by Josh Bonham Szer. Feb. 08, 2012 2:30 amNév:
Josh, Bonham.
Felvett név, becenév:
Kölyök
Faj:
Griff
Születési adatok:
1998. február 8.(14); Anglia, Great Yarmouth
Rokonok:
- apja: Albert Bonham,36, munkanélküli alkoholista
- anyja: Greta Bonham, 31, mosónő egy kórházban
- háziállat: Jeromos, 4 éves, koromfekete németjuhász, teljes jogú családtag ( valamint néha tart kisebb háziállatokat, kecskét, birkát, baromfit – ez mindig a lehetőségektől függ)
Foglalkozás:
Egy ZIL márkájú lajtos-kocsival járja a falvakat, vizet visz oda, ahol nincs csatornázás. Alkalomadtán mást is szállít, de feketén ( még jogosítványa sincs, az iratai is mind hamisak). Nincs meghatározott ár, amiért dolgozik, a tarifák mindig változnak attól függően, hogy ki az ügyfél és mi a feladat.
Anyagi javak:
Összértékben havi 1000–1500 dollárt keres, de ennek jó része nem pénz, hanem a falusiaktól származó étel, ruha, benzin, más javak. A keresett pénz nagy részét hazaküldi, csak annyit tart meg, amennyi szükséges. Van egy teherautója, amelynek hátsó tartálya szükség szerint platóra cserélhető ( hosszas munkával és szereléssel, természetesen). Aprócska, de igen jól berendezett vityillóban él, amely csak az övé és a kutyájáé. Ehhez tartozik még egy irdatlan nagy garázs a teherautónak, egy udvar a sok pótalkatrésznek és géproncsnak, amit a fiatalúr szerzett innen-onnan, valamint egy-két összetákolt ól a háziállatoknak.
Emberi kinézet:
Magassága nagyjából 150 cm, de még növésben van. Korához képest már most is magas, hozzá nyúlánk, ösztövér, inas testalkata van. Mozgékony, és megvan a magához való ereje is. Haja csibészesen kócos, piszkos barna. Szeme sárgásbarna, mindig derűs csillogású. Arca szép ívű, enyhén szeplős, korához képest kissé gyermekies.
Öltözködés:
Az egyszerű ruhákat kedveli, ami azonban nem jelent slamposságot, inkább mondható természetesen lazának. Kevés ruhája van, de ezek jó minőségűek, szereti, ha a ruha jól megfelel a feladatának ( vízálló, meleg, légáteresztő, kevéssé koszolódó). Mindig hord egy barna bőrszíjas, fém keretes karórát a bal kezén. Sokszor hordja nagy, az angolokra jellemző simlis sapkáját, néha még a melegebb időszakban is felteszi, csak mert stílusosnak tartja.
Átváltozott forma:
Griff alakja egy gatyás ölyv és egy hóleopárd keveréke ( előbbi felet apjától, utóbbit anyjától örökölte). Fejét, nyakát, mellső lábait és szárnyát fehér tollak borítják, néhol sötétbarna foltokkal, sávokkal tarkítva. Fején fülszerű tollcsomók vannak két oldalt ( ezek egy hosszabb, és néhány kisebb evezőtollból állnak, szükség esetén lelapíthatók, a hallójáratot védik). Csőre rövid, finoman ívelt, de erős és éles, tökéletes fegyver. Mellső lábain barna-fehér tollfüggelékek találhatóak, amelyek egészen ráborulnak hosszú, tűhegyes karmaira. Szeme színe az átváltozás során nem változik. Mivel emberként még növésben van, griff alakja is folyamatosan változik, marmagassága mindig megegyezik a fiú vállmagasságával ( jelenleg kb. 140 cm). Teste többi régióját nagyrészt a hóleopárdra jellemző, fehér alapon sötétbarna foltos bunda borítja, de hátsó lábain és farka végén bojt helyett szintén találhatóak tollfüggelékek. Szárnyai erősek, tökéletes repülést tesznek lehetővé. Szárnyának fesztávolsága nagyjából 2 m ( még szintén alakulóban), tollazata a szárny felső élével párhuzamos csíkozást mutat.
Képességek:
-
Egészségi állapot:
Kisebb korában szülei nem sok gondot fordítottak rá, ezért sokat betegeskedett, ám állóképessége pontosan emiatt megedződött, jó egészségnek örvend, nehezen betegszik meg.
Jellem:
Fiatal kora ellenére nagyon józan, nyugodt és felelősségteljes gondolkodású, de ez nem zárja ki az állandó jókedvet, optimizmust, huncutságot sem. Igyekszik mindig olyannak látni a világot, amilyen – vagy egy kicsit talán jobbnak is, mert úgy boldogabb az ember ( griff) élete. Mindent csak annyira vesz komolyan, amennyire szükséges. Nem ragaszkodik makacsul a kitűzött célokhoz, könnyen elenged dolgokat és később sem rágja magát a történteken. Nem siettet semmit, türelmes, ráérős életet él. Nem vállal el olyan munkát, amiről úgy hiszi, biztosan nem tudja teljesíteni, vagy bajba kerülhet miatta. Kedveli az embereket, munkája miatt sokat kerül velük és más lényekkel kapcsolatba. Ilyenkor mindig barátságos, de feltűnésmentesen távolságtartó is, vigyáz magára, nem keveredik bele senkinek az ügyes-bajos dolgába. Imádja azt, aki és ami ő valójában. Tökéletesen tisztában van az erejével, így nem mondható egészen bátornak, inkább csak magabiztosnak. Jól ért a műszaki dolgokhoz, a különböző gépekhez, szerkezetekhez, de a modern, elektronikus kütyükkel kapcsolatban is érdeklődő. Iskolába is járt hébe-hóba, de kalandos, bonyolult élete miatt nem tudta rendszeresen csinálni, végül ott is hagyta. Jobbára otthon, saját magától tanult, mert minden körülmény ellenére fontosnak tartja a tájékozottságot. Jó humorérzékkel rendelkezik, a legkomorabb helyzeteket is képes elviccelni. Könnyen alkalmazkodik, rugalmas, ügyes problémamegoldó személyiség, többnyire kíváncsi. Néha nem tud ellenállni a csínyeknek, de mindig ügyel rá, hogy a végén a megviccelt illető is nevessen, vagy legalábbis ne érezze rosszul magát.
Vonzódás:
heteroszexuális
Szeret:
- tábortűznél főzni
- az életet úgy általában, annak minden szépségével, legyen az természeti vagy emberi
- csínyeket kieszelni
- gépek, szerkezetek, műszerek és a velük való bütykölés, babrálás
- segíteni a rászorulóknak, és esetleg elfogadni a hálaajándékokat ( ezeknek gyakran jobban örül, mintha pénzt kapna fizetségként, mert ezekkel kapcsolatban az az érzése, hogy szívhez szólóbbak, őszintébbek).
- olyan dolgokat csinálni, amikre mások azt mondanák, hogy túl fiatal hozzá, pl.:autót vagy más gépjárművet vezetni, egyedül élni stb.
Nem szeret:
- a búskomor, depressziós embereket, mert szerinte ezek úgy terjesztik a rosszkedvet, mint valami betegséget
- a gyors-étkezdéket, és minden más, a felgyorsult világhoz tartozó dolgot
- ha sürgetik, siettetik, türelmetlenkednek vele
- az értelmetlen szabályokat
Félelmei:
- családtagjai nyomorba kerülése, elhalálozása ( ebbe a kutyája, Jeromos helyzete is beletartozik)
- megvakulás
- tehetetlenség
Történet:
Egy átlagos napom
Fél kézzel a kormányt fogtam, másik kezemmel Jeromost karoltam át. Mosolyogva hallgattam, ahogy a motorban újból meg újból felbőgnek a pacik, mikor meredekebb emelkedőhöz érkezünk. Hiába, az általam használt patak lejjebb volt, az a néhány falu, ahova meg szállítok, az följebb. Már biztosan tudják a lakók, hogy közeledünk, hiszen zajos a járgány, sajnos.
Nem tévedtem. Az úton, a falu határában egy csapat kis gyerkőc integetett nekünk. Visszaintettem nekik, s hogy örüljenek, még egy rövid dudálást is megengedtem magamnak. Jeromos persze nekiállt ugatni, de engem nem zavart. Jobb híján kinevettem. Megint fogalma sem volt róla, hol van. Hiába, nem az eszéért tartom… Igazából nem is tudom, miért tartom, talán csak azért, hogy ne legyek egyedül.
A tartály kiürült, a hátsó tartórekesz ellenben szépen megtelt. A falusiak igen bőkezűen hálálták meg, hogy megspórolom nekik a patakhoz tett kirándulást ebben a farkasordító hidegben. Igaz is, le kell engednem a tartályban maradt vizet, nehogy megint belefagyjon.
Kicsit messzebb gurultam a ZIL -lel házaktól, és megkerestem azt a sík részt, amit pár nappal ezelőtt is. Meg azelőtt még többször is. Szépen hízott ott a jég, és mivel nem esett hó, tükörsima is volt. Mire a gyerekek beértek minket, én már épp indulni készültem, a kiengedett vízfelesleg pedig majdhogynem meg is fagyott már. Láttam a kölyköket, ott volt a kezükben néhány összeeszkábált korcsolyaszerűség, mások fakutyát hoztak, és azzal csúszkáltak az én kis korcsolyapályámon.
– Hoztunk ám neked is! – tipegett oda hozzám egy kislány, és foghíjas vigyor kíséretében a kezembe nyomott egy egész jó állapotban lévő korcsolyacipőt.
– Na srácok, fedezékbe! – rikkantottam, és Jeromossal a nyomomban megkíséreltem birtokba venni a jeget. Mondanom se kell, az első lépésnél hanyatt vágódtam, ezek a kis ebadták meg jól kinevettek. De a végén én is nevettem, mert Jeromos megbosszult, nagy lelkességében majdnem mindenkit fellökött.
Nehezen akaródzott elindulnom, de tudtam, hogy még sok dolog áll előttem. Hazavittem a teherautót, kipakoltam a falusiaktól kapott ételeket a jégszekrénybe, aztán bezártam Jeromost és gyalog nekivágtam a legközelebbi, becsületes városkának, hogy feladjam a postán anyámnak azt a kis pénzt, amit az elmúlt egy héten kerestem. Nos, mégsem egészen gyalog mentem, de minden esetre óvatosan röpültem, nehogy észre vegyen bárki is. Éles szememnek köszönhetően úgyis mindig én szúrom ki előbb a másikat, így nem féltem a lelepleződéstől.
– Kölyök! Kaptál is ám egy levelet – csicseregte nekem a postán dolgozó kislány. Alig volt több nálam, de hiába, nehéz időket élünk errefelé, mindig jól jön az a plusz pénz. Gondolom.
Kezembe vettem a papírt, és átfutottam anyám sorait. Csak a szokásost írta, ő dolgozik, apám elissza. Igazán jó páros, de legalább szeretik egymást. Ja, és megint utalt rá, hogy hazamehetnék. Nos igen, nem mondanám, hogy megszöktem otthonról, épp csak előbb költöztem, aztán szóltam. És már annak is egy jó éve. Hogy szalad az idő, ha az ember magában él! De nem megyek haza. Még nem. Jól érzem magam, itt is szükség van rám, és otthon is arra van szükség, hogy itt legyek.
Hazafelé menet egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem egy kis kitérőt a Bronzkőbérc felé. Megint egyedül voltam, éreztem, hogy senki hozzám hasonló nincs közel s távol. Nem baj, Arona egyre csak népesedik és újul, és talán egyszer majd érkezik ide még néhány griffmadár. Kitártam a szárnyaimat, aztán hátsó jaguárlábaimra nehezedtem és elrugaszkodtam a szikláról. A város közelében aztán gyalogbuszra váltottam, s nemsokára már saját kis utcácskámban bandukoltam hazafelé. Csak az a lökött kutya ne ugatna folyton, már attól tartok, megsokasodó szomszédjaim egyszer összefognak ellene.
Josh, Bonham.
Felvett név, becenév:
Kölyök
Faj:
Griff
Születési adatok:
1998. február 8.(14); Anglia, Great Yarmouth
Rokonok:
- apja: Albert Bonham,36, munkanélküli alkoholista
- anyja: Greta Bonham, 31, mosónő egy kórházban
- háziállat: Jeromos, 4 éves, koromfekete németjuhász, teljes jogú családtag ( valamint néha tart kisebb háziállatokat, kecskét, birkát, baromfit – ez mindig a lehetőségektől függ)
Foglalkozás:
Egy ZIL márkájú lajtos-kocsival járja a falvakat, vizet visz oda, ahol nincs csatornázás. Alkalomadtán mást is szállít, de feketén ( még jogosítványa sincs, az iratai is mind hamisak). Nincs meghatározott ár, amiért dolgozik, a tarifák mindig változnak attól függően, hogy ki az ügyfél és mi a feladat.
Anyagi javak:
Összértékben havi 1000–1500 dollárt keres, de ennek jó része nem pénz, hanem a falusiaktól származó étel, ruha, benzin, más javak. A keresett pénz nagy részét hazaküldi, csak annyit tart meg, amennyi szükséges. Van egy teherautója, amelynek hátsó tartálya szükség szerint platóra cserélhető ( hosszas munkával és szereléssel, természetesen). Aprócska, de igen jól berendezett vityillóban él, amely csak az övé és a kutyájáé. Ehhez tartozik még egy irdatlan nagy garázs a teherautónak, egy udvar a sok pótalkatrésznek és géproncsnak, amit a fiatalúr szerzett innen-onnan, valamint egy-két összetákolt ól a háziállatoknak.
Emberi kinézet:
Magassága nagyjából 150 cm, de még növésben van. Korához képest már most is magas, hozzá nyúlánk, ösztövér, inas testalkata van. Mozgékony, és megvan a magához való ereje is. Haja csibészesen kócos, piszkos barna. Szeme sárgásbarna, mindig derűs csillogású. Arca szép ívű, enyhén szeplős, korához képest kissé gyermekies.
Öltözködés:
Az egyszerű ruhákat kedveli, ami azonban nem jelent slamposságot, inkább mondható természetesen lazának. Kevés ruhája van, de ezek jó minőségűek, szereti, ha a ruha jól megfelel a feladatának ( vízálló, meleg, légáteresztő, kevéssé koszolódó). Mindig hord egy barna bőrszíjas, fém keretes karórát a bal kezén. Sokszor hordja nagy, az angolokra jellemző simlis sapkáját, néha még a melegebb időszakban is felteszi, csak mert stílusosnak tartja.
Átváltozott forma:
Griff alakja egy gatyás ölyv és egy hóleopárd keveréke ( előbbi felet apjától, utóbbit anyjától örökölte). Fejét, nyakát, mellső lábait és szárnyát fehér tollak borítják, néhol sötétbarna foltokkal, sávokkal tarkítva. Fején fülszerű tollcsomók vannak két oldalt ( ezek egy hosszabb, és néhány kisebb evezőtollból állnak, szükség esetén lelapíthatók, a hallójáratot védik). Csőre rövid, finoman ívelt, de erős és éles, tökéletes fegyver. Mellső lábain barna-fehér tollfüggelékek találhatóak, amelyek egészen ráborulnak hosszú, tűhegyes karmaira. Szeme színe az átváltozás során nem változik. Mivel emberként még növésben van, griff alakja is folyamatosan változik, marmagassága mindig megegyezik a fiú vállmagasságával ( jelenleg kb. 140 cm). Teste többi régióját nagyrészt a hóleopárdra jellemző, fehér alapon sötétbarna foltos bunda borítja, de hátsó lábain és farka végén bojt helyett szintén találhatóak tollfüggelékek. Szárnyai erősek, tökéletes repülést tesznek lehetővé. Szárnyának fesztávolsága nagyjából 2 m ( még szintén alakulóban), tollazata a szárny felső élével párhuzamos csíkozást mutat.
Képességek:
-
Egészségi állapot:
Kisebb korában szülei nem sok gondot fordítottak rá, ezért sokat betegeskedett, ám állóképessége pontosan emiatt megedződött, jó egészségnek örvend, nehezen betegszik meg.
Jellem:
Fiatal kora ellenére nagyon józan, nyugodt és felelősségteljes gondolkodású, de ez nem zárja ki az állandó jókedvet, optimizmust, huncutságot sem. Igyekszik mindig olyannak látni a világot, amilyen – vagy egy kicsit talán jobbnak is, mert úgy boldogabb az ember ( griff) élete. Mindent csak annyira vesz komolyan, amennyire szükséges. Nem ragaszkodik makacsul a kitűzött célokhoz, könnyen elenged dolgokat és később sem rágja magát a történteken. Nem siettet semmit, türelmes, ráérős életet él. Nem vállal el olyan munkát, amiről úgy hiszi, biztosan nem tudja teljesíteni, vagy bajba kerülhet miatta. Kedveli az embereket, munkája miatt sokat kerül velük és más lényekkel kapcsolatba. Ilyenkor mindig barátságos, de feltűnésmentesen távolságtartó is, vigyáz magára, nem keveredik bele senkinek az ügyes-bajos dolgába. Imádja azt, aki és ami ő valójában. Tökéletesen tisztában van az erejével, így nem mondható egészen bátornak, inkább csak magabiztosnak. Jól ért a műszaki dolgokhoz, a különböző gépekhez, szerkezetekhez, de a modern, elektronikus kütyükkel kapcsolatban is érdeklődő. Iskolába is járt hébe-hóba, de kalandos, bonyolult élete miatt nem tudta rendszeresen csinálni, végül ott is hagyta. Jobbára otthon, saját magától tanult, mert minden körülmény ellenére fontosnak tartja a tájékozottságot. Jó humorérzékkel rendelkezik, a legkomorabb helyzeteket is képes elviccelni. Könnyen alkalmazkodik, rugalmas, ügyes problémamegoldó személyiség, többnyire kíváncsi. Néha nem tud ellenállni a csínyeknek, de mindig ügyel rá, hogy a végén a megviccelt illető is nevessen, vagy legalábbis ne érezze rosszul magát.
Vonzódás:
heteroszexuális
Szeret:
- tábortűznél főzni
- az életet úgy általában, annak minden szépségével, legyen az természeti vagy emberi
- csínyeket kieszelni
- gépek, szerkezetek, műszerek és a velük való bütykölés, babrálás
- segíteni a rászorulóknak, és esetleg elfogadni a hálaajándékokat ( ezeknek gyakran jobban örül, mintha pénzt kapna fizetségként, mert ezekkel kapcsolatban az az érzése, hogy szívhez szólóbbak, őszintébbek).
- olyan dolgokat csinálni, amikre mások azt mondanák, hogy túl fiatal hozzá, pl.:autót vagy más gépjárművet vezetni, egyedül élni stb.
Nem szeret:
- a búskomor, depressziós embereket, mert szerinte ezek úgy terjesztik a rosszkedvet, mint valami betegséget
- a gyors-étkezdéket, és minden más, a felgyorsult világhoz tartozó dolgot
- ha sürgetik, siettetik, türelmetlenkednek vele
- az értelmetlen szabályokat
Félelmei:
- családtagjai nyomorba kerülése, elhalálozása ( ebbe a kutyája, Jeromos helyzete is beletartozik)
- megvakulás
- tehetetlenség
Történet:
Egy átlagos napom
Fél kézzel a kormányt fogtam, másik kezemmel Jeromost karoltam át. Mosolyogva hallgattam, ahogy a motorban újból meg újból felbőgnek a pacik, mikor meredekebb emelkedőhöz érkezünk. Hiába, az általam használt patak lejjebb volt, az a néhány falu, ahova meg szállítok, az följebb. Már biztosan tudják a lakók, hogy közeledünk, hiszen zajos a járgány, sajnos.
Nem tévedtem. Az úton, a falu határában egy csapat kis gyerkőc integetett nekünk. Visszaintettem nekik, s hogy örüljenek, még egy rövid dudálást is megengedtem magamnak. Jeromos persze nekiállt ugatni, de engem nem zavart. Jobb híján kinevettem. Megint fogalma sem volt róla, hol van. Hiába, nem az eszéért tartom… Igazából nem is tudom, miért tartom, talán csak azért, hogy ne legyek egyedül.
A tartály kiürült, a hátsó tartórekesz ellenben szépen megtelt. A falusiak igen bőkezűen hálálták meg, hogy megspórolom nekik a patakhoz tett kirándulást ebben a farkasordító hidegben. Igaz is, le kell engednem a tartályban maradt vizet, nehogy megint belefagyjon.
Kicsit messzebb gurultam a ZIL -lel házaktól, és megkerestem azt a sík részt, amit pár nappal ezelőtt is. Meg azelőtt még többször is. Szépen hízott ott a jég, és mivel nem esett hó, tükörsima is volt. Mire a gyerekek beértek minket, én már épp indulni készültem, a kiengedett vízfelesleg pedig majdhogynem meg is fagyott már. Láttam a kölyköket, ott volt a kezükben néhány összeeszkábált korcsolyaszerűség, mások fakutyát hoztak, és azzal csúszkáltak az én kis korcsolyapályámon.
– Hoztunk ám neked is! – tipegett oda hozzám egy kislány, és foghíjas vigyor kíséretében a kezembe nyomott egy egész jó állapotban lévő korcsolyacipőt.
– Na srácok, fedezékbe! – rikkantottam, és Jeromossal a nyomomban megkíséreltem birtokba venni a jeget. Mondanom se kell, az első lépésnél hanyatt vágódtam, ezek a kis ebadták meg jól kinevettek. De a végén én is nevettem, mert Jeromos megbosszult, nagy lelkességében majdnem mindenkit fellökött.
Nehezen akaródzott elindulnom, de tudtam, hogy még sok dolog áll előttem. Hazavittem a teherautót, kipakoltam a falusiaktól kapott ételeket a jégszekrénybe, aztán bezártam Jeromost és gyalog nekivágtam a legközelebbi, becsületes városkának, hogy feladjam a postán anyámnak azt a kis pénzt, amit az elmúlt egy héten kerestem. Nos, mégsem egészen gyalog mentem, de minden esetre óvatosan röpültem, nehogy észre vegyen bárki is. Éles szememnek köszönhetően úgyis mindig én szúrom ki előbb a másikat, így nem féltem a lelepleződéstől.
– Kölyök! Kaptál is ám egy levelet – csicseregte nekem a postán dolgozó kislány. Alig volt több nálam, de hiába, nehéz időket élünk errefelé, mindig jól jön az a plusz pénz. Gondolom.
Kezembe vettem a papírt, és átfutottam anyám sorait. Csak a szokásost írta, ő dolgozik, apám elissza. Igazán jó páros, de legalább szeretik egymást. Ja, és megint utalt rá, hogy hazamehetnék. Nos igen, nem mondanám, hogy megszöktem otthonról, épp csak előbb költöztem, aztán szóltam. És már annak is egy jó éve. Hogy szalad az idő, ha az ember magában él! De nem megyek haza. Még nem. Jól érzem magam, itt is szükség van rám, és otthon is arra van szükség, hogy itt legyek.
Hazafelé menet egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem egy kis kitérőt a Bronzkőbérc felé. Megint egyedül voltam, éreztem, hogy senki hozzám hasonló nincs közel s távol. Nem baj, Arona egyre csak népesedik és újul, és talán egyszer majd érkezik ide még néhány griffmadár. Kitártam a szárnyaimat, aztán hátsó jaguárlábaimra nehezedtem és elrugaszkodtam a szikláról. A város közelében aztán gyalogbuszra váltottam, s nemsokára már saját kis utcácskámban bandukoltam hazafelé. Csak az a lökött kutya ne ugatna folyton, már attól tartok, megsokasodó szomszédjaim egyszer összefognak ellene.
