by Név: Donelle, Reeves
Felvett név, becenév: Don
Faj: Tűzlelkű
Születési adatok: 1930. március 2. (82); Ukrajna, Vinnytsia
Rokonok:
Testvérek: Alisha (61) ügyvéd, Gedeon (50) jazz-zenés és zálogház tulajdonos, Gordic (48) újságíró, Sybille (32) könyvtáros
Foglalkozás: autószerelő
Anyagi javak: A vagyona nagy részét egy svájci bankszámlán tartja, mivel sokat utazott, ezért bármikor bármilyen pénzre szüksége lehet. Sosem tart a kelleténél sokkal több pénzt magánál. Jelenleg teljes vagyona a számlán 200.000 latnak felel meg. Ez szülei örökségéből és a saját maga által keresett pénzből jött össze. A szakmája ellenére magának nem szeret autót venni, úgy gondolja, hogy ha majd eljön az ideje, és megtelepszik valahol, addig csak pénzkidobás lenne.
Aronán belül szinte mindig hord magánál egy körülbelül 150cm hosszú botot, mely a két végén vastagabb bordázott hengerben végződik, a külseje fából van, de a belseje a legerősebb rozsdamentes acél. A végeiről ritkásan tollak és gyöngyök lógnak le. Többnyire a hátára szokta rögzíteni.
Emberi kinézet: Hosszú fekete, göndör haja van, szinte fekete szemekkel. A bőre sötét tónusú. Arcát kerek, mégis markáns vonások jellemzik. A haját kibontva hordja, kivéve ha dolgozik. Alkata kecses, nem túl robosztus, ami így kicsit disszonanciában van a magasságával. 194 centijével még így is az átlag-középmagas tűzlelkűek közé sorolható.
Öltözködés: Általában mindig van rajta ékszer, a színes de nem túl giccses fajtákat szereti. Aranyat viszont szinte csak a fülében hord, a többi ékszere általában rozsdamentes acélból és féldrágakövekből van. Szeret nőiesen öltözködni emberformában, bár a farmernadrág szinte állandó nála.
A kedvenc tűzlelkű-ruhája barna bőrből van, csukló és bokavédő, ágyékkötő, és a felsőrész a hasát szabadon hagyja, és a pántja a vállára lóg. Faragott obszidián, tigrisszem, és borostyán kövekkel van kirakva.
Átváltozott forma: Donelle bőre vörös átváltozva, a szemei sárgák, a vonásai nem változnak. A homlokáról két vastag fekete szarv simul a fejére, majd felkunkorodik, és egy rövid részen hegyesen mered az ég felé. A fülei kihegyesednek, akár a fogai. A testén kihangsúlyozódnak az izmok. A keze szinte teljesen emberire hasonlít leszámítva a fekete karmokat az ujjai végén. A lábai viszont már inkább egy állatéra hasonlítanak, a térdei és a bokái látszólag teljesen másképp mozognak, mint az egy emberitől elvárható, a lábai patákban végződnek.
A szárnyai természetesen hatalmasak, izmosak és erősek, akár csak azokkal könnyedén elsodorhat egy embert, vagy mást.
Képességek: Tűzfújás
A tűz uralma:
Nem csak a száján, vagy esetleg az orrán képes tüzet fújni. A kezein is képes lángot teremteni, a közelében lévő lángokat irányítani. Képes pusztító tűzgolyókat teremteni és kilőni, melyek becsapódáskor robbannak. Tűzből pajzsot létrehozni, ami porrá égeti, azt ami hozzáér, a pajzs alakját és méretét meghatározni. Önmagát például képes teljesen körbe venni vele egy időre.
Egészségi állapot: egészséges
Jellem: Donelle általában energikus, olyan, mint akinek tényleg tűz él a lelkében. Nem feltétel nélkül, de többnyire eléggé harcias. Kimondja, amit gondol. Nem riad vissza a tettlegességtől, de nem megy neki a falnak, általában. Kiáll az övéiért, akik a bizalmát elnyerték, de közben sokszor szkeptikus, és gyanakvó. Rosszul viseli, ha átvágják.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret: a testvéreit, a munkáját, ha nem nyaggatják felesleges dolgokkal, tűzbe bámulni, a tűzzel játszani
Nem szeret: hideg, bőrszín alapján különböztetnek meg valakit, ha átverik, észérvek nélkül és alaptalanul kritizálják, ha Donának hívják
Félelmei: elveszti a hatalmát, halál, teljes megaláztatás és vereség, cserben hagyja a családot, elveszti mások belé vetett hitét
Történet:
Egyedül én voltam a szüleim temetésén. Hogy miért? Alisha elfoglalt ügyvéd, Gedeon kitudja hol volt, Godric épp oknyomozott, Sybille pedig a könyvei közé bújt... Igazából viszont nem ez volt egyiküknél sem az egyetlen ok. De nem is számít. Jobb volt ez így talán. Nem voltak sokan. A családfő és a párja. Bár ők sem lettek volna ott. Tudtam, hogy ezután majd mennem kell. Nem voltam hajlandó elviselni őket, sem azt a nőt... Egy családfő-pár nagyban meghatározza a csoportot, főleg, ha a többiek hagyják. Én nem voltam ezt hajlandó elviselni. Előttük a szüleim voltak a vezetőpár. Rowanék viszont...
A temetés után mindenkit elküldtem, hogy vége lett. Még azokat is akiket a barátaimnak tartottam. Csalódtam bennük, és nem voltam hajlandó megbocsátani nekik. Ezért is döntöttem már előtte is el, hogy nem maradok ott tovább. Ha kell a saját csoportom vezetője leszek, ha egy megfelelő helyet találok.
Sosem voltak ilyen ambícióim. Úgy gondoltam, hogy apámék után biztosan majd valamelyikünk lesz a következő, és majd elfogadjuk ha úgy lesz. De nem így lett. A többi tűzlelkűt a közelemben egyre kevésbé éreztem a családomnak, és a testvéreim is egyre távolabb kerültek tőlem. Olyan volt, mintha mindig csak nyúltam volna feléjük a kezemmel, de ők mindig csak messzebb kerültek volna tőlem, nem fogták meg a kezem.
Leültem a sír elejére és csak néztem a sírkövet, mely a szüleim nevét hirdette. Nem tudom velük kapcsolatban mit éreztem. Hiányoztak, az biztos, de nem volt miért haragudnom, vagy bosszúra áhítoznom. Hosszú életet éltek, és az öregkor vitte el őket. Most mégis... annyi megbeszélni valóm lett volna velük, úgy éreztem. Bármilyen kérdés is jutott eszembe viszont, szinte magam előtt láttam anyámat.
- Keress végre magadnak valakit – mondta lelki szemeim előtt. – Olyat, mint nekem apád. Ha olyat találsz minden könnyebb lesz, hidd el nekem.
Ez eddig nem jött össze úgy látszik. Főleg nem akkor, amikor az egyik szórakozó helyről akartak kidobni. Engem! Pedig nem is én kezdtem! Azt hiszem kicsit jobban felönthettem a garatra, és ez meg is látszott a pénztárcámon... Nem vettem észre, hogy a pasas, akivel úgy össze... melegedtünk, dörgölőztünk és satöbbi, csak a táncparketten, az valójában csak a véremre pályázik. Nem mondanám, hogy gyűlölöm őket, nem túl sokat közösködtem velük, de akkor nagyon zokon vettem. És ahogy kivettem ő meg azt, hogy nagyobbat ütöttem, mint amekkorára számított. A végén meg engem tessékeltek ki.
Nem mondhatnám, hogy kocsmáról kocsmára jártam Európában, főleg nem ez után, mondhatni inkább a helyemet kerestem. Úgy tűnt a gyermek korom, egy részen megismétli önmagát. Újból utaztam, csak most egyedül, a szüleim nélkül. Ennek tetejében általában viszont azt hiszem furcsán néznek egy női autószerelőre. De valószínűleg nem is az volt a gond, mert van ahol hozzászoknak. Valószínűleg a fajtársak hiánya volt az, ami végül mindig tovább hajtott. Évek pokla... nem is hittem volna, hogy ilyen lehet. Évekig nem találkozni egy fajtárssal. Talán csak Alisha mentett meg. Felhívta az egyik ismerősét, hogy találkozzon velem. Nem hittem volna róla. Általában olyannak mutatja magát mint akinek érzései sincsenek... de nem tudhatod mi lakozik valakiben igazán, nem igaz?
- Szóval merre mész?
- Lettországban, egy cégben vállaltam résztulajdont...
Hát persze... mi mást várhattam Alisha ismerősétől. De már hozzászoktam. Robert nem volt olyan rossz gyerek amúgy. Csak harminc éves korára már kész üzletember.
- Azt hiszem egy darabon megyek veled – löktem ki magamat egy régi Audi 80-as alól. Megtöröltem a homlokom, Robert pedig egyből mutogatni kezdett.
- Mi az?
- A homlokod.
- Összekentem magam?
Bólogatott. Legyintettem egyet majd visszamásztam a kocsi alá.
- És hogy megy az üzlet?
Magyarázni kezdett, hogy ilyen portfolió, meg olyan index, és bla bla bla, mindenféle üzleti marhaság, de nem bántam. Amíg velem volt, nem éreztem úgy, hogy le kéne vetnem magamat egy felhőkarcolóról csukott szárnyakkal. Már csak az a kérdés, hogy fogom bírni nélküle. Na nem mintha ne tudtam volna elképzelni jobb társaságot nála... de ezt már mondtam.
Felvett név, becenév: Don
Faj: Tűzlelkű
Születési adatok: 1930. március 2. (82); Ukrajna, Vinnytsia
Rokonok:
Testvérek: Alisha (61) ügyvéd, Gedeon (50) jazz-zenés és zálogház tulajdonos, Gordic (48) újságíró, Sybille (32) könyvtáros
Foglalkozás: autószerelő
Anyagi javak: A vagyona nagy részét egy svájci bankszámlán tartja, mivel sokat utazott, ezért bármikor bármilyen pénzre szüksége lehet. Sosem tart a kelleténél sokkal több pénzt magánál. Jelenleg teljes vagyona a számlán 200.000 latnak felel meg. Ez szülei örökségéből és a saját maga által keresett pénzből jött össze. A szakmája ellenére magának nem szeret autót venni, úgy gondolja, hogy ha majd eljön az ideje, és megtelepszik valahol, addig csak pénzkidobás lenne.
Aronán belül szinte mindig hord magánál egy körülbelül 150cm hosszú botot, mely a két végén vastagabb bordázott hengerben végződik, a külseje fából van, de a belseje a legerősebb rozsdamentes acél. A végeiről ritkásan tollak és gyöngyök lógnak le. Többnyire a hátára szokta rögzíteni.
Emberi kinézet: Hosszú fekete, göndör haja van, szinte fekete szemekkel. A bőre sötét tónusú. Arcát kerek, mégis markáns vonások jellemzik. A haját kibontva hordja, kivéve ha dolgozik. Alkata kecses, nem túl robosztus, ami így kicsit disszonanciában van a magasságával. 194 centijével még így is az átlag-középmagas tűzlelkűek közé sorolható.
Öltözködés: Általában mindig van rajta ékszer, a színes de nem túl giccses fajtákat szereti. Aranyat viszont szinte csak a fülében hord, a többi ékszere általában rozsdamentes acélból és féldrágakövekből van. Szeret nőiesen öltözködni emberformában, bár a farmernadrág szinte állandó nála.
A kedvenc tűzlelkű-ruhája barna bőrből van, csukló és bokavédő, ágyékkötő, és a felsőrész a hasát szabadon hagyja, és a pántja a vállára lóg. Faragott obszidián, tigrisszem, és borostyán kövekkel van kirakva.
Átváltozott forma: Donelle bőre vörös átváltozva, a szemei sárgák, a vonásai nem változnak. A homlokáról két vastag fekete szarv simul a fejére, majd felkunkorodik, és egy rövid részen hegyesen mered az ég felé. A fülei kihegyesednek, akár a fogai. A testén kihangsúlyozódnak az izmok. A keze szinte teljesen emberire hasonlít leszámítva a fekete karmokat az ujjai végén. A lábai viszont már inkább egy állatéra hasonlítanak, a térdei és a bokái látszólag teljesen másképp mozognak, mint az egy emberitől elvárható, a lábai patákban végződnek.
A szárnyai természetesen hatalmasak, izmosak és erősek, akár csak azokkal könnyedén elsodorhat egy embert, vagy mást.
Képességek: Tűzfújás
A tűz uralma:
Nem csak a száján, vagy esetleg az orrán képes tüzet fújni. A kezein is képes lángot teremteni, a közelében lévő lángokat irányítani. Képes pusztító tűzgolyókat teremteni és kilőni, melyek becsapódáskor robbannak. Tűzből pajzsot létrehozni, ami porrá égeti, azt ami hozzáér, a pajzs alakját és méretét meghatározni. Önmagát például képes teljesen körbe venni vele egy időre.
Egészségi állapot: egészséges
Jellem: Donelle általában energikus, olyan, mint akinek tényleg tűz él a lelkében. Nem feltétel nélkül, de többnyire eléggé harcias. Kimondja, amit gondol. Nem riad vissza a tettlegességtől, de nem megy neki a falnak, általában. Kiáll az övéiért, akik a bizalmát elnyerték, de közben sokszor szkeptikus, és gyanakvó. Rosszul viseli, ha átvágják.
Vonzódás: heteroszexuális
Szeret: a testvéreit, a munkáját, ha nem nyaggatják felesleges dolgokkal, tűzbe bámulni, a tűzzel játszani
Nem szeret: hideg, bőrszín alapján különböztetnek meg valakit, ha átverik, észérvek nélkül és alaptalanul kritizálják, ha Donának hívják
Félelmei: elveszti a hatalmát, halál, teljes megaláztatás és vereség, cserben hagyja a családot, elveszti mások belé vetett hitét
Történet:
Egyedül én voltam a szüleim temetésén. Hogy miért? Alisha elfoglalt ügyvéd, Gedeon kitudja hol volt, Godric épp oknyomozott, Sybille pedig a könyvei közé bújt... Igazából viszont nem ez volt egyiküknél sem az egyetlen ok. De nem is számít. Jobb volt ez így talán. Nem voltak sokan. A családfő és a párja. Bár ők sem lettek volna ott. Tudtam, hogy ezután majd mennem kell. Nem voltam hajlandó elviselni őket, sem azt a nőt... Egy családfő-pár nagyban meghatározza a csoportot, főleg, ha a többiek hagyják. Én nem voltam ezt hajlandó elviselni. Előttük a szüleim voltak a vezetőpár. Rowanék viszont...
A temetés után mindenkit elküldtem, hogy vége lett. Még azokat is akiket a barátaimnak tartottam. Csalódtam bennük, és nem voltam hajlandó megbocsátani nekik. Ezért is döntöttem már előtte is el, hogy nem maradok ott tovább. Ha kell a saját csoportom vezetője leszek, ha egy megfelelő helyet találok.
Sosem voltak ilyen ambícióim. Úgy gondoltam, hogy apámék után biztosan majd valamelyikünk lesz a következő, és majd elfogadjuk ha úgy lesz. De nem így lett. A többi tűzlelkűt a közelemben egyre kevésbé éreztem a családomnak, és a testvéreim is egyre távolabb kerültek tőlem. Olyan volt, mintha mindig csak nyúltam volna feléjük a kezemmel, de ők mindig csak messzebb kerültek volna tőlem, nem fogták meg a kezem.
Leültem a sír elejére és csak néztem a sírkövet, mely a szüleim nevét hirdette. Nem tudom velük kapcsolatban mit éreztem. Hiányoztak, az biztos, de nem volt miért haragudnom, vagy bosszúra áhítoznom. Hosszú életet éltek, és az öregkor vitte el őket. Most mégis... annyi megbeszélni valóm lett volna velük, úgy éreztem. Bármilyen kérdés is jutott eszembe viszont, szinte magam előtt láttam anyámat.
- Keress végre magadnak valakit – mondta lelki szemeim előtt. – Olyat, mint nekem apád. Ha olyat találsz minden könnyebb lesz, hidd el nekem.
Ez eddig nem jött össze úgy látszik. Főleg nem akkor, amikor az egyik szórakozó helyről akartak kidobni. Engem! Pedig nem is én kezdtem! Azt hiszem kicsit jobban felönthettem a garatra, és ez meg is látszott a pénztárcámon... Nem vettem észre, hogy a pasas, akivel úgy össze... melegedtünk, dörgölőztünk és satöbbi, csak a táncparketten, az valójában csak a véremre pályázik. Nem mondanám, hogy gyűlölöm őket, nem túl sokat közösködtem velük, de akkor nagyon zokon vettem. És ahogy kivettem ő meg azt, hogy nagyobbat ütöttem, mint amekkorára számított. A végén meg engem tessékeltek ki.
Nem mondhatnám, hogy kocsmáról kocsmára jártam Európában, főleg nem ez után, mondhatni inkább a helyemet kerestem. Úgy tűnt a gyermek korom, egy részen megismétli önmagát. Újból utaztam, csak most egyedül, a szüleim nélkül. Ennek tetejében általában viszont azt hiszem furcsán néznek egy női autószerelőre. De valószínűleg nem is az volt a gond, mert van ahol hozzászoknak. Valószínűleg a fajtársak hiánya volt az, ami végül mindig tovább hajtott. Évek pokla... nem is hittem volna, hogy ilyen lehet. Évekig nem találkozni egy fajtárssal. Talán csak Alisha mentett meg. Felhívta az egyik ismerősét, hogy találkozzon velem. Nem hittem volna róla. Általában olyannak mutatja magát mint akinek érzései sincsenek... de nem tudhatod mi lakozik valakiben igazán, nem igaz?
- Szóval merre mész?
- Lettországban, egy cégben vállaltam résztulajdont...
Hát persze... mi mást várhattam Alisha ismerősétől. De már hozzászoktam. Robert nem volt olyan rossz gyerek amúgy. Csak harminc éves korára már kész üzletember.
- Azt hiszem egy darabon megyek veled – löktem ki magamat egy régi Audi 80-as alól. Megtöröltem a homlokom, Robert pedig egyből mutogatni kezdett.
- Mi az?
- A homlokod.
- Összekentem magam?
Bólogatott. Legyintettem egyet majd visszamásztam a kocsi alá.
- És hogy megy az üzlet?
Magyarázni kezdett, hogy ilyen portfolió, meg olyan index, és bla bla bla, mindenféle üzleti marhaság, de nem bántam. Amíg velem volt, nem éreztem úgy, hogy le kéne vetnem magamat egy felhőkarcolóról csukott szárnyakkal. Már csak az a kérdés, hogy fogom bírni nélküle. Na nem mintha ne tudtam volna elképzelni jobb társaságot nála... de ezt már mondtam.
