by Oliver White Hétf. Márc. 12, 2012 9:51 amNév: Oliver White
Felvett név, becenév: Oli (De csupán az anyám hív így.)
Faj: Lidérc
Születési adatok: 1989.09.17 (21) Lettország, Gulbene
Rokonok:
Apja: Jacob White. 49.
Anyja: Elena Winter. 51.
Számos más rokonom/ismerősöm is van. Lidércek/emberek/más fajokból származók egyaránt, de őket most nem sorolnám fel.
Foglalkozás: Az érettségit letéve egy, a szüleim által vezetett közel sem átlagos nyomozói részlegen kezdtem pár hónapja.
Anyagi javak:
Fizetés: Ügyenként változik, amik megoldásában segédkezet nyújtok.
Tulajdonában lévő járművek, ingatlanok: Vilks-ben örököltek a szüleim a nagyapjuktól egy középszerű ingatlant, ahol most pár hónapig lakni fogok.
bármilyen más számottevő tulajdon: Egy nyaklánc, amin egy dögcédula lóg, rajta az alapvető adataimmal.
Emberi kinézet: Extrém sötét-barna hajam, Rozsdás-zöld színű szemem, és csupasz arcom van. Igen, utálom a szakáll és bajusz minden formáját. 174 magas és 64 kiló vagyok. A testemen rengeteg seb ékeskedik a hiperaktív énemnek köszönhetően. Nos, mást megemlíteni való nemigazán maradt. Ja még annyi hogy sosem szerettem a testi ékszereket, mert szerintem csak hátrány ha valaki ilyesmit visel.
Öltözködés: Eléggé változatos módon szoktam öltözködni. A nagyvárosban elegáns ing, nyakkendő, tornacipő, (Ami eléggé érdekes megjelenést ad.) de most könnyű és kényelmes cuccok kellenek ide a hegyekbe. Lássuk csak. Szükség lesz pár rövid ujjú pólóra, színe mindegy, na jó maradjunk inkább a barna és zöldes árnyalatoknál. Kell még farmernadrág, pár bakancs, esőkabát, bokszer, zokni, pulóver, és még jöhet a mellényem is.
Átváltozott forma: Lidércként egyenlőre még csak a lábcsontjaimat tudom százszázalékosan irányítani. Általában egybefonom őket a karjaimmal, ezzel egy eléggé groteszk, de annál hatásosabb fegyvert tudok létrehozni, amivel már nem egy ellenfelet nyársaltam fel.
Képességek: -
Egészségi állapot: Rengeteget gyakorlok, hogy erősítsem a lidérc alakomat, de a lassú haladás idegessé tesz, ennek eredményeképp álmatlansággal küszködök, ami meg is látszik a szemem alatti szarkalábak képében. Mostanában egyre több nyugtatót tömök magamba hogy normálisan tudjam átaludni az estéimet. Az ügyek amikben részt veszek nem mindig történnek rózsásan, és jelenleg is van pár szép vágás a bal karomon.
Jellem: Rengeteg arcom van, de ezek közül a leggyakrabban a hiperaktív, eszement énemet mutatom mindenkinek. Sokszor csinálok őrült dolgokat, és ha valamit a fejembe veszek, azt véghez is viszem, mit sem törődve azzal hogy akár rá is faraghatok. Elvégre egyszer élünk. Könnyedén csalok mosolyt mások arcára a bolondságaimmal. Mikor átalakulok, a jellemem is teljesen megváltozik. Egy őrült, mészáros gyilkológéppé válok, aki hihetetlen hidegvérrel veti bele magát a harcba, és a legdurvább helyzetekben is nyugodt marad.
Vonzódás: Szigorúan heteroszexuális.
Szeret:
Szabadidőmben szeretek sokat meditálni, lemenni egy kicsit alfába
Szeretek másokat idegesíteni a kotnyelességemmel.
Ha ételről van szó szeretem a hús minden fajtáját/formáját.
Imádok mosolyogni, egy jót röhögni az ismerőseimmel.
Esténként kijárok, és élvezem a magányt a temetőben, mivel nem sokan járnak arra.
Nem szeret:
Nem szeretek tétlenkedni, így mindig akad valami teendőm.
Kaját tekintve nem bírom a gombát, a brokkolit, se a káposztát.
Utálom, ha valaki fitogtatja az erejét, persze nálam vannak kivételek.
Nemszeretem a háziállatok semmilyen formáját/fajtáját.
Félelmei:
Kevés dologtól félek, de ezek egyike az este, mikor álmatlansággal és rémálmokkal küszködök, és ez mostanában egyre gyakoribb.
Már gyermekkoromban sem bírtam a szobafogságot, és ha egyszer börtönbe kerülnék, azt nem élném túl.
Történet:
Gulbene-ben láttam napvilágot. Szegény anyám állítólag négy órán át küszködött velem. Hát igen már csecsemőként is szerettem borsot törni mások orra alá. Az óvodában mindenkit lenyűgözött a túlzott hiperaktivitásom, és okoztam pár hajmeresztő pillanatot az általános iskolában is. Mindig is kerestem a veszélyt, a bajt, vagy ha épp nem, akkor az talált rám. Eddig több tucatszor kerültem kórházba kisebb-nagyobb sérülésekkel, és már kétszer múlt az életem egy hajszálon. Összefoglalva a gyermekkoromat nemigazán történt velem semmi, de mikor először változtam át lidércé az gyökerestül megváltoztatta az egész életemet. A tizenhatodik születésnapomon apám először vitt le a temetőbe éjjel, és először mutatta meg magát lidércként. Először megszeppentem rajta, de aztán csodálattal kezdtem felnézni rá, és az addig rideg kapcsolatunk azóta kezd egyre jobban megerősödni. Pár perc után visszaváltozott normál emberré, és megkért, hogy próbáljam meg én is. Felnéztem a holdra, mely ezüstösen ragyogott le rám, és lehunytam a szemem. Szinte éreztem a bennem szunnyadó energiát, mely most elhatalmasodva rajtam, úgy tört fel akár egy vulkán. Nem igazán tudom megmagyarázni hogy sikerült, de átváltoztam. Csodálkozva tekintettem végig magamon. Az érzés szinte mámorító volt. Pár másodpercnél tovább nem is bírtam, és visszaváltoztam. Hirtelen ott termett körülöttem mindenki. A családom, barátaim, rokonaim, és mind gratuláltak. Bár egy kissé zavart hogy ekkora dobra verték ezt, hiszen ez a nap átlagos minden lidérc életében. Pár évvel később felvételt nyertem a Gulbene-i okkult nyomozói irodára, ahol azóta is lelkesen dolgozok. De most új megbízatást kaptam. El kell jutnom Vilks-be, és ki kell derítenem hogy mik folynak annak a falunak a területén.
Felvett név, becenév: Oli (De csupán az anyám hív így.)
Faj: Lidérc
Születési adatok: 1989.09.17 (21) Lettország, Gulbene
Rokonok:
Apja: Jacob White. 49.
Anyja: Elena Winter. 51.
Számos más rokonom/ismerősöm is van. Lidércek/emberek/más fajokból származók egyaránt, de őket most nem sorolnám fel.
Foglalkozás: Az érettségit letéve egy, a szüleim által vezetett közel sem átlagos nyomozói részlegen kezdtem pár hónapja.
Anyagi javak:
Fizetés: Ügyenként változik, amik megoldásában segédkezet nyújtok.
Tulajdonában lévő járművek, ingatlanok: Vilks-ben örököltek a szüleim a nagyapjuktól egy középszerű ingatlant, ahol most pár hónapig lakni fogok.
bármilyen más számottevő tulajdon: Egy nyaklánc, amin egy dögcédula lóg, rajta az alapvető adataimmal.
Emberi kinézet: Extrém sötét-barna hajam, Rozsdás-zöld színű szemem, és csupasz arcom van. Igen, utálom a szakáll és bajusz minden formáját. 174 magas és 64 kiló vagyok. A testemen rengeteg seb ékeskedik a hiperaktív énemnek köszönhetően. Nos, mást megemlíteni való nemigazán maradt. Ja még annyi hogy sosem szerettem a testi ékszereket, mert szerintem csak hátrány ha valaki ilyesmit visel.
Öltözködés: Eléggé változatos módon szoktam öltözködni. A nagyvárosban elegáns ing, nyakkendő, tornacipő, (Ami eléggé érdekes megjelenést ad.) de most könnyű és kényelmes cuccok kellenek ide a hegyekbe. Lássuk csak. Szükség lesz pár rövid ujjú pólóra, színe mindegy, na jó maradjunk inkább a barna és zöldes árnyalatoknál. Kell még farmernadrág, pár bakancs, esőkabát, bokszer, zokni, pulóver, és még jöhet a mellényem is.
Átváltozott forma: Lidércként egyenlőre még csak a lábcsontjaimat tudom százszázalékosan irányítani. Általában egybefonom őket a karjaimmal, ezzel egy eléggé groteszk, de annál hatásosabb fegyvert tudok létrehozni, amivel már nem egy ellenfelet nyársaltam fel.
Képességek: -
Egészségi állapot: Rengeteget gyakorlok, hogy erősítsem a lidérc alakomat, de a lassú haladás idegessé tesz, ennek eredményeképp álmatlansággal küszködök, ami meg is látszik a szemem alatti szarkalábak képében. Mostanában egyre több nyugtatót tömök magamba hogy normálisan tudjam átaludni az estéimet. Az ügyek amikben részt veszek nem mindig történnek rózsásan, és jelenleg is van pár szép vágás a bal karomon.
Jellem: Rengeteg arcom van, de ezek közül a leggyakrabban a hiperaktív, eszement énemet mutatom mindenkinek. Sokszor csinálok őrült dolgokat, és ha valamit a fejembe veszek, azt véghez is viszem, mit sem törődve azzal hogy akár rá is faraghatok. Elvégre egyszer élünk. Könnyedén csalok mosolyt mások arcára a bolondságaimmal. Mikor átalakulok, a jellemem is teljesen megváltozik. Egy őrült, mészáros gyilkológéppé válok, aki hihetetlen hidegvérrel veti bele magát a harcba, és a legdurvább helyzetekben is nyugodt marad.
Vonzódás: Szigorúan heteroszexuális.
Szeret:
Szabadidőmben szeretek sokat meditálni, lemenni egy kicsit alfába
Szeretek másokat idegesíteni a kotnyelességemmel.
Ha ételről van szó szeretem a hús minden fajtáját/formáját.
Imádok mosolyogni, egy jót röhögni az ismerőseimmel.
Esténként kijárok, és élvezem a magányt a temetőben, mivel nem sokan járnak arra.
Nem szeret:
Nem szeretek tétlenkedni, így mindig akad valami teendőm.
Kaját tekintve nem bírom a gombát, a brokkolit, se a káposztát.
Utálom, ha valaki fitogtatja az erejét, persze nálam vannak kivételek.
Nemszeretem a háziállatok semmilyen formáját/fajtáját.
Félelmei:
Kevés dologtól félek, de ezek egyike az este, mikor álmatlansággal és rémálmokkal küszködök, és ez mostanában egyre gyakoribb.
Már gyermekkoromban sem bírtam a szobafogságot, és ha egyszer börtönbe kerülnék, azt nem élném túl.
Történet:
Gulbene-ben láttam napvilágot. Szegény anyám állítólag négy órán át küszködött velem. Hát igen már csecsemőként is szerettem borsot törni mások orra alá. Az óvodában mindenkit lenyűgözött a túlzott hiperaktivitásom, és okoztam pár hajmeresztő pillanatot az általános iskolában is. Mindig is kerestem a veszélyt, a bajt, vagy ha épp nem, akkor az talált rám. Eddig több tucatszor kerültem kórházba kisebb-nagyobb sérülésekkel, és már kétszer múlt az életem egy hajszálon. Összefoglalva a gyermekkoromat nemigazán történt velem semmi, de mikor először változtam át lidércé az gyökerestül megváltoztatta az egész életemet. A tizenhatodik születésnapomon apám először vitt le a temetőbe éjjel, és először mutatta meg magát lidércként. Először megszeppentem rajta, de aztán csodálattal kezdtem felnézni rá, és az addig rideg kapcsolatunk azóta kezd egyre jobban megerősödni. Pár perc után visszaváltozott normál emberré, és megkért, hogy próbáljam meg én is. Felnéztem a holdra, mely ezüstösen ragyogott le rám, és lehunytam a szemem. Szinte éreztem a bennem szunnyadó energiát, mely most elhatalmasodva rajtam, úgy tört fel akár egy vulkán. Nem igazán tudom megmagyarázni hogy sikerült, de átváltoztam. Csodálkozva tekintettem végig magamon. Az érzés szinte mámorító volt. Pár másodpercnél tovább nem is bírtam, és visszaváltoztam. Hirtelen ott termett körülöttem mindenki. A családom, barátaim, rokonaim, és mind gratuláltak. Bár egy kissé zavart hogy ekkora dobra verték ezt, hiszen ez a nap átlagos minden lidérc életében. Pár évvel később felvételt nyertem a Gulbene-i okkult nyomozói irodára, ahol azóta is lelkesen dolgozok. De most új megbízatást kaptam. El kell jutnom Vilks-be, és ki kell derítenem hogy mik folynak annak a falunak a területén.
Viszont valóban nagyon rövidke még, és egy avatarképet is szívesen látnánk már a karakterről.