by Jessyca Camilo Hétf. Dec. 10, 2012 4:01 am
- Ebben lehet valami… *Helyeseltem szavaira melyet egy bólintással is megtoldottam. Bár adott némi reményt, de nekem ez bőven elég volt arra, hogy legalább megpróbáljam. Visszaférkőztem a karjai közé, fejem a vállára döntöttem miközben próbáltam magamba szívni az illatát. Úgy, mintha azt akarnám, hogy az ott is maradjon.*
- Megpróbálom, ezért fogom kipofozni ezt a házat… *Nem felejtettem korábbi szavaim. De nem is ígérhettem semmit. Lehet, hogy mire végzek, a felújításokkal addigra megunom és tovább állok. Vagy esetleg Marco jön értem. *
- De most maradj egy kicsit csöndben. Le kell csillapítanom a gondolataim ahhoz, hogy azonosítani tudjam ezeket a butaságokat. * Értettem ez alatt az érzelmeimet. Ha ennél is jobban lehetett, akkor még közelebb bújtam, de erre nem sok esély volt. Lassan, egyenletesen szívtam magamba az illatát miközben tudatosan kiürítettem a fejem, és átadtam magam a szemhéjam mögött megbúvó sötétségnek. Ez úgy tűnhetett, mintha el is aludtam volna. De persze ez nem így volt, mindössze meg tanultam koncentrálni és fokuszálni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mikor már úgy éreztem, hogy minden rendben lepörgettem magamban azt a beszélgetést és azt a képet, amely megjelent előttem és kiváltotta.*
- Düh, harag, félelem, irigység, elveszettség, ösztön, kisajátítás és szeretet… *Hangom míg soroltam az érzelmeket melyek elárasztottak csak hűvös és száraz tények voltak. Azonban ahogy az utolsót is kiejtettem a számom, meginogtam és a hangom is megremeget. Szemeim kipattantak és újra itt voltam.*
- Nem… ez nem lehet. Ilyet nem érezhetek… *Nos, hogy melyikre szólt valójában? Talán a szeretetre, de mégsem egészen. Nem érezhettem azt, hogy ki akarok sajátítatni valakit. Nem vagyok alakváltó.*