by Theodore Von Gotfried Kedd Aug. 13, 2013 2:26 amNév:
Születési név: Theodore Von Gotfried
Felvett név, becenév:
Theo - Apuci
Faj:
Beavatott
Születési adatok:
1990. Augusztus 18.(23); Ország, helység (város, falu, község stb.)
Rokonok:
Vincent Von Gotfried( Apa) Multimilliomos nagyvállalkozó
Felicián - Herélt kandúr macska. (Whiskkas cica) Rövid tömzsi lábak, nagy has, dús bunda.
Foglalkozás:
Strici(2 Középkategóriás bordély a városban, Luxus lányok is rendelhetők, ők házhoz mennek(vagy a kastélyban fogadnak még drágábban vendégeket), és az alsókategória képviselői pedig egy utcán találhatóak meg). Mellékállásban Díler, alkalomadtán fogyasztó, de a város felsőbb rétegeit a lányain keresztül látja el. Pofátlanul magas áron amire van kereslet.
Anyagi javak:
Régi város révén a korai nagyhatalom(kis király helytartó, gazdag nemes akármi..) Épített magának kastélyt. Valljuk be ezeket a kő monstrumokat is megérinti az idő foga, így felújításra szorult. Az ódon külső takaros, belsőt rejt magában. No nem a civilizációban megszokott Luxus. Amolyan régies felvágós. Nyilván a fáklyák lángját már izzók helyettesítik de megjelenésüket tekintve nem nagy a differencia. Fizetése az egeket veri. De ennek jórészét felemésztik a lányokra fordítandó minimális és az általa megérdemeltnek vélt plusz juttatások. A lányok jóléte fontos a számára. Ettől függetlenül igen lekezelően bánik velük. Egy-két maflás elcsattan néha napján de csak a miheztartás végett. Reggelre a bevétele nagyjából 1500-2000 dollár. Drog biznisz esetén felmászik 3000-re is. Ahhoz, hogy teljes legyen az összkép, egy rózsaszín rongytetős Cadillac várakozik a kastély parkolójában(Ünnepélyekre ezzel megy), általában azonban egy régi, egyszerű Bugattival jár kel.
Emberi kinézet:
Szép kerek mondatokban, részletesen leírva. Beavatottaknál a tetoválás pontos leírása! Anélkül nem fogadható az előtörténet.
Öltözködés:
Otthoni viselet: Piros selyemgyapjú köpeny, barna köntös övvel. Aranyszínű szegély. Ami az ujjai végén is megjelenik. Kényelmes szőrmepapucs/mamusz, vagy mezítláb.
Utcára barna francia sapka, drapp színű zakó, kényelmes farmernadrág és fehér felső. Ez lehet ing, elegáns pulóver, egyszerű póló. Időjárás függvénye. Lehet hogy csak egyszerű póló, farmernadrág.
Tetoválás:
Legfeltűnőbb része a tetoválsának egy furcsa T betű egy vaskor karikával az alján. Innen is kapta a nevét, Theodore.
Tetoválása ami nagyjából az egész bal mellkasát lefedi, áll három körből, rúnaszavakból és vékony vonalakból. Ez a szimbólum a védjegyévé vált és tulajdonai jó részén(lakás, kocsi, köntös, honlap) is megjelenik. Amolyan márkajelzés. Sárgán izzik. Bárhol feltüntetve pedig arany színű. Vannak kivételek de szigorúan láthatósági és főként esztétikai szempontokból.
Képességek:
TERMÉSZET:
Szint 1:
Rugalmas izmok
Egészségi állapot:
Rémálmok olykor tévképzetek - feltörekvő emlékek miatt
Jellem:
Vonzódás: Heteroszexuális
Szeret:
Kínozni, megalázni a nőket. Élvezi a szenvedésüket. No nem a vérben gázolós módon... Ennél azért erotikusabb felhangja van a dolognak. Alkalomadtán szereti a bódító szereket. Drog, alkohol. Természetesen a Macskáját.
Nem szeret:
Ha visszaszólnak neki a lányai, panasz érkezik valamelyikükre. Szegénységben sem szeret élni. No meg a konkurencia. A nem kívánt terhességtől pedig egyenesen ölni tud. Nem egy lány tűnt el terhesen a piacról...
Félelmei:
Hogy elfogy a pénze.
Eljár felette az idő és nem fog tudni teljesíteni ahol a legjobban szeret...
Elveszti a tekintélyét
Történet:
Apám szerint anyám már az előtt meghalt, hogy én kidugtam volna a fejem. Az ő halálával engem egy hatalmas sokk ért. Eleinte kissé vissza húzódóbb voltam míg ki nem hevertem. Ennek nyoma később is fenn maradt, furcsa álmaim voltak egy előző életről. Akkoriban fel sem fogtam, de szervezetem védekezett és elnyomta azokat. Születésem pillanatában a mellkasomon megjelenő tetoválás megegyezett azzal, amit anyám hordott. Egészen halála pillanatáig. Abban a pillanatban eltűnt róla. Rajtam pedig ott virított. Furcsa nem de? Sokáig nem hittem abban, hogy ez valami csoda, vagy mitikus humbug lenne. De az élet úgy hozta, hogy hamarosan nem hittem, hanem tudtam, hogy ez „valami mitikus humbug”. Hogy mióta tudom? Nos, talán 6 éves lehettem amikor az első gyanúsabb jelek jelentkezni kezdtek. Szerettem fára mászni, rohangálni. Fiatal szervezet lévén a mozgáskoordinációmra ráfért a gyakorlás. Ellenben egy-egy esés után nekem még volt erőm tovább szaladgálni. Lepotyogtam fáról, lépcsőről, létráról, 1szer az ablakból is kiestem. Kutya bajom nem esett. Egy kicsit megijedtem, de ki ne ilyet volna meg? nem szóltam senkinek. Az tanultam, hogy akkor kell szólni ha baj van. De nem fájt semmim. Nem volt baj, minek szóljak? Ja, hogy ez nem normális? Akkor még nem fogtam fel, hogy legjobb barátom miattam halt meg. Nem tudhattam mit jelent az a szó hogy halál. Ahogyan azt sem, hogy másoknak ezzel jár olyan magasból kiugrani. Biztos rosszul ugrott. Mondtam én logikusnak tűnő érvemet a zaklatott szülőknek és ijedt óvónőknek. Attól a naptól kezdve őröket aggatott jó apám a nyakamba, hogy ki ne merjek ugrálni az ablakon. Az évek során szinte hozzám nőtt az a két gorilla. Csöndben voltak, nem kekeckedett velem senki. Elvoltunk mi 3asban. Ez a két majom meg a nyakamon csüngött folyamatosan. Ó az a kamaszkor. Mikor az ember úgy érzi a határai kitolódnak, és azokat is feszegetni kell. Ez a két melák a nyakamon pedig kellemes kis kihívás, hogy lerázzam őket. Kezdetben szökési kísérleteim kudarcot vallottak, de ettől csak még érdekesebbé vált a dolog. Felelevenedtek bennem régi korok emlékei. Haloványan, de derengett mikre voltam képes. Kiugrani egy ablakon. Így érettebben visszatekintve tényleg őrültségnek tűnik. Egy esős napon az ablakomon bámultam ki. Akkor jutott eszembe ez az egész. Unalmas nap volt. Áramszünet is volt. Semmit nem tudtam csinálni egymagam. Kilöktem az ablakot és ki guggoltam a párkányon. Vagy ez vagy az unalom de tudtam hogy hamarosan végem. Levetettem magam. Egy bukfenc nem sok, annyi sem kellett. Először azt hittem villámlott. majd jött a dörgés. Az ablakomból. A gorilláknak feltűnt, hogy leléptem. Pedig nem is. vagy várjunk? De, mégis csak leléptem. Futottam a szakadó esőben. Tele energiával, az unalmas múltat elmosta rólam az eső, én pedig a friss szabadság érzetével csak rohantam. Csönd volt. Amikor valaki rám szólt suttogva, hogy ne arra. Ijedtemben lefékeztem. Körbenéztem, de csak egy pár fényszóró vakított el. Elfordultam. De bal mellkasomból is kiállt egy fényszóró. Fel se fogtam már szálltam is tova. Aztán pedig a szalagkorlátot néztem meg közelebbről. Gyógyulásom nem volt gyors. De a körülményekhez képest kutya bajom sem volt. Némi zúzódás, egy enyhe repedés. Eszméletvesztés. Ennél rosszabb mégis furcsább rémálmom még nem volt. Vagyis volt, sőt szinte minden eddig látott rémálmom ami teli s tele volt furcsa mitikus lényekkel most egymás után kezdett lepörögni. Nem is igazán álomvolt. Újra és újra fel tudtam idézni a jeleneteket. Emlékeztem nevekre, arcokra akik megjelentek. A legrosszabb az volt, amikor szinte anyám bőrébe bújva éltem le egy életet. Apámmal... Napokkal a baleset után üvöltve riadtam fel az ágyamban. Lüktető fejemhez kaptam és ziháltam. Egy komplett orvosi osztag robogott be a szobámba mögöttük apám. Gyorsan megállapították a semmit a fejfájásomat illetően. Ötletük sem volt, csak hogy pihenjek és igyak vizet. A fájdalom csak nem akart múlni, csak azután hogy műár nem bírtam kattogni az álmaimon és nem törtek fel újabb képek, történetek. Mikor már jobban voltam behívtam édesapámat. Tehetetlennek éreztem magam és szükségem volt valakire akinek beszélhetek erről. Hátha nem akar diliházba dugni. Reakciói megleptek. Csak lágyan mosolygott. Úgy tűnt többet tud mint én. panaszkodásomat követően mesélni kezdett. Egy városról. Arona-ról. Tele furcsábbnál furcsább lényekkel akiket az álmaimban, vagyis, emlékeimben láttam. Beszélgetésünk végére érve tudatosult bennem, hogy mi is vagyok. Hitetlenkedve kérdeztem apám, hogy ez igaz e. Mire csak némán bólintott. Mindketten tudtuk mi a teendőm. Mit kell tennem. Fiatal voltam, de talpra esett. A kezdőtőkém is megvolt ahhoz, hogy útra keljek. Az iskolát nem fejeztem be. Theodore Von Gotfried belehalt sérüléseibe. Én pedig nekivágtam a nagy utamnak. Attól fogva nyitottabb szemmel jártam a világot. Mit ad isten? Ha tényleg odafigyelünk a részletekre, kiszúrhatjuk, hogy némelyik ember nem is igazán ember… A vonások, a tekintet, ahogy feléd szimatolnak egyesek, rengeteget elárul valakiről. Ki ő, mi is ő valójában. Utam során kevés nővel találkoztam. vagyis, sokat láttam de alig 1 néhánnyal álltam szóba. Végül a szükség és a hormon úgy hozta hogy betérjek egy ilyen piroslámpás környékre. Ki akar szűzen meghalni mi? Na ugye. Szép volt. Vagyis nem volt szép de értette a dolgát. Jó volt. Viszont baromi drága. majd az összes pénzem ráment. Én fizetni? Ennyit? Nincs az az isten. Viszont a limóval kiérkező strici a 3 verőlegénnyel. Na! Az nem isten. De jobb ha fizetek mert betoncsizmát kapok a pénzemért mert úszó leckét. Ettől fogva az egyszerű alig pár napos út jócskán megnehezedett. Pláne, hogy aznap délután még ki is raboltak. Telefon, iratok… Azt a pár Eurót megmentettem de sokat nem értem vele. Koldulásra szorultam. Nem mesze a piroslámpás negyedtől. Reggelente jött a strici, kiosztotta 3 maflást a csajnak, elvette a pénzét. Jobbnapjain csak 1 szer köpte szemen mielőtt még egy maflással hazaküldte volna. A napok teltek a pofonok csattantak én meg lassan kijöttem a sodromból. Egy reggel úgy határoztam, hogy odamegyek és megmondom a magamét. Így is tettem. nem volt könnyű menet de kicsit jobban bírom a strapát és ügyesebb vagyok egy átlag embernél. Kettővel is simán elbírtam. Onnantól kezdve a göthös főnök már nem volt több 2 ütésnél. Lánykájával karöltve bepattantunk a kocsijába. Összeszedtünk még 3 csinos barátnőjét és útra keltünk. A lányokon keresztül sikerült a kocsin hamar nagyon jó pénzért túladni. A göncei is megértek pár ezer Eurót. Miután ilyen jól megszedtük magunkat egy egyszerű üzletet is nyélbe ütöttünk. Ők máshoz nagyon nem értettek, én viszont tudtam egy helyet ahol biztos nem találja meg őket. A biztonság adott volt a munkaerőm megvolt, igény. Nos az pedig volt, van és lesz is a lányokra. Elkeveredtünk nagy nehezen Aronaba. Kivetünk egy olcsó szobát. Pontosabban et. Lányoknak 1-1 és nekem is egy külön. Az a 3 amolyan munka szoba volt. A fogadóban pedig hamar híre ment a jó szolgáltatásnak. Megfizethető áron. Lassan annyi vendéglett, hogy lányokat kellett toborozni. Első lányaim már járatosak voltak az ilyesmiben. De csakhamar beletanultam én is. Lassan felvásároltuk a fogadót. A személyzet maradt csak a fő profit változott. Úgy beindult a szekér, hogy szinte meg is feledkeztem miért vagyok itt. A profit nőtt. Lassan terjeszkedni kezdtünk. Még egy bolt. Ez a 2 bordély pedig jócskán hozott a konyhára. Az utcán is elszórtan jelen voltunk. De a felső vezetés ránk szólt, hogy ne ennyire legyünk feltűnőek, kicsit vegyünk vissza. Behúzódott hát az úti nép egy utcába.
Hogy, mi a legjobb ebben a városban? A baromi nagy kastélyomon kívül ami az első nap kinéztem magamnak mikor megláttam a várost? Az, hogy sok más faj is él itt. Akik egy része hajlandó áruba bocsájtani a testét némi pénzét, más pedig képes azért fizetni, hogy magafajtával legyen. Mert nem mindenkinek jó ám az ember hús. Ó nem ezt hamar megtanultam. Ide s tova lassan egy éve, hogy lakhatóvá vált a kastélyom. Annak idején sosem gondoltam volna, hogy ebből fogok élni. Vagy, hogy meg fogok tudni ütni egy nőt. De van akinél ez kell. Van, aki élvezi. Én pedig, hát kissé elszállt velem a ló és belejöttem a pofozkodásba. De jogosan. A semmiből küzdöttem fel magam. Rend van a portámon, a lányaim jól élnek. Semmi dolgom nincs ezen a világon csak szeretkezni és úszni a pénzben. Cserébe jóltartom a lánykáimat, akik imádnak. Sikerre vittem az életem. itt állok egy szál köntösben, mögöttem egy elégedett bombázó nő, kezemben szivar, orromról pereg a kokain és alig vagyok 23 éves. Az iskola bekaphatja!
Születési név: Theodore Von Gotfried
Felvett név, becenév:
Theo - Apuci
Faj:
Beavatott
Születési adatok:
1990. Augusztus 18.(23); Ország, helység (város, falu, község stb.)
Rokonok:
Vincent Von Gotfried( Apa) Multimilliomos nagyvállalkozó
Felicián - Herélt kandúr macska. (Whiskkas cica) Rövid tömzsi lábak, nagy has, dús bunda.
Foglalkozás:
Strici(2 Középkategóriás bordély a városban, Luxus lányok is rendelhetők, ők házhoz mennek(vagy a kastélyban fogadnak még drágábban vendégeket), és az alsókategória képviselői pedig egy utcán találhatóak meg). Mellékállásban Díler, alkalomadtán fogyasztó, de a város felsőbb rétegeit a lányain keresztül látja el. Pofátlanul magas áron amire van kereslet.
Anyagi javak:
Régi város révén a korai nagyhatalom(kis király helytartó, gazdag nemes akármi..) Épített magának kastélyt. Valljuk be ezeket a kő monstrumokat is megérinti az idő foga, így felújításra szorult. Az ódon külső takaros, belsőt rejt magában. No nem a civilizációban megszokott Luxus. Amolyan régies felvágós. Nyilván a fáklyák lángját már izzók helyettesítik de megjelenésüket tekintve nem nagy a differencia. Fizetése az egeket veri. De ennek jórészét felemésztik a lányokra fordítandó minimális és az általa megérdemeltnek vélt plusz juttatások. A lányok jóléte fontos a számára. Ettől függetlenül igen lekezelően bánik velük. Egy-két maflás elcsattan néha napján de csak a miheztartás végett. Reggelre a bevétele nagyjából 1500-2000 dollár. Drog biznisz esetén felmászik 3000-re is. Ahhoz, hogy teljes legyen az összkép, egy rózsaszín rongytetős Cadillac várakozik a kastély parkolójában(Ünnepélyekre ezzel megy), általában azonban egy régi, egyszerű Bugattival jár kel.
Emberi kinézet:
Szép kerek mondatokban, részletesen leírva. Beavatottaknál a tetoválás pontos leírása! Anélkül nem fogadható az előtörténet.
Öltözködés:
Otthoni viselet: Piros selyemgyapjú köpeny, barna köntös övvel. Aranyszínű szegély. Ami az ujjai végén is megjelenik. Kényelmes szőrmepapucs/mamusz, vagy mezítláb.
Utcára barna francia sapka, drapp színű zakó, kényelmes farmernadrág és fehér felső. Ez lehet ing, elegáns pulóver, egyszerű póló. Időjárás függvénye. Lehet hogy csak egyszerű póló, farmernadrág.
Tetoválás:
Legfeltűnőbb része a tetoválsának egy furcsa T betű egy vaskor karikával az alján. Innen is kapta a nevét, Theodore.
Tetoválása ami nagyjából az egész bal mellkasát lefedi, áll három körből, rúnaszavakból és vékony vonalakból. Ez a szimbólum a védjegyévé vált és tulajdonai jó részén(lakás, kocsi, köntös, honlap) is megjelenik. Amolyan márkajelzés. Sárgán izzik. Bárhol feltüntetve pedig arany színű. Vannak kivételek de szigorúan láthatósági és főként esztétikai szempontokból.
Képességek:
TERMÉSZET:
Szint 1:
Rugalmas izmok
Egészségi állapot:
Rémálmok olykor tévképzetek - feltörekvő emlékek miatt
Jellem:
Vonzódás: Heteroszexuális
Szeret:
Kínozni, megalázni a nőket. Élvezi a szenvedésüket. No nem a vérben gázolós módon... Ennél azért erotikusabb felhangja van a dolognak. Alkalomadtán szereti a bódító szereket. Drog, alkohol. Természetesen a Macskáját.
Nem szeret:
Ha visszaszólnak neki a lányai, panasz érkezik valamelyikükre. Szegénységben sem szeret élni. No meg a konkurencia. A nem kívánt terhességtől pedig egyenesen ölni tud. Nem egy lány tűnt el terhesen a piacról...
Félelmei:
Hogy elfogy a pénze.
Eljár felette az idő és nem fog tudni teljesíteni ahol a legjobban szeret...
Elveszti a tekintélyét
Történet:
Apám szerint anyám már az előtt meghalt, hogy én kidugtam volna a fejem. Az ő halálával engem egy hatalmas sokk ért. Eleinte kissé vissza húzódóbb voltam míg ki nem hevertem. Ennek nyoma később is fenn maradt, furcsa álmaim voltak egy előző életről. Akkoriban fel sem fogtam, de szervezetem védekezett és elnyomta azokat. Születésem pillanatában a mellkasomon megjelenő tetoválás megegyezett azzal, amit anyám hordott. Egészen halála pillanatáig. Abban a pillanatban eltűnt róla. Rajtam pedig ott virított. Furcsa nem de? Sokáig nem hittem abban, hogy ez valami csoda, vagy mitikus humbug lenne. De az élet úgy hozta, hogy hamarosan nem hittem, hanem tudtam, hogy ez „valami mitikus humbug”. Hogy mióta tudom? Nos, talán 6 éves lehettem amikor az első gyanúsabb jelek jelentkezni kezdtek. Szerettem fára mászni, rohangálni. Fiatal szervezet lévén a mozgáskoordinációmra ráfért a gyakorlás. Ellenben egy-egy esés után nekem még volt erőm tovább szaladgálni. Lepotyogtam fáról, lépcsőről, létráról, 1szer az ablakból is kiestem. Kutya bajom nem esett. Egy kicsit megijedtem, de ki ne ilyet volna meg? nem szóltam senkinek. Az tanultam, hogy akkor kell szólni ha baj van. De nem fájt semmim. Nem volt baj, minek szóljak? Ja, hogy ez nem normális? Akkor még nem fogtam fel, hogy legjobb barátom miattam halt meg. Nem tudhattam mit jelent az a szó hogy halál. Ahogyan azt sem, hogy másoknak ezzel jár olyan magasból kiugrani. Biztos rosszul ugrott. Mondtam én logikusnak tűnő érvemet a zaklatott szülőknek és ijedt óvónőknek. Attól a naptól kezdve őröket aggatott jó apám a nyakamba, hogy ki ne merjek ugrálni az ablakon. Az évek során szinte hozzám nőtt az a két gorilla. Csöndben voltak, nem kekeckedett velem senki. Elvoltunk mi 3asban. Ez a két majom meg a nyakamon csüngött folyamatosan. Ó az a kamaszkor. Mikor az ember úgy érzi a határai kitolódnak, és azokat is feszegetni kell. Ez a két melák a nyakamon pedig kellemes kis kihívás, hogy lerázzam őket. Kezdetben szökési kísérleteim kudarcot vallottak, de ettől csak még érdekesebbé vált a dolog. Felelevenedtek bennem régi korok emlékei. Haloványan, de derengett mikre voltam képes. Kiugrani egy ablakon. Így érettebben visszatekintve tényleg őrültségnek tűnik. Egy esős napon az ablakomon bámultam ki. Akkor jutott eszembe ez az egész. Unalmas nap volt. Áramszünet is volt. Semmit nem tudtam csinálni egymagam. Kilöktem az ablakot és ki guggoltam a párkányon. Vagy ez vagy az unalom de tudtam hogy hamarosan végem. Levetettem magam. Egy bukfenc nem sok, annyi sem kellett. Először azt hittem villámlott. majd jött a dörgés. Az ablakomból. A gorilláknak feltűnt, hogy leléptem. Pedig nem is. vagy várjunk? De, mégis csak leléptem. Futottam a szakadó esőben. Tele energiával, az unalmas múltat elmosta rólam az eső, én pedig a friss szabadság érzetével csak rohantam. Csönd volt. Amikor valaki rám szólt suttogva, hogy ne arra. Ijedtemben lefékeztem. Körbenéztem, de csak egy pár fényszóró vakított el. Elfordultam. De bal mellkasomból is kiállt egy fényszóró. Fel se fogtam már szálltam is tova. Aztán pedig a szalagkorlátot néztem meg közelebbről. Gyógyulásom nem volt gyors. De a körülményekhez képest kutya bajom sem volt. Némi zúzódás, egy enyhe repedés. Eszméletvesztés. Ennél rosszabb mégis furcsább rémálmom még nem volt. Vagyis volt, sőt szinte minden eddig látott rémálmom ami teli s tele volt furcsa mitikus lényekkel most egymás után kezdett lepörögni. Nem is igazán álomvolt. Újra és újra fel tudtam idézni a jeleneteket. Emlékeztem nevekre, arcokra akik megjelentek. A legrosszabb az volt, amikor szinte anyám bőrébe bújva éltem le egy életet. Apámmal... Napokkal a baleset után üvöltve riadtam fel az ágyamban. Lüktető fejemhez kaptam és ziháltam. Egy komplett orvosi osztag robogott be a szobámba mögöttük apám. Gyorsan megállapították a semmit a fejfájásomat illetően. Ötletük sem volt, csak hogy pihenjek és igyak vizet. A fájdalom csak nem akart múlni, csak azután hogy műár nem bírtam kattogni az álmaimon és nem törtek fel újabb képek, történetek. Mikor már jobban voltam behívtam édesapámat. Tehetetlennek éreztem magam és szükségem volt valakire akinek beszélhetek erről. Hátha nem akar diliházba dugni. Reakciói megleptek. Csak lágyan mosolygott. Úgy tűnt többet tud mint én. panaszkodásomat követően mesélni kezdett. Egy városról. Arona-ról. Tele furcsábbnál furcsább lényekkel akiket az álmaimban, vagyis, emlékeimben láttam. Beszélgetésünk végére érve tudatosult bennem, hogy mi is vagyok. Hitetlenkedve kérdeztem apám, hogy ez igaz e. Mire csak némán bólintott. Mindketten tudtuk mi a teendőm. Mit kell tennem. Fiatal voltam, de talpra esett. A kezdőtőkém is megvolt ahhoz, hogy útra keljek. Az iskolát nem fejeztem be. Theodore Von Gotfried belehalt sérüléseibe. Én pedig nekivágtam a nagy utamnak. Attól fogva nyitottabb szemmel jártam a világot. Mit ad isten? Ha tényleg odafigyelünk a részletekre, kiszúrhatjuk, hogy némelyik ember nem is igazán ember… A vonások, a tekintet, ahogy feléd szimatolnak egyesek, rengeteget elárul valakiről. Ki ő, mi is ő valójában. Utam során kevés nővel találkoztam. vagyis, sokat láttam de alig 1 néhánnyal álltam szóba. Végül a szükség és a hormon úgy hozta hogy betérjek egy ilyen piroslámpás környékre. Ki akar szűzen meghalni mi? Na ugye. Szép volt. Vagyis nem volt szép de értette a dolgát. Jó volt. Viszont baromi drága. majd az összes pénzem ráment. Én fizetni? Ennyit? Nincs az az isten. Viszont a limóval kiérkező strici a 3 verőlegénnyel. Na! Az nem isten. De jobb ha fizetek mert betoncsizmát kapok a pénzemért mert úszó leckét. Ettől fogva az egyszerű alig pár napos út jócskán megnehezedett. Pláne, hogy aznap délután még ki is raboltak. Telefon, iratok… Azt a pár Eurót megmentettem de sokat nem értem vele. Koldulásra szorultam. Nem mesze a piroslámpás negyedtől. Reggelente jött a strici, kiosztotta 3 maflást a csajnak, elvette a pénzét. Jobbnapjain csak 1 szer köpte szemen mielőtt még egy maflással hazaküldte volna. A napok teltek a pofonok csattantak én meg lassan kijöttem a sodromból. Egy reggel úgy határoztam, hogy odamegyek és megmondom a magamét. Így is tettem. nem volt könnyű menet de kicsit jobban bírom a strapát és ügyesebb vagyok egy átlag embernél. Kettővel is simán elbírtam. Onnantól kezdve a göthös főnök már nem volt több 2 ütésnél. Lánykájával karöltve bepattantunk a kocsijába. Összeszedtünk még 3 csinos barátnőjét és útra keltünk. A lányokon keresztül sikerült a kocsin hamar nagyon jó pénzért túladni. A göncei is megértek pár ezer Eurót. Miután ilyen jól megszedtük magunkat egy egyszerű üzletet is nyélbe ütöttünk. Ők máshoz nagyon nem értettek, én viszont tudtam egy helyet ahol biztos nem találja meg őket. A biztonság adott volt a munkaerőm megvolt, igény. Nos az pedig volt, van és lesz is a lányokra. Elkeveredtünk nagy nehezen Aronaba. Kivetünk egy olcsó szobát. Pontosabban et. Lányoknak 1-1 és nekem is egy külön. Az a 3 amolyan munka szoba volt. A fogadóban pedig hamar híre ment a jó szolgáltatásnak. Megfizethető áron. Lassan annyi vendéglett, hogy lányokat kellett toborozni. Első lányaim már járatosak voltak az ilyesmiben. De csakhamar beletanultam én is. Lassan felvásároltuk a fogadót. A személyzet maradt csak a fő profit változott. Úgy beindult a szekér, hogy szinte meg is feledkeztem miért vagyok itt. A profit nőtt. Lassan terjeszkedni kezdtünk. Még egy bolt. Ez a 2 bordély pedig jócskán hozott a konyhára. Az utcán is elszórtan jelen voltunk. De a felső vezetés ránk szólt, hogy ne ennyire legyünk feltűnőek, kicsit vegyünk vissza. Behúzódott hát az úti nép egy utcába.
Hogy, mi a legjobb ebben a városban? A baromi nagy kastélyomon kívül ami az első nap kinéztem magamnak mikor megláttam a várost? Az, hogy sok más faj is él itt. Akik egy része hajlandó áruba bocsájtani a testét némi pénzét, más pedig képes azért fizetni, hogy magafajtával legyen. Mert nem mindenkinek jó ám az ember hús. Ó nem ezt hamar megtanultam. Ide s tova lassan egy éve, hogy lakhatóvá vált a kastélyom. Annak idején sosem gondoltam volna, hogy ebből fogok élni. Vagy, hogy meg fogok tudni ütni egy nőt. De van akinél ez kell. Van, aki élvezi. Én pedig, hát kissé elszállt velem a ló és belejöttem a pofozkodásba. De jogosan. A semmiből küzdöttem fel magam. Rend van a portámon, a lányaim jól élnek. Semmi dolgom nincs ezen a világon csak szeretkezni és úszni a pénzben. Cserébe jóltartom a lánykáimat, akik imádnak. Sikerre vittem az életem. itt állok egy szál köntösben, mögöttem egy elégedett bombázó nő, kezemben szivar, orromról pereg a kokain és alig vagyok 23 éves. Az iskola bekaphatja!
