint magassarkút. Van még egy kabátja is, mely fekete színű, ezt is sokat hordja, ha hűvösebb az idő.
Átváltozott forma: Nem a jól ismert sas-oroszlán kombinációt képviseli, egyedi kinézete van. Félig brahmin kánya, félig fehér tigris. Ezáltal feje és nyaka világos, fekete mintázattal, mellső végtagjai és szárnyai pedig vörösesbarna színben pompáznak. Teste többi részén bundája krémesen fehér, amit csokoládészínű csíkok tarkítanak. Hosszú farkán itt-ott fellelhető néhány toll, de ez nem annyira feltűnő.
Képességek: -
Egészségi állapot: Egészséges
Jellem: Kedves, barátságos nő, aki kapható a tréfára is. Persze azért tudja, hol a határ és tud igazán komoly is lenni. Okos és furfangos, könnyen talál megoldást zűrös helyzetekre, így akár ügyvéd, vagy ügyész is lehetne, ha akarna. Ehhez azonban nem fűlik a foga. Ha már dolgozni kell, marad a titkárnői és ehhez hasonló állásoknál.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret: Szeret sétálni, repülni, olvasni, rejtvényeket kitalálni, szereti a virágokat, a zöld színt, a nővérét, Aya-chant és a madarakat.
Nem szeret: Nem szeret úszni és az esőben ácsorogni, nem szereti, ha valaki hazudik, igazságtalan, vagy kihasználja.
Félelmei: Retteg attól, hogy sosem talál párt magának, de attól is fél, hogy nem a megfelelő párt találja, és elhagyják. Ezek mellett fél a kutyáktól és a farkasoktól is.
Történet:
Hiába, no, egyszer mindennek vége szakad, mint ahogy életem ezen szakaszának is. Na de ne szaladjunk előre! Kezdem az elején.
Ramatában születtem, negyvenkét évvel ezelőtt. Én voltam a második lány a családban, így a szüleim már nagyjából tudták, mire számítsanak, habár a nővérem egy kicsit másabb volt nálam. Eléggé akaratos volt gyereknek, sok mindent túl hamar akart megtanulni. Én ehelyett a nyugisabb oldalt képviseltem, higgadtan, ráérősen tanulgattam meg az alapvető dolgokat. Néhány évvel később született még egy öcsénk is, azonban ő meghalt világra jötte után pár nappal. Anyánk a szülésbe halt bele, így apánk kénytelen volt egyedül nevelni tovább, illetve Roxira bízni néha. Ezáltal ő is kissé kevésbé volt akaratos, némiképp megváltozott.
Már kiskoromban sem szerettem úszni, noha megtanultam, hogyan kell. Egyszerűen nem szeretek vizes lenni és még mozogni is. A kettő együtt valahogy nem tűnik olyan kellemesnek. Mondjuk az is lehet, hogy csak azért, mert Roxi egyáltalán nem is tud úszni, mert annyira iszonyodik a mély víztől. De az esőben ácsorgást sem igazán csípem. Így aztán akár emberi, akár átalakult formában vagyok, csak akkor úszom, ha muszáj. Úszás helyett inkább sétálok. Azt viszont jó sokat. Na meg a repülést is nagyon élvezem. De hát milyen griff lennék, ha nem szeretnék repülni?
Az olvasást apánk révén szeretem meg annyira. Rengeteget olvasott nekem és az volt benne a legjobb, ahogy hangsúlyozott. Nagyon tetszett, így később, mikor már én is tudtam olvasni, én is megpróbáltam ugyanúgy hangsúlyozni, mint apa tette. Kiderült az is, hogy élénk fantáziám van, mivel nagyon jól el tudtam képzelni, amit hallottam vagy olvastam.
A rejtvények meg csak úgy jöttek. Viccesnek találtam, hogy mikor valaki kérdezett tőlem, én egy rejtvénnyel válaszoltam. Roxinak nem került semmibe kitalálni őket, hiszen nagyon is jól ismert. Apunak viszont olykor nagy fejtörést okoztam ezzel. Például egyszer, mikor megkérdezte, hogy hova megyek, azt mondtam, hogy:"Tehenek helyére, melyen eledelt lelnek és elhevernek. Nem egyen, nem ketten, rengetegen mennek, s egyszerre esznek.". Ez a legelőt jelentette, de pár másodpercig apa csak pislogott értetlenül. Majd sikerült felfognia a mondandóm és bólintott egyet, hogy nyugodtan mehetek.
A gyerekkorom jól telt és élveztem azokat a tréfákat, amiket Roxival együtt hajtottunk végre. Ezek leginkább csak apró csínyek voltak. És az is nagyon klassz volt, mikor együtt repültünk. Azt élveztem a legjobban.
Igaz, nem vetett fel minket a pénz, de nagyon is jól éreztük így magunkat. Nem is kellett a sok cicoma, így volt az igazi. Egyszerű élet, egy kicsiny helyen.
Mikor aztán nagy voltam már, akkor Roxi elköltözött tőlünk és azóta is a világot járja. Mellesleg az ő átalakult formája is nagyon szép. Ő félig brahmin kánya, félig fekete párduc. Fekete bundájában jobban meglátszanak a kósza tollak, mint az enyémben. Annyira örülök, mikor hazajön! Már csak azért is, mert mindig hoz valamit, mikor meglátogat! Hol egy ékszert, hol valami egyéb különlegességet. Emellett képeslapokat is szokott küldeni onnan, ahol éppen van.
Apa is mindig várta a lapjait és azt, hogy hazatérjen. Szeretett szülőnk azonban lassan két éve eltűnt, valószínűleg meg is halt, bár ebben nem lehetünk biztosak. Minden esetre már egyedül élek és igyekszek boldogulni, noha nem mindig sikerül, mint ahogy most sem.
A főnököm nagy szoknyapecér volt és nem sokkal ezelőtt úgy döntött, hogy én leszek a következő áldozata. Én azonban nem hagytam magam, hiszen én nem vagyok olyan fajta. Ezen kívül griff vagyok és ezután csak az örök magány maradt volna nekem, azt pedig egyáltalán nem akartam. Így hát kikosaraztam őt. Egy darabig még próbálkozott, majd megunta a dolgot és közölte, hogy vagy beadom a derekam, vagy elbúcsúzhatok az állásomtól. Én ez utóbbit választottam és úgy döntöttem, hogy el is költözök, mivel még látni sem akartam őt soha többé. Nem keresgéltem a térképen, csak elindultam valamerre. Hogy miért pont Aronába jöttem? Azt őszintén megvallva még én magam sem tudom, de valami vonzott engem ebbe a kisvárosba. Így hát most itt vagyok. Nem sok cuccot hoztam magammal, csak néhány ruhát, meg konyhai eszközt, amik még az én robogómon is elfértek egy táskában és a hátizsákomban. Meg persze a nyuszimat hoztam még.
Miért nézel ilyen értetlenül? Igen, nyuszit mondtam! Itt van, ni! Aranyos, ugye? Őt Aya-channak hívják. Igen, ez a tündéri kis nyuszika Japánból származik. Roxi hozta nekem ajándékba a legutóbbi születésnapomra. A kis tapsifüles még nem látott átalakulva és azt hiszem, nem is fogok előtte átalakulni. Biztos nagyon megijedne a kis drágám a hatalmas, félig madár, félig macska alakomtól. Így hát marad neki a boldog tudatlanság.
A hozzászólást Maya Leantis összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 19, 2012 10:22 am-kor.
