Szoborpark

-Ezek szerint Ön szeret Griff lenni! Ez jó dolog, vagyis gondolom, hogy jó!-Én mondjuk jól vagyok így sima emberként. Nem hiányzik semmilyen plusz erő vagy bármi ilyesmi. Igaz lehet, hogy akkor könnyebb lenne az itteni élet, de egyenlőre nem panaszkodom.
-Szóval a vámpírok éjszakai lények és jobb félni tőlük. Bár az a baj, hogy én nem tudom megkülönböztetni őket. Önről sem tudnám elmondani, hogy más lenne, mint én.-Bár ki tudja lehet, hogy van valami megkülönböztető jel, csak tudni kell mit nézzen az ember.
-Mellesleg hogy lett Griff? Gondolom ennek is megvan a módja.-

Megint a lányra mosolyogtam.
- Nem nehéz. Ha valakit csak éjszaka lát, és az illető sápadt, hosszú, hegyes szemfogai vannak, és a vérét akarja venni, akkor jó esély van rá, hogy vámpír.
Nem tudtam, a vámpíroknál állandó-e a szemfog, vagy valami alakváltás eredménye, de gondoltam, jobb félni, mint megijedni. Vagyis jobb, ha Olivia fél a vámpíroktól, mintha barátkozni kezd velük...
- Igen, szeretek griff lenni. És griffé nem lehet válni, ez nem olyan, mint vámpírnak lenni. Griffnek születni kell.

-Erre végül is én is rájöhettem volna.-Bár a sápadt bőr azért sokat segít. Gondolom olyanok lehetne, mint a hullák...Nah de remélem semmi kapcsolatom nem lesz velük, vagy ha mégis csak a normálisakkal.
-Oh értem! Akkor ez ilyen különleges dolog. De akkor hogy lett az emberből Griff? Összefeküdt egy nő egy griffel és megszületett a kettő keveréke?-Elnevetem magam, majd komolyabb arcot vágok.
-Ne haragudjon! De amúgy tényleg érdekel, hogy hogy lett a griff, mert valahogy el kellett indulnia.-

A lány kérdése zavarba ejtett. Tényleg, vajon hogyan?
- Ezt nem tudnám megmondani... Meglehetősen régi faj vagyunk, szóval a középkori grifflegendák szerintem már alakváltókról szólnak. De amúgy... Nem tudnám megmondani. Lehet, hogy ugyanúgy ősidők óta itt vagyunk, mint az emberek, de az is lehet, hogy úgy esett a dolog, ahogy maga... ó, hogyaza... Nem tegeződhetnénk? Szóval, lehet, hogy úgy esett, ahogy te mondtad.
Bár maga a gondolat valóban zavarba ejtő volt, de attól még... Sosem lehet tudni, ugye.
- A vámpírokkal pedig óvatosan.

-De nyugodtan tegeződjünk ezen én is gondolkoztam, csak nem tudtam, hogy te hogy reagálnál rá.-Ilyenkor mindig bajban szoktam lenni, de majd legközelebb bátrabb leszek ezzel a kérdéssel.
-Aztán kiderül, hogy teljesen máshogy fejlődtek ki mint az emberek. Ez érdekes téma lehetne, csak gondolom nincs sok irodalom róluk.-Közben ha jól figyelem szinte már körbe is jártuk a tavat.
-Jól elbeszélgettük az időt. No nem mintha nem élvezném!-Még szívesen beszélek vele, de lehet, hogy már inkább leülnék valahová. Sajnos túl sok pub vagy ehhez hasonló hely nincs ebben a városban. A kocsmába meg lehet, hogy nem kéne bemennem.

Közben kis útbaigazítással sikerült megtalálnom a házat ahova Natalia fészkelte be magát. Ildomosnak láttam felöltözni... de nem találtam ,,otthon". Talán szerencsémre. Ezen nem tudtam nem mosolyogni. Azért hagytam neki egy üzenetet, hogy itt vagyok, meg hogy elhagytam a mobilom, ilyenek.
Úgyhogy itt már teljes menetfelszerelésben lejtettem. Azaz ruhában. A fűzőm meg ugye előtte is megvolt.
- Ó odanézzenek! Emberek! - Jó az egyikük nem volt ember, de nem is az volt a lényeg. - Már kezdtem azt hinni, hogy senkit nem találok! - Na jó, az az előbbi vámpírka igazán kedves társaság volt, de hát.. ő most nem volt itt...
Végig néztem mindkét delikvensen. Próbáltam nem túl feltűnően, de hát én már csak én vagyok. És igazából mindkettőjüknek meg volt a maga varázsa... ha fogalmazhatok így.
- Amúgy csillagos jó reggelt, vagy éppen napfényes jó éjszakát kívánok! Essetleg baj ha csatlakozom az előbbi csevejhez? - pillantottam az egyikükről a másikukra.

Felkuncogtam.
- Sok? Csak amennyi a mesékben található, és az édeskevés... De ez nem véletlen. Szeretünk elbújni. Jobb ez így nekünk. Az emberek... Ne haragudj, nem akarok általánosítani... Szóval érted. Jobb ez így.
Indítványára, hogy üljünk le, bólintottam. Miért is ne? Helyet foglaltunk két nagyobbacska szobordarabon, amikor megéreztem valaki közeledését. Nem vámpír volt az illető, hanem naga... Vagyis...
- Üdv! Engem nem zavarsz, ha a hölgyet sem...
Az idegen enyhén szólva extravagáns volt. Én sem öltözködtem épp szokványosan, és a sólyom is növelte külsőm bizarrságát, de ez... Ez már durva volt.

-Az kár! Pedig szerintem jó lenne tudni. No de akkor ezt hanyagoljuk is!-Végre már sokkal jobban érzem magam itt. Oké Natalia mellett sem rossz, de abban a házban egyedül lenni az valami borzalmas.
-És amúgy értem! Az emberi faj az valami borzalom! Vagyis sajnos nagyon sok rossz dolog van bennünk, amire nem vagyok büszke.-Idő közben én is leülök a közelében, majd meglepődöm az érkezőn.
-Oh szép estét! Öhm engem sem zavar nyugodtan csatlakozzon!-Valamitől olyan ismerős ez a figura, de nem tudom, hogy miért. Közelebb hajolok Kasparashoz, majd a fülébe suttogok.
-Akkor ő most vámpír?-A fehér bőrből ítélve erre tudok gondolni.

Még mindig az egyikről a másikra pillantottam, majd összevontam a szemöldököm.
- Nahát... Társaságban nem illik sutyorogni! - néztem a nőre, de igazából nem tudtam sokáig komolyan és megrovóan nézni, az arcomra hamar kiült újra a derű.
Aztán gondoltam mint utoljára érkező, illene nekem előbb bemutatkoznom.
- No ennek igazán örülök - sajnos társaság nélkül általában nehezen tudok meglenni sokáig. - Kevin vagyok - nyújtottam először a kezemet a hölgy felé. Persze a jóvágású griffünket sem akartam kihagyni utána.
- Helyre kis háziállat - jegyeztem meg a madárra nézve. Az egyik madár, másik griff! De szóval láttam én már extrémebbeket is.

Nem tudtam türtőztetni magam, felnevettem.
- Nem! Dehogy... Ő naga. Egy másik alakváltó-féle... Csak ő kígyóvá alakul.
Bár értettem azt is, miért gondolta ezt Olivia. A férfi eléggé gót volt, vagy hogy is mondják... Szóval éppen elment volna vámpírnak is. Már ha a vámpírok alatt az emberek elképzeléseit vesszük a vámpírokról...
Kezet ráztam Kevinnel.
- Üdv! A nevem Kaspars. Mi szél hozott?
Szélkiáltó megint elunta magát, és felröppent. Nyughatatlan lélek...

-Oh Naga? Akkor jó! Már sikerült eggyel összefutnom. Nagyon kedves egy nő.-Kiszélesedik mosolyom, majd bocsánatkérően nézek a pasasra.
-Igaza van! Nem illendő és bocsánat. Csak féltem attól, hogy megsértem, ha levámpírozom. Tudja a fehér bőr megtévesztett!-Kezet rázok vele határozottan és be is mutatkozom neki.
-Oliv és azt hiszem Önnel is maradhatnánk tegező viszonyban, ha benne van.-Felpillantok a repülő madárra, majd a többiekre. Úgy tűnik több itt a rendes "ember", mint azt hittem volna. De ezzel nincs is baj, sőőőt ez nagyon is jó jel, legalább van kire számítanom.

Nahát... úgy látszik a madár nem vette jó néven a bókomat. Utána pillantottam. Végül is csak egy madár, mit tudhat... Viszont kérdően a férfire néztem, hogy ilyen könnyedén a faji hovatartozásomról beszélnek.
- Hát ömm... - kezdtem bele egészen bizonytalanul, de aztán meghallottam a hölgyemény válaszát. - De jó kegyednek... ha minden igaz, elvileg őt keresem. Ha meg nem akkor is - mosolyodtam el.
- Ó... - igen, furcsa ha csak ennyi jön ki nekem válasznak. Viszont elgondolkoztam, hogy előbújtassam már csak úgy baráti heccből a méregfogaimat a levámpírozós kérdésre. De aztán gyorsan letettem róla, több okból is.
- Hát én sok mindenben benne szoktam lenni - kacsintottam a nőre.

Vigyorogva csóváltam a fejem. Ez a Kevin aztán nem vesztegeti az idejét... Bár, miért is tenné? Olivia gyönyörű, Kevin meg a látszat ellenére férfi... Érthető a dolog.
Csendben figyeltem Szélkáltót.
- Kiről van szó? - kérdeztem kíváncsian.
Érdekelt az a személy, akiről mindketten ilyen kedvesen szóltak. Bár... A nagákat és nágikat nem különösebben szokták kedvelni. Olivia erről aligha tud, Kevin pedig érintett... De jobb, ha nem adok az előítéletekre. Ameliéktől is fárszt kapta,. és végül is... Hát, kiderült, hogy jogosan, de nem ez a lényeg. A fontos, hogy nem szabad eszerint gondolkodni.

A kacsintásra szélesebbre nyúlik mosolyom. Nah még egy Casanova! Bár ő valamivel visszafogottabb, mint az a pasas a kocsmából.
-Őt Nataliának hívják. Ő segített nekem lakást keresni meg ő mentett meg a farkasoktól.-Szóval sok mindent köszönhetek neki és valamivel majd illene megköszönnöm neki.
-Talán őt keresed?-Nézek kérdőn Kevinre, majd Kasparasra.
-Mellesleg szerintem egy nagyon rendes nő. Velem legalább is az volt. Jókat beszélgettünk.-Talán egyszer áthívhatnám amikor nagyobb a tisztaság a házban és bútorok is vannak.

- Hopp - nyíltak nagyra a szemeim. - Igen őt. Mellesleg amúgy a húgomról... - gesztikuláltam. - De azt hiszem már tudom, hol lakik. Az autóját meg a ruháimat már megtaláltam - aztán eszembe jutott, ez talán túl sok információ volt. - Nahát, ilyen hős lenne? - mosolyodtam el. Igazán büszke voltam jelenleg az én kis húgomra. Aztán ha lehetséges még jobban mosolyra szalad a szám a következőeket hallva.
- Valószínűleg éppen hogy csak elkerültük egymást. Rossz pénz nem vész el - mondtam derűsen. - És ezt bármelyikünkre lehet érteni, úgyhogy majd egymásba botlunk. Mellesleg a a farkasokhoz nekem is volt azt hiszem szerencsém, vagy inkább szerencsétlenségem, de megoldottam...

Ez viszont már jobban érdekelt engem is, mint Kevin egyértelmű célzásai. Elvégre itt fogok élni, vagy mi, szóval nem árt tudakozódni.
- Mi baj van voltaképpen a farkasokkal? Ismertem egy falkát, még régen, Görögországban, de ők rendes fazonok voltak.
Még régen, nos, igen... Van annak már húsz éve is. De ezt nem mondtam ki, aligha hitték volna el. Most, hogy így rájuk néztem, még az i lehet, hogy idősebb voltam mindkettejüknél. Mármint együttvéve. Érdekes...
Szélkiáltó megint találhatott valami kis rágcsálót magának, mert vijjogva lecsapott jó húsz méternyire tőlünk, majd pedig újra a levegőbe emelkedett. Erről eszembe jutott, hogy nekem sem ártana ennem valamit, de egyelőre nem akartam itt hagyni a társalgást.

-Oh tényleg? Akkor azért voltál ismerős. Nem is hittem volna, de ez remek hír!-Vagyis remélem, hogy Kevin is olyan rendes mint a húga.
-Amúgy igen nagy hős. Megleckéztette a farkasok vezetőjét igen tréfás módon, meg ahogy mondtam megmentette szó szerint az életemet. A farkasok inkább holtan szerettek volna látni amiért ember vagyok és kikotyoghatom a város titkát. De Natalia elintézte egy kis hipnózissal vagy mivel a dolgot. Szóval már elvileg nincs mitől félnem, bár gondolom ha akarnak úgy is megtámadnak.-Bár nem tudom, hogy itt mennyire tisztelik a másik fajt. De az akkori vita után úgy vettem ki, hogy igen makacs mindegyik.
-Nah de ne is beszéljünk erről. Folyton csak én csevegek. Inkább ti meséljetek valamit.-

- Vérfarkasok... de nem az a baj velük. Csak a hozzáállásukkal... - morfondíroztam el kicsit. Nagyot sóhajtottam. Ha nem akarja, hát nem fűztem fűztem tovább.
Tehát Nana megbabonázta. De az ő érdekében tette. Már nem vigyorogtam annyira, de azért még hízott a májam a dicséretektől amit Nana kapott, meg attól hogy milyen jól helyt állt.
- Tudtok valami szórakozóhelyet a környéken? - kérdeztem rá, mondhatni a lényegre hirtelen. A nélkül nem tudnék meglenni... még ha egy csöpp túlzással is.
- Ennyi feszültség után, biztos jól jönne egy kis feszültség oldás - mosolyogtam újból. - Én még az este találkoztam velük, szóval rám rám férne... - na jó, annak a vámpírlánykának a társasága is épp üdítő volt. DE a pörgésből sosem elég, nem igaz?

Elraktároztam magamban az információt. Szóval a vérfarkasokkal is vigyázni kell, oké, megjegyeztem... Vérfarkasok, vámpírok, és hát a nagákról is fogok még rosszat hallani, ebben biztos voltam, bár hogy adok-e a pletykákra, azt még nem döntöttem el. Végül is ez a híres-neves Natalia megmentette Oliv életét, és Kevin is legfeljebb annyi bűnt követett el ellenem, hogy nálam is furábban öltözködik...
Szélkiáltó felvijjogott a magasban, majd elrepült... Hát, talán észak van arra, így hirtelen nem tudom. Megláthatott valamit.
- Elnézést - mondtam, és máris hátráltam tőlük - Ne ijedjetek meg. A sólymom valamit furát látott, nem szokott így viselkedni. Csak ritkán megy messzire tőlem, és jó okkal.
És már el is kezdtem a változást. Jött az ismerős, szúró-égető fájdalom, amit már-már megszerettem az idők során, de ez rövid ideig tartott: alig egy perc múlva már magam mögött hagytam új ismerőseimet, és Szélkiáltó után szárnyaltam.

//...//

-Oh én csak egy kocsmát ismerek, de nem nagyon tudom, hogy merre kell menni.-Bár benne lennék abba, hogy üljük be oda, de ki tudja mennyit kell ahhoz sétálni.
Kasparas tolatása meglep engem, de hamar kapunk is magyarázatot. Valami nincs rendben? Ez nem jó jel! És te jó ég! Ez most itt át fog változni? Miért kell mindenkinek előttem?
De milyen nagy állat lett! És tényleg szép, már értem miért is olyan büszke a griffjére.
-Hu ez nem volt semmi! De kérlek te ne tedd meg! Elég volt látni a tesódat átváltozni!-Nah de fel is álltam helyemről, jelezve, hogy akár indulhatunk is a kocsma keresésére.

Felvont szemöldökkel néztem a pasasra. Aztán arra amit előadott még jobban kikerekedtek a szemeim. Oké, én is át tudok változni, de akkor is érdekes látvány volt. Mellesleg ez az alakja is egészen dekoratív... bár a másik jobban tetszett. Azért még integettem neki, ahogy elröppent. Utána visszapillantottam az emberkénkre.
- Csak egy kocsmát, hm? Talán fel kéne dobni ezt a helyet valamivel... - gondolkoztam hangosan.
- Hát csúnyának nem mondható az biztos... - mondtam félhangosan.
- Nocsak! Bár ez annyira nem is lep meg, ő is büszke mindkét alakjára. De akkor nem teszem, és ezt meg próbálom nem sértésnek venni... - tartottam egy kis hatás szünetet, majd rá mosolyogtam. - Nyugi, csak viccnek szántam.
- Szóval akkor mi legyen? Ücsörgünk még itt egy darabig, vagy körbenézzünk? Bár lehet te már unod a körutakat?

-Oh félre ne érts nem a kinézettel van a gond, csak az első napom volt mikor átváltozott és hát nos vártam volna még vele!-Bár lehet, hogy most nem ijednék meg Kevin kígyójától, de most elég volt a griff is mára.
-Öhm nos a körutat nem unom, de kezdek fázni és tudom, hogy nem valami vastag ruha van rajtam, így talán jobb lenne valami melegebb helyet keresni. Tőlem a kocsmát is megkereshetjük. Nekem tényleg mindegy, csak meleg legyen.-És semmi hátsószándékom sincs a szavaim mögött. Egy két pohárka sört vagy akár bort szívesen megiszom főleg, ha kellemes a társaság és legalább még meleg is van, vagyis melegebb mint itt kint.

- Nos.. akkor ahhoz képest még egész jól bírod szerintem - mosolyogtam rá biztatóan. - Csak fel a fejjel! Legalább unatkozni nem fogsz. Így az eddigiek alapján még nekem is érdekesnek tűnik a hely - morfondíroztam el picit a dolgon, de gyorsan észbe kaptam.
- Akkor azt hiszem rád hagyatkozom. Mert attól, még hogy Nana beköltözött, nálunk még nincs hideg. A kocsmában viszont, hogy őszinte legyek, még nem jártam. Nagyjából az erdőt kerültem körbe eddig... - vakartam meg a tarkómat. - Tegnap este inkább úgy gondoltam, jobb a békesség... - mondjuk a kerülőutat egyáltalán nem bántam, ha már olyan szépséggel találkoztam, mint a vámpír nővérkénk...

-Nos igaz nem lehet itt unatkozni, de azért remélem nem mindennap lesz akciódús. Azért néha jól jön a kis nyugalom is.-Nah meg a házfelújítás mellett nem lehet unatkozni.
-Öhm akkor próbáljuk meg megkeresi azt a kocsmát. Maximum egy jót sétáltunk a városban, ha nem fagyok meg útközben.-El is indulok az egyik irányba. Valahonnan erről jöttem...Csak nem olyan nagy ez a város. Biztos hamar megtaláljuk. Csak tudnám merre induljak...Na jó legyen ez az irány.
-És amúgy mióta vagytok ebben a városban?-Legalább többet megtudok róluk, és a keresgélés sem lesz olyan unalmas.

- Attól függ milyen akció... - jegyeztem meg félhangosan. - Ha gondolod beugorhatunk hozzánk, és kölcsön adhatok valamit. Azt hiszem én már nem tudnék levenni valamit hogy oda adjam... Vagyis hát.. érted.
Talán felajánlhattam volna, hogy addig is összebújhatnánk, mint a verebek mikor melegítik egymást, de nem tudtam hogy reagált volna. Nem akartam neki kellemetlenséget okozni.
- Tegnap óta. Kicsit összekaptunk az úton, és Nana kirakott a kocsiból, úgy hogy én később érkeztem. De akkor máris megszerette magát a helyiekkel, amíg nem voltam itt - vigyorogtam. Ebben volt egy kis testvéries gúny, de hát ezt csak ő értette volna rajtam kívül. - Ezt jó tudni.