Istálló

- Nem, nem sűrűn - tanulmányoztam pár percre az üveg tartalmát. - Én naga vagyok... úgyhogy ha ennek fényében el akarnál szaladni, még most tedd meg. Bár azért remélem nem így lesz - abból a szempontból is reméltem, hogy olyan kis tudatlannak, és frissnek tűnt, talán még nincsenek benne előítéletek. Viszont előbb utóbb úgy is megtudta volna.
- Na akkor épp itt az ideje, hogy kipróbáld magad. Nem nehéz ám. Csak az első pár lépésen kell túl esni, utána már megy. Na gyere.
Felálltam, és elindultam befelé. Egy kicsit hátrébb vezettem Angelinát, ahol elzárva tartottam az olyan értékeimet amit nem akartam mindennap haza vinni.
- Van itt sok minden. Valószínűleg olyan is amit én nem is ismerek. Mint például ez - húztam ki egyet ami egy kis vizsgálódás után megfogta a figyelmemet, majd tüzetesen megvizsgáltam. - Meditációs gyakorlatok... - olvastam fel a címét elfintorodva. - Na szép... - kész lettem volna elhajítani, ha esetleg Angelina nem szól közbe valamilyen módon.

Naga...Azt hiszem mesélt róla nekem Dace, de arra nem emlékszem, hogy veszélyesnek tartja e őket. Minden esetre szerintem Kevin nagyon is rendes hozzám, így nem hiszem, hogy tartanom kéne tőle. Mikor felállt csak néztem őt egy darabig, majd fogtam magam és utána mentem. Igazából nem tudom magam elképzelni táncolni....vagy legalább is nem úgy ahogy egy bulin szokás. Mint hűséges kutya követtem őt, majd elkezdem körülnézni a rengeteg CDje között.
-Huu régebben mennyit meditáltam. De most... Nem lenne értelme.-Így inkább én is elkezdtem kutatni és rá is akadtam egy régi kedvencemre.
-Te jó ég! Ezen rajta van a kedvenc számom. Erre még koreográfiát is csináltam..Mindig abban reménykedtem, hogy majd egy versenyen bemutathatom....De sose jött össze és már nem is fog.-Azzal vissza is teszem a CDt a helyére és egy másikat veszek a kezembe.

Valahogy nem hittem ebben... mármint a meditációban mint olyanban, miért ne? De így CD-re? Zenére? Amúgy sem voltam az a típus, azt hiszem. Egy helyben ülni, én? Pfff!
- Majd legközelebb az erdőben megpróbálhatod. Csicseregnek a madarak majd neked meg ilyenek...
- Á-á-á! - kaptam egyből a lemez után amit vissza tett. - Akkor itt a lehetőség rá! - vigyorogtam. - Csak így hagynád elúszni ezt a tökéletes lehetőséget? Ugyan már! - Ami azt illeti egész sokat meg lehet tudni másokról az alapján amit szeretnek, és arról, hogy azokkal hogyan bánnak, hogy viszonyulnak hozzájuk. Meg amúgy is, szerettem, ha körülöttem jól érzik magukat a többiek.

-Ez nem is rossz ötlet! Az erdő tényleg nyugodt, bár bevallom nem nagyon merek arra menni egyedül. Tudom én is ijesztő vagyok, de azért nem lehet tudni, hogy kik járkálnak arrafelé.-És különben is egy erdőben támadtak meg engem és ott lettem az ami.
-Tökéletes alkalom? Ne hülyéskedj! Nem foglak téged ezzel untatni. Nah meg az öltözékem sem a megfelelő. Farmerban nem tudok táncolni...-Igazából nagyon szeretném, de félek is, talán jobban is. Félek attól, hogy valamit elrontok, vagy valamit elfelejtettem és már nem megy ugyan olyan jól a tánc, amivel nem szeretnék szembesülni.
-Majd talán máskor...-

- Nos... ezekben az erdőkben igazad lehet. Én egyszer egy vámpírral futottam össze ott. Mentségére legyen mondva, egy kedves vámpír nővérkével. Viszont ki tudja, te kibe rohanhatsz bele, egy másik vámpírba, vagy félmeztelen nagákba - somolyogtam alattomos módon. El tréfáltam a dolgot, mert miért is ne, de tényleg igaza volt.
- Oh - döbbentem le a felfedezésre. Farmer baletthoz - Az kínos... Viszont akkor sem foglak békén hagyni. - Elkaptam a kezét, és megpörgettem.

-Félmeztelen nagák?-Kissé elpirulok erre a gondolatra. Valamiért úgy gondolom, hogy ezt utalásnak szánta, e miatt el is fordulok tőle. Továbbra sem szeretném, hogy így lásson engem. Nagy meglepetésként is ér, mikor megfog és megpörget. Nah erre nem számítottam, így kicsit fel is sikítok az ijedtségtől.
-Bocsi, csak megijedtem! Látom nagyon kitartó vagy! Azt hiszem be kell adnom a derekam. De ne várj csodákat. Lehet, hogy sokszor fogom letaposni a lábad!

- Áh, néha arra járok én is... meg hát ez amolyan nagadolog. Egyikünk sem szégyelli olyanok, hogy hogy néz ki, sőt!
Gonosz dolog volt tőlem, tudom jól, ilyennel riogatni.
- Ha fel kell vidítani egy kedves emberkét akkor én már csak ilyen vagyok - vigyorogtam bohókásan. - És ezennel hivatalosan is megengedem, hogy a lábamra lépj! No akkor lássuk - engedtem el Agelinát egy pillanatra reménykedve benne, hogy nem fog ilyen hirtelen elszökni, hogy valami zenét válasszak. Valami általánosan elviselhetőbbnek titulált darabot kerestem, és már ott is termettem mellette.
- Akkor hölgyem, felkérhetem egy táncra?

-Ez kedves tőled. Ma már kevés az olyan személy aki szeret segíteni másokon. Maradj ilyen!-Természetesen nem rohan el, mikor elengedi Kevin inkább csak érdeklődve figyeli, hogy milyen zenét is választ a kis táncikáláshoz.
-Oh milyen kedves Uram! Szívesen táncolnék Önnel!-Elmosolyodom, majd kezem az övébe csúsztatom, felveszem az alap pózt és várom, hogy irányítson engem, mivel nem tudom, hogy mit is szeretne táncolni. Egy lassú még menni fog, de egy pörgősebbtől kissé félek.

A biztatására elmosolyodom. Nem terveztem megváltozni, de azért jól esett.
- Én minden reményem szerint ilyen leszek mindig. Ez itt amit látsz - tártam szét a kezeimet - Kevin Seda életnagyságban. Se több, se kevesebb - mosolyogtam kedvesen.
- Megtisztel - feleltem, majd ha már így belejöttünk a hangulatba adtam neki egy kézcsókot, mint a kosztümös filmeken. Az igazság viszont az volt, hogy rendes, tanult társastáncra alkalmatlan voltam, ahogy ezt sikerült felfedeznem. Egy buli közepén jól ráztam magam, de így csak pár mozdulatot sikerült kiötlenem, és azért épp annyira nem voltam ügyetlen hogy a lábára lépjek. Sunyi tekintettel, figyeltem őt egy idő utána, azt várva hogy vagyon mikor neveti el magát ezen.

Csak mosolyogni tudtam a táncán. Éreztem rajta, hogy nem megy neki valami jól ez a stílus. Még egy ideig elnézegetem ahogy próbál nem a lábamra lépni, majd megállok és egy kisebb nevetés után megszólalok.
-Figyelj! Rakj be inkább olyan zenét amire tudsz táncolni és majd vezess engem. Vagyis gondolom szoktál másokkal táncolni nem lassút is. Szóval taníts meg normálisan táncolni!-Lehet, hogy ezt még meg fogom bánni, de közben azért kíváncsi vagyok az ő ízlésére, tudására is.

Elnevette magát. Már ezért megérte. Magamhoz öleltem egy kicsit minden előzetes nélkül. Talán túl közvetlen volt nem tudom. Őszintén, most vágytam erre, hogy megöleljek valakit, csak egy kicsit, semmi más szándékom nem volt most vele. Egy darabig csak úgy álltam vele. Olyan jó volt, még ha csak erre a kis időre is.
- Lassút táncolni... - feleltem végül és elengedtem. - Lehet ezzel a becsületemen esik, hiszen ezzel elkönyveled, hogy nem tudok táncolni. De általában ha bemegyek egy ilyen helyre - mutattam itt a félkész-se csehómra - akkor magával ragad a hangulat, és úgy minden megy magától.
- Bár igaz - gondolkoztam kicsit el -, múltkor azzal a vámpírkával egész jól elkeringőzgettünk az erdőben... de az sem volt komoly.

Ahogy közelebb kerültem hozzá kissé megilletődöm. Ismét megjelenik a pír az arcomon. Nem vagyok ehhez szokva, még ha nem is akar tőlem semmit.
-Félre értettél. Én nem azt mondtam, hogy nem tudsz táncolni. Csak látom, vagy inkább érzem, hogy nem ez a te műfajod. Szóval azért gondoltam azt, hogy ha esetleg van kedvenced akkor megmutathatnád nekem. Érdekel, hogy te mire és hogyan szoktál táncolni. Lehet, hogy nekem is tetszeni fog.-Egy próbát megér. Maximum azt mondom, hogy inkább a balettnél maradok.
-De persze csak ha van kedved! Semmi sem kötelező!-

Hirtelen egészen szomorkásan és egyedül éreztem magam. Itt volt velem Angi, de neki meg ígértem, hogy nem élek vissza a helyzettel, és nem is akartam. Így azonban, mintha még jobban egyedül éreztem volna magam kicsit.
- Nem tudom Angi... az úgy tömegben az igazi... - vagy ha valaki olyannal rázod amivel nem baj hogy hova téved a kezed... sőt.
Ekkor azonban meghallottam kattogni a walkytalkyt a pult alatt.
- Egy pillanat - emeltem fel az ujjam. A nővérem ötlete volta az egész, hogy egyáltalán legyen ilyenünk. És fel is zengett belőle nem sokkal később ,,bájos, lágy" hangja.
Bocsánatkérően Angelinára néztem.
- Hallottad, őfelségét, jelenésem van nála. Legközelebb folytatjuk, mit szólsz? - mosolyogtam rá. - Én itt szívesen látlak, mindig, rendben?
Meg vártam még válaszol. Legalább bólint. Aztán elindultam hogy összeszedjem magam...

//...//

(Köszönöm a játékot )

- No ennyi elég volt. * Szólaltam meg magamnak és az első olyan helyen amely ki volt világítva megálltam. Nem néztem a táblát és nem is érdekelt, hogy hol vagyok. Autómat leparkoltam az első útba eső helyre és hangos csipogással lezártam. A kocsma neve felébresztette az alvó énem és tánc után kiáltott. Ajkamra egy éhes mosoly terült szét mikor elindultam befelé. Ujjaimon a kocsi kulcsom forgattam miközben magas sarkú csizmám halk kopogással jelezte érkezésem. Lábaim apró szoknyám szabadon hagyta. Nem lehetett látni, hogy a kabátom mit takar mely vörös fényben pompázott. Belépve a kezem megállt, de nem hagytam, hogy összezavarjon az ami fogadott. Egyenesen a pulthoz mentem és megvártam míg valaki odajön. *
- Egy pohár sört kérnék. De mondja csak, merre vannak a táncos lányok? * Kérdeztem felvont szemöldökkel. De nem érdekelt, hogy ki mondja meg a választ.*

Az eső pont zuhogni kezdett rá. Viszont nem bírtam nyugton maradni. Egyszerűen nem tudtam aludni, ezért indultam el.
Ezt én mind értem, de a kardokat minek hoztad? - hangzott a fejemben a kérdés.
Nem tudom - feleltem. - Nem érzem magam biztonságban.
Te mikor érzed magad biztonságban... Mellesleg a kardoktól még nem leszel nagyobb biztonságban.
Tudom.
Csak nem attól félsz, hogy találkozol megint attól a pasassal, aki úgy néz ki mint Sergius?
Talán így volt, mellesleg vele szemben nem értettem mit érnék a szabjámmal.
Szinte befutottam az eső elől a helyre. Ketten voltak bent. Egy sápadt nő aki akár vámpír is lehetett, és egy férfi akinek még nála is fehérebbre volt festve az arca. Valamit motyogott, hogy igazán nagy lelkű tőle, de az ő fajtájára inkább nem pazarolná, mással meg nem szolgálhat. Lányok meg majd lesznek, főleg ha munkát keres. De aztán elvonult. Látszott rajta hogy nincs valami jó kedve. Bár az is lehet hogy nem volt jól, ennyi vakolat alatt a fene sem látta.
A pulthoz léptem.
- Valami erőset! - mondtam határozottan. Vagyis Claudius, az én számon keresztül. Az arcom pedig eltorzult a félelemtől. Neeee! Mért kell?
Mert! És rád fér!
Felhajtottam, de a kezeim és a lábaim közbe remegtek, hogy csoda ki nem öntöttem azt a vackot. Utána természetesen köhögni kezdtem.

*Azt hittem rosszul hallok, mikor megszólalt a pult mögött lévő férfi. Csak pislogtam párat és tétován néztem, hogy ott hagy. Közben befutott egy nőnek látszó valami. Szablyáira felvontam a szemöldököm, de különös figyelmet nem fordítottam rá. Egy nő nem itt kezdődik. Számomra nem. De azért udvariasan megvártam míg rendel, nem akartam én rontani a céget. Közben a zsebemből vadásztam némi pénzt. Többet, mint amibe kerülhetett egy sör. Mikor végzett a nő felálltam és egy ugrással a pult mögött teremtem. A pénzt a pult belső részére dobtam és elkezdtem kiszolgálni magam, miközben beszéltem.*
- Azt hiszem kértem valamit. S ha munka miatt érdekelt volna, akkor pláne nem így kéne beszélned. S ha csak nem állít meg, akkor kényelmesen kiszolgálom magam. Próbálva visszatartani a haragom.*

Nem elég hogy nem volt jó kedvem ma, erre még ez is! Kezdtem kicsit összetörni lelkileg. Nem jó ez így! Az egy dolog, hogy ebben a városban volt olyan vámpír lányka akit ne mhogy elfogadnék egy kicsit, de így belegondolva akár még sóvárogtam is utána. AZ a nő! Egek!
Na ez azért! Mély fájdalom én sem lehetek mindig vigyor, boldogság és pozitív energia.
A nő szemébe néztem, és úgy szólaltam meg.
- Állj meg!- és figyeltem ahogy a teste minden egyes kis porcikája merev mozdulatlanságba áll.
- Ide figyelj gyönyörűm, és emlékezz arra amit most mondok! Nem tudom ki vagy, ebből következtetve új vagy a városban, de ha nem akarod magad hetekig kacsának képzelni, akkor tessék egy kicsit jobb modorral viselkedni! - egyenlőre a másikat még nem parancsoltam, csak egyszerű felvetés volt. - És most beszélhetsz - tettem még hozzá, hogy legalább ezt a szabadságot meg adjam neki.

*Érthetetlen módon, de a parancsa hatot. Könyörgőm valaki parancsolgat nekem és mint egy pincsi még szót is fogadok. Ez felháborító… Pörgött az agyam, bár a testem meg sem moccant. Szerettem volna nevetni a felvetésén, de nem tudtam. Mikor végre beszélni tudtam, magam is meglepődtem, hogy ezt is parancsra tettem.*
- Ügyes trükk. De röhej, hogy engem akarsz jó modorra tanítani, mikor Te vagy egy tuskó. Sört kértem, és nem ingyen. Mellesleg meg sem vártad, hogy miért kerestem a lányaidat. Ilyen viselkedés mellett, csoda, hogy hozz neked hasznot a hely. Most pedig engedj el… Vagy csak így tudod érvényesíteni az akaratod a hölgyek felett?

- Hah! - még hogy én vagyok a tuskó. Kissé azért szíven ütött.
- Csak kár a sörért amit kitöltenék... És nos általában két dologért szoktátok őket keresni, vagy háromért... de nem vagyok str#ci, úgyhogy az utolsó kettőt ne rajtam keresd. Mellesleg nekem nem lehet rossz napom, hm? - vágtam csípőre a kezeimet durcásan.
- Amúgy meg nekem - húztam végig a mellkasom előtt a kezem - nincs szükségem ahhoz ilyen trükkökre! - emeltem fel aztán az újjam. - És nem is tenném... De simán meghánytatlak vámpír létedre, és még ha nem is jön ki semmi, gondolom hogy ritka sz@r érzés lehet! És akkor az még csak a jéghegy csúcsa!
- Ah de mit spilázok én itt... az olyannokkal mint te nem lehet beszélni! - szörnyülködtem. És neki álltam összeszedni az üvegeket. Úgy éreztem jobb ha elzárom őket, és lelépek.

- Senki nem tart vissza, hogy ne tedd. De nem azért a latért, de azt még én is tudom, hogy egy olyan ember aki kiszolgál annak akkor is mosolyognia kell, ha épp sírni volna kedve. Istenem… ezek a sztereotípiák. HA meg sem próbálod, akkor nem tudhatod, hogy lehet-e beszélni VELEM. Mellesleg, nem én korlátozom a szabadságod. * Azt hiszem ezaz ipse egész jó utón halad afelé, hogy elvegye a tánctól a kedvem. Pedig azt ritka elérni.*
- Mégis mi azaz egy, amiért Téged kéne keresni? * Kérdeztem. Semmilyen szexuális inditatásom nem volt feléjük és ha lett volna lelkem biztos, hogy mélyre hatolt volna a feltételezése.*

Komolyan sírni lett kedvem. A szavai most nagyon bántottak. Magam is kérdőre vontam hogy hogy süllyedhettem az önsajnálat, és a rosszkedv imszamós és keserű masszájába.
- Hogy akár csak a szemeidet is rájuk vethesd - mondtam.
Felkaroltam az összes italt, és hátra siettem velük és elzártam őket. Felkaptam a kabátom és a hátamra kanyarítottam.
- Egy jó tanács... Lehetőleg Jean-Claude-dal ne próbálj meg így viselkedni. És most anélkül, hogy bármivel is próbálkoznál ellenem, ismét mozoghatsz.
Majd elviharzottam.
//..//

Teljesen ledermedve figyeltem kettejük szóváltását. A félelemtől reszketve álltam ott. Lassan az egyik kardomért nyúltam, de a másik kezem lefogta.
- Te... - szóltam a nőhöz miután a pasas elrohant. Őszintén megfordulta fejemben hogy le kéne csapnom a fejét, de aztán nem tettem.
- Meg kellett volna ölnöm... - sziszegtem halkan. Eltakartam az arcom az egyik kezemmel és a fejemet ráztam. - Megölettem volna magam...
A nőre néztem. Meg akartam kérdezni hogy jól van-e aztán rájöttem, hogy tulajdonképp egy vámpírral vagyok egy szobában. De ezeknél nem lehet tudni.
- Tényleg vigyáznod kéne azért magadra - mondtam csöndesen neki végül. Kedvesnek szántam de kitudja mit vált ki belőle. Újfent gratulálhatok magamnak...

- Ki a fr@sz az a Jaen-Clude? * Kiabáltam utána, de mintha a levegőhöz beszéltem volna. Se szó se beszéd otthagyott. Bár tudtam mozogni, azonban mégsem tettem. Csak meredten bámultam utána. Végül a rövides bigyó szólított meg a pulttól. Felé fordultam, de eszem ágában sem jutott kimászni a pult mögül. Nem láttam felszolgálót. Ha jön valaki, majd kényesen kiszolgálom. Csak sört ne kérjen… mert az nincs.*
- Mi van? * Néztem rá meglepetten, végül elröhögtem magam.*
- Komolyan mondom mintha csak bolondok házába kerültem volna. * Ingattam meg a fejem, a következő kérdését azonban már megrökönyödve hallgattam.*
- Drágám… most az egészségemért aggódsz, vagy meg akarsz ölni? A kettő együtt nem járja… * Nem voltam bántó csak értetlen.*

- Nem... nem téged akartalak... megölni - feleltem. Fejben hozzá tettem, hogy még. Szóban már nem mertem.
- És igen lehet... Úgy tűnhet, amíg ki nem ismered magad - néztem rá, és kissé érdeklődve végig néztem rajta. Mármint ami látszott a pulttól belőle.
- Szóval bocs, kicsit magukkal rántottak az emlékek - sóhajtottam. Pedig az nem is kifejezés! Egy pillanatra még az ajtó felé pillantottam még mindig mérgesen.
- Nem vagyok túl jó véleménnyel róluk...
Lowri, most gyere vissza! - szóltak rám. Valahogy mindig is túlságosan is magukkal tudtak húzni Sergius emlékei. Néha szinte el is feledkeztem róla, hogy ő már nincs, és nem én vagyok. Hogy már nem vagyok vadász.
- Jean-Claude pedig az egyik vámpír. Nem tudom, talán ő az egyik legidősebb itt, vagy a fene sem tudja.

- Magam? Hidd el, elég jól ismerem magam. * Vontam fel a szemöldököm, de ez akkor is röhejes volt. Nem hittem, hogy majd valaki azt mondja, hogy ismerjem meg magam azt meg pláne nem, hogy parancsra engedelmeskedem.*
- Róluk? * Kérdeztem értetlenkedve sejtettem, hogy a pasasról beszél de a hangsúly nem tetszett és nem is értettem.*
- Hmm… Tudnál mesélni nekem róla? * Kérdeztem. Nem tudtam miért érdekel, de érdekelt. Minden infó jól jöhet.*
- Kérsz még egyet? * Biccentettem a pohara felé. Ha már itt vagyok, akkor semmi gond nem származhat abból ha ki is szolgálok. Legalábbis addig biztosan nem, míg nincs hiány a kasszába. *
- Én fizetem…