Istálló

AZ ajánlata hallatán meglepődöm és ezt nem is titkolom előtte, sőt még azok a bizonyos piros foltok is megjelennek arcomon. Erre nem számítottam, de gondolom erre ő is rájön. Megszólalni sem tudok, inkább csak elfordítom a fejem, hogy ne lássa a pirulásom, bár ez igaz nem takarja el rendesen arcom. Én szerencsére vagy nem nem vagyok az a nő aki bárkivel képes lefeküdni. Nekem kell a szerelem hozzá, de tudom, hogy ő nem erre gondolt.
A kérdésére nem válaszolok rögtön. Először összeszedem magam, majd halkan, szinte már suttogva válaszolok.
-Táncolok.-Mondom röviden neki, miközben felpillantok rá.

- Oh, a szégyellősebb fajtából való vagy. Mondjuk kitalálhattam volna enélkül is. Viszont előttem ugyan nem kell szégyellned magad. Bármikor, bármi van, hozzám nyugodtan jöhetsz megbeszélni. Tényleg...
- Tényleg? És mit? - kérdeztem fellelkesülve. - Szalsza, rumba, szamba? Vagy valami egzotikusabb? - néztem rá nagy bocsi szemekkel. - Kérlek, mondj el mindent! Mindent tudni szeretnék rólad - mutattam rá a két kezemmel. - Persze bizonyos határokon belül, úgy látom ez azért még szükséges neked. Sebaj. Van ez így. De mégis. Most őszintén, kivel beszélgetnék ha éppen nem veled? Talán azzal a hamuképű pióca Jean-Claude-dal? Meg a bandájával? Nem mondom Egyikük másikuk egész jól bőr... de azért velük nem haverkodnék úgy nagyon. Sőt a f... - elharaptam a szót, és Angelinára néztem. Olyan természetesnek vettem. Honnan tudhattam volna, hogy Angelina mit tud. Elég nagy blama lett volna ha csak úgy kimondom hogy farkasember, aztán kiderül, hogy mi van... - Szóval vannak sokan akivel azért óvatosabb vagyok - vettem vissza magamból.
- Van például egy nő... te... vigyázz el ne kapjon, mert aztán lendületből olyan vág a ruhatáradon, hogy abból az ízlés ficamból sosem gyógyulsz fel - mosolyodtam el a végére, majd kicsit közelebb hajoltam hozzá. - Mellesleg a húgom - súgtam oda neki bizalmasan.

Mikor megemlíti a pirulásomat még jobban zavarba jövök. Legszívesebben ilyenkor már elásnám magam a föld alá, vagy elbújnék egy szekrényben, de itt erre nincs lehetőségem elfutni meg mégsem fogok, így inkább csak felállok és teljesen elfordulok előle. Most egy ideig nem akarok rá nézni, mert akkor megint elpirulnék és nagyon is utálom azt.
Az érdeklődésén elmosolyodom, majd így továbbra is háttal neki válaszolok is.
-Én inkább az unalmasabb fajtát művelem. Balett és modern tánc.-Igazából nem tudom kikről beszélt. Bár Dace sokat mesélt már nekem az itteniekről, de ez a név ismeretlen a számomra, meg igazából ha jól emlékszem róluk sem mesélt. Szóval kettesben vannak itt a nővérével. Érdekes egy páros lehetnek így együtt.
Mikor érzem, hogy a pirulásom kezd elmúlni visszafordulok és úgy pillantok rá.
-Igazából túl sok mindent nem tudok mesélni magamról. Nem vagyok valami izgalmas.-

Aww... most csak nézzenek rá. Kérlelni akartam hogy ne csinálja ezt. Elfordult tőlem, még jobban zavarba jött. Pedig ezt nem akartam. Hanem inkább azt hogy ellazuljon egy kicsit.
- Mért volna unalmas? Én biztos vagyok benne hogy abban is lehet érdekeset találni. Különben nem csinálnád. Csak mondjuk az ilyesmit színházban szokták adni. Én meg... egy jó ideje nem jártam színházban. Azt hiszem kissé kinéznének onnan, a legjobb ünneplőmben is - nevettem. - Na nem mintha egy amúgy érdekelne, de azért mégis.
- Ajj, komolyan. Ne mond ezt! Úgy sem hiszek neked. A legtöbb személy a világon érdekes, és izgalmas! Leszámítva a s#ggfejeket. Tudtommal te nem vagy az, de még most javíts ki ha tévedek - vigyorogtam.

-A legtöbb embernek unalmas nézni. Nem olyan szexis mint a tangó, vagy más társas tánc...A balettet inkább az elit társadalom, vagy az idősebbek kedvelik. Pedig ha te táncolod az maga a gyönyör...De a mai fiatalság, már csak kihörög, ha elkezdek erről mesélni. Szóval eddig sem volt túl sok barátom és nem hiszem, hogy ezek után lenne.-Tényleg nem tartom magam izgalmasnak, hisz az életem sem volt izgalmas. Oké nekem a tánc az volt, de másnak az csak az unalom.
-Nem nem vagyok az! Vagyis eddig senki sem mondta rám ezt.-

- Hmmm... én általában fogékony vagyok a művészetekre. Talán a te kedvedért még egy színházba is betenném a lábam, már ha gondolod. Megnéznélek, szívesen. Talán még, kicsit ,,elfogadhatóbb" - mondtam a szót undorral - külsőt is varázsolnék maguknak... hmph... szerintük. Mindegy - vontam meg a vállam. - Csak hogy ne legyen balhé, ha már egy ismerős miatt megyek el - mosolyodtam el.
- Helyes, helyes! - paskoltam meg a vállát. - Akkor kívánom, hogy ez maradjon is így.

-Ez kedves tőled, de nem hiszem, hogy bármikor is fellépnék egy színházban.-Főleg nem ebben a városban. Itt rendes házak, boltok sincsenek...Nemhogy színház. Az utca közepén meg nem fogok elkezdeni táncolni, csak kiröhögnének...Pedig mennyire hiányzik már. Néha elbújnék, felvenném a cipőm és addig táncolnék, míg ki nem fulladok.
-Ti miért jöttetek ide ebbe a városba?-Kérdezem hirtelen tőle. Még magam sem tudom, hogy hogyan jutott eszembe a kérdés, de az igaz, hogy kíváncsi vagyok a válaszra.

- Ne mondd ezt! Még bármi megtörténhet! - mosolyogtam. - Talán még körbe is érdeklődhetek néhány ismerősömnél - vontam fel a szemöldököm, mint egy olyan kérdésképpen, hogy erre mit szólna.
- Áhhháhá... Az Nana ötlete... nem inkább elhatározása volt. Én csak követtem. Egy teljesen új helyet akar, ahol úgy kezdheti újra ahogy ő akarja. És úgy tűnik neki itt megfelel. Kevesen vannak itt, így kevéssel kell acsarkodnia - sóhajtottam. - Ennek ellenére nem egyszerű az ilyesmi. Én csak... jól akarom magam érezni.

-Oh ez kedves, de nem kell. Már régen nem táncoltam és nem is tudom, hogy most hogyan menne. Nem tudok hol gyakorolni, nincs zene..Szóval sajnos ez a város nem a legjobb egy táncosnak...De majd elfelejtem az egészet és kitalálok valami más elfoglaltságot.-Bár nehéz lesz elfelejteni, hisz gyerekkori álmomról kell lemondani, de nem akarok hamis reményeket táplálni magamba.
_nos elég fura helyett választott ki nektek. De Ő biztosan többet lát ebben a városban, mint mondjuk én. És ezzel nincs is baj.

- Nos, te tudod - vontam meg a vállam most már kicsit közönnyel. Van akin nem lehet segíteni, de még nem hittem azt hogy Angelina ezek közé tartozott volna. Egyenlőre csak nem erőtettem, és jegeltem a témát. - Ha meggondolnád magad... tudod.
- Hát igen. Ő itt új lehetőségeket látott. Hogy itt talán nem ítélnek el minket azért amik vagyunk - tártam szét a kezeimet.
Tudtam, hogy elszóltam magam, és hogy ebből olyan is kisülhet amit nem akarnék, de ha Angelina nem tud semmit, akkor könnyen elhessegethető. Ha mégis, akkor legalább ki kerül a csizma az asztalra, hogy mindenki lássa. Mindenki nyitott kártyával és stb.
- Én... csak hátra dőlök nézek az eseményeket, és néha vissza fogom a balhét, vagy csinálom amihez kedvem van. Mint most is ezzel az egésszel - böktem a fejemmel az épület felé.

-Ebben igaza volt- Rejtőzésnek kiváló hely és legalább hasonlóakkal találkozik az ember. Én sem hiába jöttem ide.-Kezdem érezni, hogy ő sem egy egyszerű ember, de nem merek nyíltan rákérdezni, így inkább én is csak jelezgetem felé másságomat.
-Nos aki megteheti az miért is ne tenné?-Elmosolyodom, majd szép lassan vissza is ülök a székemre.
-Azért sok sikert a helyhez! Remélem majd sokan fogják látogatni és a környék, város, megye legjobb szórakozóhelye lesz!-

- Szóval te is egy furcsa alak vagy, hm? Had mondjak el valamit... a furcsa nem mindig furcsa, vagy nem mindig rossz - kacsintottam rá. - Néha pedig csak nézőpont kérdése.
- Itt aztán pedig lehet hogy meglepő dolgokkal találkozhat bárki szerintem.
- Mért, mondj egy okot, hogy te mért nem tehetnéd? - emeltem fel az ujjam. Kicsit kihívóan szegeztem neki a kérdést, de aztán megenyhültek a vonásaim és visszaültem a székre. Érdeklődve vártam a válaszát. Aki meg teheti... ha pénzre érti, hát itt az ha valaki azt akarja hogy ne számítson, akkor nem fog.
- Köszönöm, remélem majd te is köztük leszel - kacsintottam rá.

-Nos először is egy ilyen hely megalakításához pénzre van szükség. Másodszor meg képzeletre, ötletekre, türelemre. Na jó ez több volt...De nem mindenki lenne képes egy szórakozóhelyet megnyitni...Vagyis igen képes, de nem mindenki tudja úgy megteremteni, hogy az működjön is. Én szeretnék magamnak egy próbatermet, de nem tudom megvalósítani, mert semmi pénzem nincs rá és itt azt hiszem nem is fogok munkát találni. Sajnos ma pénz nélkül az ember igen nehezen tud boldogulni.-De igazából ezt nem is nagyon akarom boncolgatni. Elég, ha csak magamban őrlődök ezen.

- Állj, állj, állj... állj! - ráztam a kezeimet, meg a végére kicsit a fejemet is. - Figyelj. Jó lehet nem fogsz táncstúdiót nyitni, vagy színházat hogy felléphess. De ez a kis üres porfészek, sok mindenre ad lehetőséget, ha meglátod. Itt nem feltétlenül kell pénz ahhoz hogy élhess. Vannak akik egyszerűen csak vadásznak az élelemért... - Ezt mondjuk csak példának hoztam fel, bár bizonyos körökben biztos népszerű lehetett. Angelináról még nem tudhattam, hogy vajon képes lehet-e ilyesmire.
- Bár mondjuk ez együtt jár azzal, hogy még mi is a folyóra, meg a tóra járunk vízért, hogy a fürdőben legyen - sóhajtottam.

-Félreértettél engem! Én nem azt mondtam, hogy pénz nélkül nem lehet élni, hanem az, hogy a nélkül nehezen lehet boldogulni az életben. Tudom, hogy van akinek rosszabb a helyzete, de most az egyszer magamra is gondolnék és amúgy sem tudok mit tenni azokért, akik nap mint nap éheznek, mert jelenleg, ha nekem nem segítenek akkor én is éhezem...Egy tütü a vagyonom, semmi több. Ezzel túl sokat nem tudok kezdeni és ne haragudj, ha jelenleg nem látok semmi lehetőséget ebben a városban.-Igen most kicsit felhúztam magam főleg, hogy úgy érzem, hogy ostobának tart...Pedig csöppet sem ismer engem.

- Oh... Akkor úgy látszik, te nem közülük való vagy - sóhajtottam, és összecsaptam a tenyereimet. Pördültem egyet és lehuppantam a székbe. - ÉS még én beszélek... - néztem rá bocsánatkérően.
- De tudod, csak segíteni akartam volna, hát ha találsz valami új célt addig is, amíg az eredeti túl messzinek tűnik. Ha már abban nem tudok segíteni...
- Viszont nem tudok másra gondolni, hogy valamilyen okkal jöttél ide - néztem rá kérdően. Az igazság az volt, hogy nem mindenki okkal jön ide, de aki igen, és ide talál az marad. Aki meg nem... annak ugyebár nincs oka rá.

-Nem közülük való? Ezt mégis hogy érted?-Fogalmam sincs, hogy kikre gondolhat, bár arról az oldalamról se szívesen beszélek, mert nem szeretem...Sőt mondhatni, hogy egyenesen rühellem, hisz miatta kellett elhagynom a családom, az életem.
-Nincs túl sok oka annak, hogy ide jöttem. Amint azt már beszéltük itt nem kell elrejteni azt aki vagy.-Ez mondjuk egy pozitív dolog, de amíg nem tudok megbékülni a bennem lakozó farkassal nem fogom tudni megszeretni ezt a helyet, vagy az otthonomnak nevezni.

- Akik szívesen vadásznak az élelemért...? - néztem rá kérdően. - És jól érzik magukat nomád körülmények között.
- Akkor úgy látszik minden okod meg volt rá hogy maradj. Hm? - vontam fel a szemöldököm.
- Ne légy túl szigorú magadhoz - néztem rá kedvesen. - Megint azok a komoly gondolatok. Tessék, inkább igyál még egyet. Vagy akár felőlem az egész üveget is meghúzhatod - emeltem meg az említett tárgyat. - Csak ne kelljen felmosnom a padlóról. Nem mintha nem tenném meg, de azért biztos nem lenne kellemes neked utána.

-Igen ebben igazad van. Én nem szeretem. Eddig az elit tagja voltam. Oké nem azt mondom, hogy hiányzik az, hogy mindenre külön személyzet van, mert azt sem szerettem...De biztos boldogabb lennék, ha nem kellene minden alkalommal elgondolkozni azon, hogy vajon mit eszem másnap. És a vadászást, meg rühellem, pedig ezzel meg kéne barátkoznom, de ami ironikus a dologban az, hogy igazából vegetáriánus vagyok...-Talán ezzel már rá is jön, hogy mi is vagyok én, talán jobb is és jobban megérti a problémámat.
-Nem kérek köszönöm. Tudom jól, hogy ez nem megoldás. Régebben mindig amikor rossz kedvem volt táncoltam...De sajnos ez most elképzelhetetlen....De majd jobb lesz idővel.-

- Vegetáriánus? Hááát... gondolom növény az erdőben is van - próbáltam adni az ártatlant. Az igazság az volt, hogy sejtettem, hogy talán nem ez lesz az oka, de még semmit nem valószínűsíthettem igazán. - Hmmm... és talán majd valakinek vetnie is kéne növényeket jövőre... de én nem vagyok az a földműves típus.
- Nahát milyen vagy! - vágtam sértődött képet. - Segít ellazulni. Persze hogy nem ez a megoldás, de legalább most jól érzed magad. Úgy hogy gyerünk - nyújtottam felé megint az üveget - vagy megsértődök!

-Nah igen van egypár...De egy farkas nem éppen növényekkel szokott táplálkozni. A friss, véres, undorító húst jobban kedveli.-Most végre kimondtam nyíltan. Éreztem rajta, hogy tudja, hogy ez a város egy nagyon is különleges hely, így minek titkoljam tovább?
-Szóval most zsarolsz engem?....Ez ez nem éér!-Nem akarom őt megbántani, bár gondolom e miatt nem sértődne meg igazán, de mégis...Egy kis hezitálás után végül elveszem az üveget és iszom belőle, de nem is keveset. Ha már kell akkor mindent beleadok.

- Farkas... hmm, szóval farkas vagy. Már csak az a kérdés melyik... bár ha így feszengsz miatta akkor a kellemetlenebbik fajtára tippelek. Nem irigyellek, de ha megígéred hogy nem eszel meg, akkor ugyan úgy állok rendelkezésedre mindenben ahogy eddig - vigyorogtam. - Viszont lehet tényleg erre a helyre volt szükséged. Persze nem minden ötcsillagos, és van amiben korlátozott vagy, ahogy ezt beszéltük, de én neked szurkolok.
- Na ugye - dőltem hátra és karba tettem a kezeimet. - Ez így már mindjárt más.
Nem akarok én senkiből alkoholistát nevelni természetesen, de ha elengedi magát az ember abból nem mindig lesz ám baj, és ez most szerintem kifejezetten egy ilyen helyzet volt.
Ismét felé nyújtottam a kezem, hogy elvegyem az üveget ha úgy gondolja, bár nem erősködtem. Nem feltétlenül kellett nekem vissza az az üveg.
- Hidd el nekem, szerintem minden rendben lesz végül. Nem hinném hogy zökkenő mentes lenne, főleg a közeljövő neked, de össze fog ez neked jönni - néztem rá biztatóan.

-Ha engem kérdezel, mind a kettő igen kellemetlen. De gondolom ez csak addig van, míg meg nem szokja az ember. Szóval nekem még kell egy "kis" idő...És ígérem nem eszlek meg, vagyis nem szándékozlak megenni. Most tanulom hogyan is kell irányítani meg ilyenek. Nehéz nagyon is, de talán meggyeget nekem szép lassan. Ezt nem tudom...Dacet kell megkérdezni.-Megvonom a vállam, majd ismét iszom egyet az üvegből.
-Amúgy nagyon finom ez az ital, és nem is lehet érezni benne, hogy milyen erős az alkohol. A végén még túl sokat iszom belőle. Inkább visszaadom!-Azzal át is nyújtom neki, majd én is leülök.
-Viszont nagyon kedves tőled, hogy ennyit próbálsz segíteni nekem és biztatsz, hogy ne adjam fel a dolgokat. Azt hiszem, hogy most pont erre van szükségem!-

Dace... egy apró fintor ült ki az arcomra egy rövid időre. Eleget hallottam róla azt hiszem.
- Vigyázz magadra azért vele... Mellesleg honnan tudod hogy a farkasembereknek nem jó? Voltál már az? - erre egy értelmű volt a válasz. Tudtommal farkasember nem kaphatja el a vérfarkas kórt. - Ha úgy lenne nem hinném hogy túl sok lenne belőlük... na mindegy. Azért csak kitartás.
- Csak nyugodtan - de azért visszavettem az üveget. - Jó, azt nem akarom hogy nagyon rosszul legyél tőle, de annyi baj legyen. Ha esetleg megtörténne, majd összeszedlek.
Jó kedvűen bólogattam nagyban.
- Ezért vagyok itt mondhatni. Igaz nem lenne kötelességem mindenkivel foglalkozni, de általában így szokott ez attól még lenni - vontam meg a vállam.
- Tudod mit? Lenne kedved táncolni? Bár azt csak odabent tudunk, és nem tudok balettozni... szóval valószínűleg valami mást. De szólj hogy milyen zenét szeretsz, hát ha találok valami hasonlót... bár azt sem tudom biztosra ígérni.

-Nem nem voltam az, de gondolom te sem....Vagy esetleg te az ő csapatukat bővíted? De mindegy is. Most nem is ez a lényeg.-Nem is volt kedvem többet erről beszélni és a jelek szerint ő is inkább zárná ezt a témát.
Igaz még nem érzem az alkohol hatását, de azt tudom, hogy ennyitől majd egy keveset feloldódom, amitől többet beszélek, többet mosolygok és nem leszek ilyen szégyenlős.
-Táncolni?-Lepődöm meg az ajánlatán. Nah erre még nem állok készen, de talán még a bátorságom is megjön.
-Igazából én nem tudok...Vagyis...tudom ez hülyén hangzik...Balettozni igen tudok, de simán táncolni nem nagyon szoktam...Bár megnézhetem a zenéid, hátha találok valami jót.-