Morla Vítols - Lidérc

Név: Morla Vítols

Felvett név, becenév: -

Faj: Lidérc

Születési adatok: 1950. április 1. (61); Lettország, Ogre

Rokonok:
Fia: Uldis (30) - vele él, bár még senki sem látta, segít Morlának.
Lánya: Inga (26) - tartózkodása, foglalkozás ismeretlen.
Két tucat macskája van.

Foglalkozás:
Bába, de ezt kiegészíti még mindazzal, hogy: füvesasszony, üzletvezető, gyűjtögető, árus, boszorkány, jós stb...

Anyagi javak:
Állandó fizetése nincs, sosem volt, a kacatjai és lomboltja minden tulajdona. A pénz nagyon gyorsan kiszalad a markából.

Emberi kinézet:
Korához képest jól tartja magát, igazán fitt, van, hogy a fiatalokat is lekörözi. Kék szeme barátságosan tekint mindenkire, mosolyráncai árulkodóak személyiségét illetően. Földig érő rasta haja van, ami a barna szinte minden árnyalatát tartalmazza. Testékszerei szép számmal akadnak, ahogy különböző ezoterikus mintákat ábrázoló tetoválásai is. No és a fültágítót se felejtsük ki a sorból. Hangjáról messziről fel lehet ismerni, hangos teremtés, azon kívül pedig beszéde érdes, mégis kellemes csengésű. Valamiért az édesség képzetét kelti az emberben.

Öltözködés:
Külsejére sokat ad, de ízlése sajnos nincs hozzá. Szinte fanatikusan egyediségre törekszik, és ezáltal bármit, de bármit képes magára aggatni. Lehet az pár pálmalevél is akár, nem igazán mondható prűdnek. Mindig képes meglepni a vevőit.

Átváltozott forma:
Szokásos lidérc megjelenéssel rendelkezik, bár érett nőhöz képest meglepően kicsi a koponyája. Fehéren derengő csontjait könnyedén helyváltoztatásra tudja bírni megélt kora és tapasztalatai, személyisége által. Nem ritka, hogy sokkoló alakzatokat vesz fel ilyenkor, legtöbbször viszont haját próbálja pótolni, ami ilyen alakban nagyon hiányzik neki.

Képességek: -

Egészségi állapot: Egészséges.

Jellem:
Sosem rágódik a múlton, vagy tervezgeti a jövőt, az élet számára a jelen, az adott pillanat. Ha valamibe belekezd, akkor se lát, se hall, így a figyelmeztetésekkel sem foglalkozik. Tény, hogy amilyen gyorsan fellelkesedik, olyan hamar meg is unja a dolgot, ha nem jön a várt eredmény. Egyik alapelve, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Képtelen várni, nincs türelme. Az örökös száguldás az oka annak, hogy nem ismeri a türelem, a higgadtság, a kitartás, a tolerancia és a mértékletesség fogalmát. Könnyen kritizál másokat, de ha őt bírálják, azt nehezen viseli el. Gyakran a legnyersebb modorban hozza mások tudtára a nemtetszését. Ám nem rosszindulatból vagy pökhendiségből teszi ezt. Egyrészt a diplomáciai érzék nem erőssége, túl hamar kimondja, amit gondol. Másrészt mindig magából indul ki. A ravaszság, a szerepjátszás idegen tőle. Mindig nyíltan és őszintén viselkedik. Nagylelkű ember, aki hamar elfelejti sérelmeit. Amilyen hirtelen képes haragra gerjedni, olyan gyorsan el is illan a mérge. Ha ellenállást tapasztal, ez csak ösztönszerűen hat rá, felkelti küzdőszellemét. Mindezek mellett hihetetlenül szórakozott teremtés, aki egyáltalán nem a földön él.

Vonzódás: heteroszexuális

Szeret:
Gyűjtögetni, mindenféle szemetet, házasodni, macskákat, pókokat, pletykálni, pénzt, sört, sütni-főzni, a természetet, humort, férfiakat, bujálkodást, a polgárpukkasztást, elhitetni másokkal, hogy olvas a gondolataikban, tanácsokat osztogatni, a saját fokhagymafőzelékét mazsolával, gyerekeket, talizmánokat, élni...

Nem szeret:
Maradiságot, földhözragadtságot, a nagákat, a hagyományokat, szokásokat,  szigort, karótnyelt embereket, politikusokat...

Félelmei:
Kirabolják, láthatatlanná válik valamiért és mindenki megfeledkezik róla, metró.

Történet:


- Uldis, ide nézz, mit talált Bödön! - kiáltottam fel öblösen az emeletre, miközben megdögönyöztem Bödönt. - Na ki az ügyes cica?! Na, ki?! Jahj, milyen kis lusta mama kicsikéje! - tudom, hogy sipítoztam ilyenkor, mikor a cicusokkal gügyögtem, de különösebben sosem izgatott a dolog. Miután felkoncolta a kezem a fogaival és körmeivel megkegyelmeztem neki és a videomagnóhoz léptem, feltekergettem a kezemre róla a vastag pókhálóréteget, aztán megpróbáltam kifeszegetni az ajtócskáját.
- Uldis! Hogy nyílik ez a micsoda?! - mire visszafordultam a szerkentyűhöz kinyílt. Kis gonosz. Beletettem a kazettát és az elejére pörgettem. Olyan hangot adott ki magából, mint egy gyomorgörcsös lajhár, aki épp kif/ngani készül. Amíg felkészült a lejátszásra az én öreg barátom, hoztam magamnak egy kis saját készítésű petrezselyemteát és leültem a lószőrpárna sámlimra. Ahogy puffant rajta a püspökfalatom porfelhőt köhögött a szobába. Megismételtem a mozdulatot. Nevettem rajta egy jót, olyan volt, mintha belőlem jött volna ki.
Végre kezdetét vehette a délutáni szieszta. Kezdetét vehette volna, ha valóban Simlis Öcsi nótáit játszotta volna le az az isten@'tka, de nem, valami szürcsögő motyogást közvetített. Kihalásztam gyorsan többcentis kisujjkörmömmel a teámba tévedt százlábút és visszaengedtem a vadonba. Ezután odasiettem a magnóhoz, hogy megszabadítsam a szenvedéseitől. De akkor rá kellett döbbennem, hogy értelmes szöveget hallok, egy ismerős lánykahangtól. Felhangosítottam.

- ... miért csinálsz így? Hahó! Miért fagytál le? Jajj! Ez nem fényképezőgép! Nem csinál képet! Jó akkor felejtsd ezt el. Letakarom! Így jó?
- Nem értem cuncus, hogy mit szeretnél tőlem.
- Csak annyit, hogy mesélj magadról. Milyen volt az élet régen?
- Jajj, hát szívesen mesélek! De minek az neked?
- Mondtam már! Házidolgozat.
- Akkor miért akartál fényképet készíteni?
- Mama!
- Jól van picur, hol is kezdjem...
- Mi az első emléked?
- Hogy leesek egy sírkőről és kitöröm mind a négy felső metszőfogam. De ez valami családi örökség, te is megtetted, csak épp...
- Jó, ugorjunk. Mivel játszottatok régen? Milyen volt gyereknek lenni? És milyen volt az iskola?
- Hát az biztos, hogy nem volt annyi játékom, mint neked, Inga. Kavicsokkal játszottunk, dobáltuk a galambokat. Meg egymást. Az iskoláról meg nem tudok neked sokat mondani, tudod, hogy csak három évet jártam. Aztán segítenem kellett otthon. És nagyon szegények voltunk, babszem. Áztatott kenyeret ettünk, néha még sarat is. A gilisztahús nem is olyan rossz, nem tudom miért nem akartad múltkor megkóstolni a salátám. Na mindegy. Szóval szegények voltunk. Emlékszem egyszer találtam egy hatalmas kék nejlonzsákot, és szabtam magamnak belőle egy nadrágot... Meg hát a víz sem volt olyan magától értetődő még akkor. Többszáz kilométert kellett gyalogolnom érte. De a kútnál ismertem meg az első férjem. Megérte. Na de mit akarsz pontosan tudni?
- Nem is tudom. Hogy lett belőled bába?
- Az egy igazán aranyos történet! Az úgy volt, hogy mikor a harmadik férjem megismertem... ő volt... Nem, mégsem, nem ő volt az apád...
- Elvégeztél egy tanfolyamot, és utána is képezted magad attól kezdve, végül megvilágosodtál a világot illetően, és kitanultad a...
- Prüntyőke, most te mesélsz, vagy én? Egyébként majd szólj, ha azt a fényképet el akarod végre készíteni, mert akkor lehozom a tavalyi kecskeepeköves nyakláncom. Termékenységet hoz. Lassan itt lenne az ideje, hogy te is elkezdd hordani.
- Mama, kérlek...
- Mi lenne, ha csak azt viselném a fényképeden? Ha azt meglátja az a bájos Pruzinsl tanárod, a bűvkörömbe kerül! Most hova mész?
- El.
- De miért?
- Majd megírom egyedül, kitalálok valami mesét. Azért kösz.
- És akkor mi lesz a fényképpel?!

Nagyot sóhajtottam. Azok a régi szép idők! Mondjuk Inga már régen is Inga volt. Pedig hány tanácsot adtam neki, hogy ne legyen annyira nyüszige! Na de Simlis Öcsi nótái ide, vagy oda, lejárt a sziesztaidő, ideje munkába látni. Teszek egy kört a városban, megnézem mit csinálnak a szomszédok, meghívatom magam egy hörcsire, aztán elmesélem Uldisnak a legújabb fejleményeket. Majd valamikor elmegyek kincset is vadászni. Annak a perzsamacskaképű Govriknak meg készítenem kell majd egy főzetet, hogy ne szőrösödjön tovább az orcája. Tudom, hogy előbb utóbb kér majd ilyet tőlem, a múltkori romlott mirelitcsirke belei megjósolták. Jut is eszembe! Uldist el kell küldenem a szelleműző amulettemért Rigába!

Az előtörténetet elfogadom, úgyhogy üdvözlöm az első lidércet Aronában!
Lakhelyed a Belvárosban Morla Lomboltja.