Natalia Seda - Nági

Név: Natalia S. Seda

Felvett név, becenév: Sennanasséesel (Nanassée)

Faj: Nági

Születési adatok: 1983. augusztus 20. (28); USA, Idaho, Boise

Rokonok:
Ikertestvére: Kevin Seda (28)

Foglalkozás: Vállalkozó

Anyagi javak:
Amerikában ruházati üzletlánca van, övé a Nagassi márka, ezekből jelentős összeg folyik be a bankszámlájára, mely körülbelül 100.000 latnak megfelelő összeget rejt. A többi vagyonát inkább drágakövek formájában, illetve aranyba öntve őrzi, mely ennél jócskán nagyobb összeget takar. Van egy háza Madridban, és egy aranyszínű Jaguárral jár.

Emberi kinézet:
180 cm magas, nyúlánk alkattal rendelkezik, lábai kifejezetten hosszúak. Ujjai is vékonyak és hosszúkásak. Idomai erőteljesen nőiesek, mégis van a megjelenésében valami zordság, ami eltereli erről a figyelmet, de ez a kettő így egyensúlyt alkot. Tartása tökéletes, egyenes, egész lényéből árad az erő. Bőre kreol, arca nem feltétlen mondható szépnek, inkább egzotikus. Sötétnarancs tekintete kígyóéra emlékeztet, szemöldökének egyenes íve rideggé teszi arcát. Ajka vékony és ez sem igazán javít az összképen. Mimikája legtöbbször kifejezetten lenéző, vagy sértő hatást kelt első pillantásra. Mintha folyamatosan undorodna valamitől. Haja fekete, egyenes szálú, és fenék alá ér.

Öltözködés:
Imádja a hatalmas méretű ékszereket, a látványos, színes sminket és a valamivel több, mint tíz centi magassarkú cipőket. Szoknyát csak akkor hord, ha szükséges, jobban kedveli a szűk nadrágokat. Fölsői egyértelműen üzenik, hogy ő aztán nem olyan nő, aki takargatná bájait, ugyanakkor igyekszik ízlésesen összeválogatni ruhadarabjait. Amellet, hogy öltözködése harsány, látványos, sokszor meglehetősen extrém. Haját sosem hordja kiengedve.
Nági alakjára is rengetegféle ruházata van, külön a számára tervezett darabok, de ezeket inkább hiúságból hordja, nem igazán izgatja fel magát, ha ebben az alakjában nincs lehetősége semmit sem magára húznia. Véleménye szerint finom pikkelyei már önmagukban öltöztetik. No meg ha ez elterelné az ellenfél figyelmét, az számára csak tiszta haszon, bár kétségkívül hasznosabb, ha a szemébe néznek a hipnózis képessége miatt. Ékszereket viszont ebben az alakjában is előszeretettel visel, mindig figyel is arra, hogy egy esetleges átváltozáskor ezek ne okozzanak problémát, éppen emiatt gyűrűt nem hord.

Átváltozott forma:
Hét méternyi tömör izom. Farokrészét kemény, aranyszín pikkelyek borítják. Vékony fekete minta látható rajta, mely felsőtestén egyedül hátára terjed fel. Gerince mentén végig fekete, aranyvégű tüskék állnak ki, melyek fenyegetően felemelkednek, ha feldühödik. Felsőtestén leheletfinomak a pikkelyek és összenőttek, egészen olyan érzést keltenek, mintha ott sem lennének, csupán bőre csillogna a napfényben. Három pár karja hosszú és vékony, de ez megtévesztő, ereje ettől függetlenül meglepő tud lenni. Minden egyes könyökét ellenálló szarupáncél borítja. Ami igazán félelmetessé teszi, hogy mind a harminc ujja tizenöt centis visszahúzható, erős és éles, fekete karmokban végződik. Nyaka körül csonttaréj emelkedik ki, mely uralkodói hatást kelt, és erősen emlékeztet egy fenyegető kobra gallérjára. Haja változatlan marad, arca viszont még inkább egy kígyó vonásait tükrözi.

Képességek:

• Méreg:

Körmei tövében található pár mirigy, mely a mérgét termeli, kizárólag nági alakjában. Karmolása mentén a felsértett bőr a méreg hatására fél órán belül felhólyagosodik, fáj, viszket, és nehéz dögszagot áraszt. Ha a hólyagok felrepednek maradandó hegeket okoznak, de figyelem ráfordításával, kellő tudással, és ápolással viszonylag hamar kikezelhető minden szövődmény és probléma nélkül. Egyedül akkor van baj, ha a véráramba kerül a méreg, akkor akár végzetes is lehet.

• Hőtérkép:

Csak nági alakjában tudja használni, mint mindenki más, de a körülötte lévő 400 m2-es területen képes alkalmazni. Ráadásul mindebből olyan információkat is módjában áll leszűrni, hogy nagy valószínűséggel ki milyen fajhoz tartozhat.

• Hipnózis:

Ezt a képességét emberi alakjában is képes használni, ráadásul nem is kezdő szinten. Igazi, mély hipnózisra is képes, viszont az egész ceremóniának viszonylag zavartalannak kell lennie, és szavakkal ki kell mondania utasításait, melyek az élettel összeegyeztethetőek. A túlélési ösztön nem kapcsolható ki, illetve az alany erős erkölcsi normái, esetleg hitvallása stb. Ezen kívül nági formájában képes pusztán tekintetével megbénítani, mozdulatlanná tenni, még gondolatait is eltüntetni egy időre annak, aki a szemébe néz. Nagyobb, látványos zavarással ez az állapot megszüntethető.

• Óriáskígyó:

Még sosem alkalmazta, de Aronában egyelőre egyedüliként képes rá. Megjelenése így egyelőre ismeretlen.

Egészségi állapot: Egészséges.

Jellem:
Erős egyéniség, akiben bátor szív és sértődékeny lélek lakozik. Sokszor nélkülözi az alkalmazkodóképességet, emiatt gyakran kerül összeütközésekbe, néha képes szinte dominaként viselkedni. Ám ha támad is, ezt mindig nyíltan, szemtől szemben teszi. Ráadásul távol áll tőle a bosszúvágy, és egyáltalán nem haragtartó. Ha kétségbe vonják értékeit, keresztezik útját, előbb-utóbb sort kerít a nyílt összetűzésre, a lovagias küzdelemre.
Meglehetősen hiú, szereti, ha dicsérik és csodálják, ezért pedig mindent meg is tesz. Tüzes, temperamentumos és játékos, szórakoztató és nagyvonalú. Bízik kisugárzásában.
Mindig tudja, hogy mit kell tennie céljai eléréséért. Ha fontos számára valami, akkor azért kész áldozatokra, és kemény, kitartó munkára is. Szívesen vállalkozik. Vonzza, lendíti a lehetőségek szabad játéka az élet minden területén. Hozzáállása mindenhez magabiztos, meggyőződése mellett szenvedélyesen lép fel. Tetteit, eredményeit jól tudja reprezentálni, de sajnos hisztériára hajlamos.

Vonzódás: heteroszexuális

Szeret:
~ A családját.
~ Hastáncolni és mindenféle latin táncot.
~ Értékes ékszereket, aranyat, drágakövet, márkás cikkeket, mindent, ami csillog.
~ Ruhák, táskák, cipők, divat.
~ Vezetni, száguldani.
~ Naga hagyományokat, harcmodort, legkülönfélébb kardokat, tőröket.
~ Ízlést, szépérzéket.
~ Harcolni, megmérettetni.
~ Hűséget, lojalitást, ravaszságot, szenvedélyt.

Nem szeret:
~ Ha ok nélkül kötözködnek vele, vagy övéivel, csak azért, mert nágák.
~ Gyerekekkel szembeni türelmetlenséget, de a tettlegesség számára megbocsáthatatlan bűnnek számít.
~ Koszt, rendetlenséget, igénytelenséget.
~ Húsételeket. (vegetáriánus)
~ Unalmas, szürke, fantáziátlan embereket.

Félelmei:
~ Elveszít egy családtagját, pedig megvédhette volna.
~ Valami miatt külön kell válniuk a Bhai-val.
~ Nyilvános megaláztatás.

Történet:


Idahoban születtem, rögtön az után a mamlasz után, akit pár perce tettem ki a kocsimból, mert nem bírt magával. De hát Kevin már csak ilyen. Egyszerre bosszantó és hihetetlenül imádni való egy alak. Igazán hálás voltam neki, hogy régóta érlelődő, de hirtelen támadt elhatározásomban támogatott és velem tartott. Nem is tudom mit kezdenék nélküle. És mégis, képes volt elérni, hogy itt hagyjam az út szélén!
A családom és a kolónia, melybe születtem roppant gazdag volt és befolyásos, szóval eddig szinte mindent a popsink alá toltak. Főleg, hogy Herceg és Hercegnő voltunk. Bár ez a kolónián belül sosem jelentett megkülönböztetést, csak egy tiszteletbeli cím volt. Csak gondoltunk egyet és már teljesült is a vágyunk. Így lett nekem saját ruhamárkám is, vagy egy időben tánciskolám, meg hasonlók. De mindezek mellett nem szenvedtünk hiányt érzelmi téren sem, az egész család szeretetében és figyelmében fürdőztünk, mint általában minden naga gyermek.
Később két egyetemet is elvégeztem, miközben már a különböző vállalkozásokból alaposan gyűlt a vagyonom. Közben természetesen Kevinnel együtt nem vetettük meg az élet élvezeteit sem. Nagyon nem. Igazából talán még most sem nőttem fel igazán, ahogy ő sem, de talán erre nincs is szükség. Tudom, hogy meg tudjuk állni a helyünket a világban, azért az elmúlt majdnem három évtizedben ragadt ránk egy kis tapasztalat.
Ez is vezetett abban, hogy végre elszakadjak a családtól. Már tízes éveimben tudtam, hogy én egyszer saját kolóniát fogok alapítani. De miután belekóstolhattam az Angriksakok feladatkörébe ez a késztetésem egyre szilárdabbá vált. Nem igazán értettem egyet a Kígyókirály döntéseivel sokszor. Az emberek a barátaink voltak, akként kell kezelnünk őket, s nem úgy, mint tudatlan birkákat, akiket ki lehet használni, persze pár kivételtől eltekintve. Én sosem gondoltam így rájuk. Ők voltak az egyetlen faj képviselői, mely képes volt felénk nyitni. Igaz, általános tudatlanságuk segítette őket ebben, de ez nem számít. Nem bírom az előítéleteket. Mindig vannak, mindenkinek, és lesznek is. Hiszen én sem rajongok az összes többi fajért. Elvakultan hisznek abban, hogy mi mind egy szálig rosszak vagyunk. És az idők során el is ment a kedvem attól, hogy bizonyítsam ennek ellenkezőjét. A tapasztalataim szerint úgyis meddő próbálkozás. Inkább maradjunk egymástól távol.
Szóval elindultunk világot látni Kevinnel kettesben. Eljutottunk egészen Lettországig, aminek most épp a fővárosát kerestem a térképen, miközben igyekeztem az útra is koncentrálni. De bevallom, én ehhez egyáltalán nem értettem. Korábban valami kis faluban megkérdeztem merre is menjek, de nem igazán maradt meg az idős asszony nehézkes magyarázata. Eltévedtem és fel-alá kocsikáztam az erdőben. Hiányzott Kevin! Mi a r0ssebért kellett neked hallgatni rám és kiszállni, sőt még integetni is?! Tudod milyen vagyok, ha feldühítenek!

És így találtam rá Aronára. Merő véletlenből.

Amint megláttam a romos, leginkább középkorinak mondható várost, gondoltam megállok mellette és kifújom kicsit magam. Igaz, hogy későre járt, de úgy ítéltem meg, hogy jót tenne nekem, ha leeresztem kicsit dühöm és lecsillapszom, miközben körbejárom a maradványokat.
Viszont ahogy tíz centis magassarkúmban végiglépdeltem a macskaköveken érdekes felfedezést tettem. Emlékmű helyett egy hangos kocsmára leltem. Hát erre aztán semmiképpen sem számítottam. Természetesen betértem, miért ne tettem volna, nem akartam semmi jóból kimaradni. Kár, hogy ez a rosszabbik fajta buli volt.
Amint beléptem, tudtam, hogy látványos jelenség vagyok a csillogó ékszereimmel, magasságommal, egész megjelenésemmel. Nem mintha ez zavart volna, sőt, kifejezetten tetszett. Élveztem, ahogy az egész társaság végigmér. A pulthoz lépve meg sem kellett szólalnom, a csapos máris vicsorgott rám.
- Nem szolgálok ki kígyókat. Húzz innen, ha jót akarsz! - No lám csak, a hírünk ide az isten háta mögé is elért. Helyet foglaltam az egyik bárszéken.
- És miért nem? Gondolom hallottál már arról, hogy megéri velünk üzletelni - igazítottam meg csuklómon az arany karperecem. Nincs mit ezen tagadni, a vérünkben volt. Hogy erre mások irigyek, azzal nem lehet mit kezdeni.
- Nem kell a mocskos pénzed! - húzta fel magát és közben éreztem, ahogy kocsonyássá dermedt körülöttem a levegő. A hátamban éreztem a gyilkos tekinteteket. Hát ez most nem tett jót a kedélyállapotomnak.
- Takarodj már ki a városunkból! - Tört össze mellettem a pulton egy sörösüveget az egyik kedves vendég. Megrezzentem, mert egy szilánk az arcomnak repült. Szerencsére aprócska volt és elkerülte a szemem.
- Ez a ti városotok? - mimikámon eluralkodott az undor. - Hát látszik - jegyeztem meg maró gúnnyal, mire nekem esett, kaptam egy taslit, és ledöntött a székről. Válaszképpen felhúztam a lábam, és lecsatoltam a cipőim. Azokért kár lenne. Akkor már belém is rúgott volna, ha hagyom. Csakhogy a bőrömből serkenő pikkelyek megállították a mozdulatát. Nagyon elegem volt már az ilyen alakokból. Hallottam ahogy épp leszakad rólam a méregdrága ruha, és éreztem, élveztem, ahogy testem átalakul. Hosszú farkam reflexből lendítettem meg, s ezzel sikerült valakihez hozzávágnom egy asztalt. Ez most nem volt szándékos, csak jólesett a mozgás. Azért a bocsánatkéréstől eltekintettem. Ellöktem magam a földtől és a kötekedő fölé hajoltam fenyegetően, kígyóképemen a gyilkos vigyoron kívül máskor sem lehetett nagyon mást leolvasni, nem hogy jelen pillanatban.
- Na, most rúgj belém. - Sziszegtem el halk, borzongató hangomon és Ananta Sésára mondom, a nagy Kígyókirályra; megtette. Szinte meg sem éreztem, csak egyik tenyerem szánakozóan arcomra helyeztem, hogy kifejezzem ez most mennyire fájt. De nem fizikailag. Közben a maradék öt, széttárt kezemből egyszerre pattantak ki fekete karmok.
Elkaptam kezem arcom elől és így hirtelen találkozott tekintetünk. Ez pedig azt jelentette, hogy az enyém. Tudtam, hogy ettől kezdve mozdulni sem fog tudni, sőt, gondolatait is elnémítottam, az egész ember a pillanatba fagyott. Két kezemmel megfogtam ruhájától és felemeltem, közben a szemkontaktusunkra ügyeltem. Egy másik kezemmel kivettem a markából az üveg letört nyakát és a pultra tettem, majd az egyik további kezem mutatóujján lévő karmom lassan végighúztam arcán átlósan, homlokától az álláig.
- Nem bánunk így egy hölggyel - sustorogtam, miközben elképzeltem, hogy fél óra múlva ez az aprócska karcolás milyen kínokat fog neki okozni. De ekkor egy tőr szaladt a kígyótestembe. Felszisszentem és eleresztettem a férfit, hátamon a hosszú tüskék fenyegetően emelkedtek föl, s meredtek a magasba. Artikulálatlan kiabálások zengték be az egész helyet, mely azt jelezte, hogy elérkeztünk a bunyóhoz. Segáz, én bármikor készen állok rá. Kidugtam kígyónyelvem és körbeszimatoltam a helyet, közben igyekeztem feltérképezni a környezetem. Persze hárítanom kellett pár durva támadást, de ebben egyelőre hathatós segítségemre volt a farkam, melynek végén is voltak még tüskék. Ezek már egyre rövidebbek és vékonyabbak lettek a hátamtól távolodva, mégis még így is voltak vagy öt centisek. Biztosan fájt, ha letöröltem vele a falat valakivel.
A térről készített belső leképezésemen nem szerepelt a sarokban álló két férfi, ezt rögtön kiszúrtam, s ez egyet jelentett azzal, hogy nem bocsátanak ki magukból hőt, nem élnek, vámpírok. A többinek is felfedeztem az egyediségét, így meg tudtam állapítani, miközben már a könyökömön lévő szarupáncéllal is hárítanom kellett, hogy ki milyen fajhoz tartozik. Így már azelőtt tudtam, hogy hamarosan a két vérfarkas át fog alakulni, mint ők maguk. Kezdett lassan porózussá válni a kocsma berendezése, mikor lövések dörrentek. A csapos került elő egy puskával és mi sem természetesebb, engem vett célba. A földhöz lapultam, majd karjaim segítségül hívva kihúztam magam az ivóból, közben egyik kezemmel felkaptam levetett cipőimet is. Már csak a ködös tér közepén egyenesedtem fel újra, addig viszont mindenen átgázoltam és ezzel szétzúztam, ami utamba került.
Támadóim ketten maradtak. Két vérfarkas. A kisebbiknek három karommal is végigszántottam az oldalát, majd pofáját is. A nagyobbra közben rátekertem farkam, s igyekeztem tüskéim egyre erősebben belepaszírozni. Ő vonyított, én csörgő szitkokat téptem fel torkomból, s közben a kisebbik állat megfutamodott. A másikat hozzá kellett még vágnom párszor a földhöz, míg nyugton maradt. Fölé hajoltam, ahogy kényelmetlenül a hátára kényszerítettem. Végigsimogattam a pociját karmaimmal finoman, közben annyira ellenkezett, hogy lassan minden porcikám megfájdult. Eleresztettem végül, már nem volt ereje folytatni a harcot.
- Ez mostantól kezdve nem csak a ti városotok - sustorogtam ostorként az éjszakában. A kocsma felé fordultam, ahol közben összegyűlt már egy kis nézőközönség. - Ha valakinek nem tetszik, hogy itt vagyunk, hívjon ki engem. Aki győz, az dönt arról, hogy maradhat a másik, vagy sem. - Ellenőriztem az eddig kezemben őrzött cipőm, hogy egy karcolás sem esett rajta, és ezután kecsesen végigsiklottam a téren, hogy felfedezzem magamnak új lakhelyem az éjszakában.
Rögtön leesett, hogy hol is járhatok. A reakciók, mondatok, az egész berendezkedés sugallta, hogy milyen kis menedékre leltem. Nem mintha szükségünk lett volna nekünk, nagákra erre, az emberek nem voltak ránk veszéllyel. Sok más faj viszont ezek szerint így tekinthetett rájuk. Titkolnunk kellett előttük kik vagyunk. Na és ebben hol a tragédia? Sokszor az egyszerű emberek is ezt teszik egymás között. Nem emiatt döntöttem úgy, hogy itt maradok és ezen a helyen fogom megalapítani a családom. Nem is a kihívás miatt, amit magában rejtett, bár annak már volt hozzá egy aprócska köze. Azért döntöttem Arona mellett, mert itt kénytelenek voltunk mindannyian együtt élni. Kénytelenek voltunk egymás szomszédai lenni, megismerni a másikat, segítségére lenni. Ha ezen a helyen nem sikerül lerombolnom az előítéleteket, akkor sehol. Még egyetlen egy utolsó próbát talán megért ez az egész. A legutolsót.

Az előtörténetet elfogadom. Légy jó királynő

Lakhelyed a Sikító köz 7.-ben.